8. terem / Az avar kor (567/568–804)
A közép- és belső-ázsiai eredetű avarok 567/68-ban érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol birodalmuk közel 250 éven keresztül, a 9. század elejéig fennállt, először egyesítve egyetlen politikai fennhatóság alatt az egész Kárpát-medencét. Az avar kultúrára annak korai szakaszában a bizánci, keleti és nyugat-európai kultúrák sokfélesége nyomta rá a bélyegét. A 8. században kibontakozó, rendkívül egységes „késő avar kultúra” elsősorban Kárpát-medencei jelenség. A kiállításban a kora avar kor jellegzetes, magas rangú egyénekhez köthető tárgyait és lószerszámait, a késő antik kultúra és az avar–bizánci, illetve onogur/bolgár kapcsolatok emlékeit, germán jellegű avar kori leleteket, életmódhoz, mesterségekhez és valláshoz köthető eszközöket tekinthet meg a látogató. A kiállítás dióhéjban bemutatja a 8. századi tiszántúli köznépet is, valamint a nagyszentmiklósi kincs nemes másolata is megtekinthető.
Érdekességek:
- Az avarok hozták be a kengyelt Európába. A kengyel használatával a lovas a lábával meg tudja magát tartani a lovon, „fel tud állni" és menet közben tud nyilazni.
- 558–559 telén Konstantinápolyban „összefutott az egész város, mert soha ilyen népet még nem láttak", mint az avar.
1935-ben a Duna-Tisza közén előkerült sír egy feltehetőleg a kagán alá közvetetten tartozó tisztségviselők egyikének nyughelye lehetett. Rangjára nemcsak a magányos temetkezés jellege, hanem a vele eltemetett kiváló minőségű és nagy értékű tárgyak is utalnak: fülbevaló, gyűrűk, korongos veretekkel, ill. álcsatokkal díszített bizánci típusú övek, aranyveretes kard, tegez, ezüstkorsó, aranypohár és ivókürt. A hornyolt díszű aranykehelyhez hasonló, nemesfémből készült, tölcséres szájú ivóedények, vagy lapos gömbszelet alakú talpas poharak és ovális testű, nagyobb füles korsók a 7. századi avar előkelők ivókészleteinek részei voltak. A feltehetőleg helyben, a Kárpát-medencében készült, önálló formavilágot mutató darabok az avar kézműves tevékenység fejlettségét bizonyítják. (Bócsa, 7. század első fele)
A késő avar kori Kárpát-medencében a női felsőruha vagy köpeny összekapcsolására szolgáló boglároknak több változata is használatban volt. A feltehetően Dunapataj környékéről a múzeumba vásárlás útján került darab az ún. dobozboglár típus előzménye. Minden bizonnyal bizánci ötvös által készített ékszer, amely az avarokhoz került. Erre nemcsak a kiváló minősége, de bizánci ötvöstechnikai jelek is utalnak: kőbetét tartására szolgáló középső foglalat kialakítása, a fedőlemezen lévő, igazgyöngysort tartó arany szalagfülek, a keretező frízt alkotó, keresztet tartó, hosszú hajú emberalakok. A keresztet tartó emberábrázolás a kereszténységhez köthető, ugyanakkor nem utal közvetlenül az avarok vallására. (Dunapataj, 7. század vége, 8. század első harmada)
A mai Horvátország területéről előkerült aranylemezes lószerszámveretek az ún. préselt rozettás veretek közé, azon belül is a szirmos veretek kategóriájába sorolhatók. A veretek egy módosabb lovas lovának fején lévő kantárt díszítették. (Vörösmart, 7. század utolsó harmada – 8. század eleje)
A szórványként, talán kincsleletből a Magyar Nemzeti Múzeumba került nyakék és két fülbevalópár bizánci műhely remeke. A nyakék korong alakú zárótagjának vésett és domborított aranylemez medalionjai palmettát, életfát ábrázolnak, illetve a granulált technikával, aranyszemekkel díszített fülbevalókkal együtt a Bizánci Birodalomból kerültek az avar előkelőkhöz. (Gács, 6. század vége – 7. század)
