7. terem / Hunok, germánok (420–568)

A korai népvándorláskor másfél évszázadában különböző irányból érkeztek népek a Kárpát-medencébe. A hunok, a keleti gótok, a herulok, a szkírek, a langobardok hosszabb-rövidebb időre meg is telepedtek ebben a régióban. A kiállításon bemutatott tárgyak jelentős részét – a barbár társadalmak felső rétegének gazdagságát, igényességét reprezentáló –; nemesfémből, művészi munkával készült ékszerek, hatalmi jelvények teszik ki. Mindennapi életüket a földművelés, a háziipari és kézműves tevékenység (csontfaragás, szövés-fonás, kovácsmesterség, fazekasság) tükrében mutatjuk be, a korszak temetőit pedig egy 6. században eltemetett harcos sírja jeleníti meg.

Érdekességek:
  • A koponyatorzítás a Kr. u. 4–5. században a Fekete-tengertől északra fekvő vidékeken jellemző szokás volt, amely a hun népmozgalommal a Kárpát-medencébe is eljutott.
  • A fibula díszes ruhakapcsot jelent. A tárgytípust a hunok, gepidák, langobárdok emlékei között is megtalálja.
Császárfibula, Szilágysomlyó

E nagyméretű ónixkövet tartalmazó, római lámpást formázó ruhakapcsoló tűt kizárólag a római birodalom császárai viselhették. Ez az első osztályú ötvösmunka a domborművekről, mozaikokról ismert fibulatípusnak egyik ritka, ránk maradt példánya. A 360–370-es években, késő antik műhelyben készült tárgy feltehetően a gótok királyi családjához köthető, amelyet egy Szilágysomlyón, az 5. század közepén elásott kincsleletben találtak.

Császárfibula
Rekeszes kőberakásokkal és domborított állatalakokkal díszített arany korongfibula,

A hun kori Kárpát-medence egyik legjelentősebb kincsleletéből származó, színarany, késő antik ízlésű ötvös remek a 4. század utolsó harmadában készült. A germán elit női viselete a vállon fibulapárral összekapcsolt felsőruha divatjának ritka emléke. Domborított oroszlánalakokkal, hegyikristály, gránátkő és üvegberakásokkal díszített, sokat használt, kopott ékszer.

.
Szórt rekeszes gránátberakásokkal díszített cikádafibula-pár

Györköny, 5. század első fele
A hun kor keleti eredetű ékszertípusa, a kabóca alakú ruhakapcsoló tű, amelynek feltehetően valamiféle bajelhárító szerepe is lehetett. Mind a köznép, mind az előkelők temetkezéseiben előfordulnak, egyesével a mellkason vagy párban a vállakon tűzték meg velük a nők a ruhájukat. Változatos formában, kivitelben készültek.

.
Karperec, Bakodpuszta, 5. sz. első fele

Aranylemezből domborított, gránátkő berakással díszített, két szembenéző, vicsorgó vadállatfejet formázó, zsanéros, csavarral záródó karperec, a hun kori női elit jellegzetes ékszere. Szinte pontos párja a Krím-félsziget egyik sírjából ismert, jelezve a hunok birodalmában kialakult divat hatalmas távolságokat átívelő voltát. A bakodpusztai karperec / videó

Bakodpuszta, karperec