1932-ben a Tolnai Világlapja illusztrációt közölt a budapesti Zeneakadémia emlékszobájának korabeli berendezéséről Sebestyén Ede Liszt Ferenc, a tehetséges kezdő című cikkéhez. A berendezést a muzsikus rokonainak, barátainak és tanítványainak (illetve áttételesen az örököseiknek) elajándékozott, valamint a több muzeális intézményt is érintő művészi hagyaték különböző részeiből származó tárgyakból és másolatokból állították össze ekkoriban.
D’ISOZ LAJOS HADITUDÓSÍTÓ HAZATÉRÉSE A HADIFOGSÁGBÓL, 1945. JÚLIUS. D’Isoz Lajos (1909–1993) fotóriporter 1941–1944 között a Haditudósító Század tagjaként és a Képes Tábori Újság fotósaként az ukrajnai hadszíntéren szolgált a magyar hadseregben, majd 1945-ben a németországi Kemptenben esett amerikai fogságba. A fotós hadifogsága és hazatérése során készített felvételei 2021-ben kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba.
A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye. Nemcsak Magyarországon, vagy a Kárpát-medencében készült felvételeket őriz, hanem olyanokat is, amelyek a tengerentúlon születtek. Például kitelepedett magyarokról, akik Amerikában is ápolták kultúrájukat.
Száz éve született Ács Irén fotóriporter, aki több mint 70. 000 negatívot, papír pozitív fényképet és színes diafelvételt ajándékozott a Történeti Fényképtárnak. Neve ezért a Magyar Nemzeti Múzeum nagy adományozóinak márványtáblájára is felkerült.
Ács Irén a munka ünnepén egy felvonulást fotóz. 1959. május 1. Ismeretlen felvétele
1956. október 23-án, 68 éve, forradalom tört ki Magyarországon, amely az országot 1945 óta megszálló szovjet hadsereg kivonását és az elnyomó kommunista rendszer megváltoztatását követelte. Aznap délután az először betiltott, később mégis engedélyezett felvonulás Budapesten a Műszaki Egyetemtől és a Petőfi Sándor-szobortól indult. A tüntető egyetemistákhoz rengetegen csatlakoztak a fővárosban. A budai Bem szobornál már több tízezres tömeg hallgatta Veres Péternek, a Magyar Írók Szövetsége elnökének a beszédét.
Nemesfémek, drágakövek, állati csontok, emberi haj. Az évezredek alatt számtalan anyagot használt az emberiség arra, hogy díszítse a testét, kifejezze személyiségét és ezekkel üzenteket közvetítsen a világnak.
Az ékszeralapanyagok mindig különleges holminak számítottak, vagy azért, mert nehéz volt hozzájuk jutni, vagy mert pótolhatatlan értéket képviseltek tulajdonosuk számára.
Egy újabb kutatási nap a Somlón. „Gyerünk, vágjunk bele ismét!”- gondoltam magamban főleg, hogy a múlt heti kutatásról erős hiányérzettel jöttem le a hegyről. Mintha valamit ott hagytam volna. Még aznap este nézegettem a GPS nyomvonalat, hogy melyek azok a területek, amik esetleg kimaradtak. Így alakult, hogy másnap az előre eltervezett helyen kezdtem a kutatást, és milyen jól tettem!
1526. augusztus 29-én, mikor a Mohács melletti csatamezőn „ott maradt a nemesség színe virága” nemcsak Magyarország sorsa pecsételődött meg hosszú időre, hanem egész Európa politikai egyensúlya felbillent. Európa hírközpontjai – úgy, mint Augsburg vagy Nürnberg – már évekkel korábban, rendszeresen figyelmeztették a nyugati keresztényeket a török veszedelemre. Az illusztrált röplapok fametszetein keresztény foglyok elhurcolása látható. A nyomtatványok, traktátusok és szónoklatok kivétel nélkül a török elleni harcra és az összefogásra buzdítottak.
Magyarország, bár Kemény Ferenc révén aktív résztvevője volt az újkor olimpiai mozgalom elindításának, soha nem rendezhetett olimpiát. Jó eséllyel pályázott az 1920-as olimpia megrendezésére is, de a háború keresztül húzta a számításokat. Magyarország nem csak házigazda nem lehetett, de az olimpia szellemiségét is megcsúfolva, a háború győztesei még a sportolóit is eltiltották a részvételtől. A történelmi viszontagságok után csak az 1936-os olimpia jelentett némi elégtételt.
