A Nemzeti Múzeumtól független, az Országos Képtár alá tartozó Történelmi Képcsarnok 1884-es megalapítását a fokozódó tudományos történeti érdeklődés tette szükségessé. A koncepció kidolgozója, Pulszky Károly a gyűjtemény feladatát a hiteles történeti rekonstrukció megalapozásában jelölte meg, amelynek eszköze a forrásértékű és hiteles, történeti vonatkozású képes dokumentumok gyűjtése. A Képcsarnok kezdeti műtárgyanyagát a Nemzeti Múzeum Képtárából és a Széchényi Könyvtár metszettárából válogatta össze. A 20. század elején a Szépművészeti Múzeumhoz tartozó gyűjteményt 1934-ben a Magyar Nemzeti Múzeumhoz csatolták, melynek azóta is egyik főosztályát alkotja. A Történelmi Képcsarnok az a közgyűjteményünk, amely a magyar és egyetemes történelem képes forrásainak gyűjtésére és feldolgozására hivatott.
Képes forrásoknak azokat a képzőművészeti ábrázolásokat (festményeket, rajzokat, metszeteket) nevezzük, amelyek elsősorban az ábrázolt történeti téma miatt, tartalmi szempontból fontosak. A magyar történelem szereplőinek képmásai, eseményeinek képei és a helyszínek látképei mellett azok az ábrázolások tartoznak ide, amelyek a magyar kultúrtörténet egy-egy jellemző részletét a valóságnak megfelelően mutatják be. A gyűjtés döntő szempontja a hitelesség. Gyűjtőkörünkbe tartoznak a magyar mesterek művei mellett a külföldi művészek magyar vonatkozású alkotásai is.
