10. terem / Magyarország a 18. században
A 18. században a török uralom alól felszabadult Magyar Királyság a Habsburg Birodalom keretein belül fejlődött. III. Károly elismerte Magyarország önálló voltát, területi épségét és azt, hogy saját törvényei szerint kell kormányozni. A terem bal oldali falán az egymást követő Habsburg uralkodók: III. Károly, Mária Terézia és II. József képmásai vezetnek a politikatörténetben, a másik oldalon a társadalom tagozódását, vallási megoszlását tanulmányozhatjuk a műtárgyak tükrében. Az arisztokrácia életmódját a magyar és az udvari (francia szabású) díszruha és ékszerek reprezentálják, a tárgyi környezet jól mutatja a különböző társadalmi csoportok életvitelének változását. Érdemes összevetni pl. a hasonló célokat szolgáló barokk könyvszekrényt a szerényebb kivitelű parasztbarokk almáriummal.
Érdekességek:
- Itt látható az a pallos, amellyel a vérmezőn a magyar jakobinusokat kivégezték.
- A korabeli borivók szerint a tokaji aszú különleges zamatát a hegyoldalban található aranynak köszönheti. Ennek a feltételezésnek különleges lenyomata az a finom ötvöstechnikával aranyból és üvegből készített szelence, amely egy szem tokaji szőlőt rejt.
A kép a bonchidai Bánffy-kastélyból származik, s egykor a kastély ún. Mária Terézia szobájának falán függött, Lotharingiai Ferenc portréjával együtt. Elképzelhető, hogy a portrékat a bonchidai kastély építtetője, Bánffy Dénes főlovászmester, főispán szerezte be 1750 körül, aki saját maga egészalakos portréját is megfesttette Meytensszel.
Három csőrös kiöntőjű kancsó háttal egymásnak fordítva, amelyek fülükkel kapcsolódnak össze. A füleken vésett felirat: “O quam Bonum et Jucundum Bibere Fratres in unum”. A kancsók talpán ugyancsak vésett felirat: „Csinaltata Andrássy Ferenc 1748”. A kancsók testén festett zománc medalionok, melyeken koronás, turbános férfi mellképek láthatók. A kancsók tetején plasztikus kompozíció: Krasznahorka várának modellje. A vár bástyáiból kis vízköpők nyúlnak ki. A kancsók között kis dugattyú helyezkedik el, melyet az egyik toronytető felemelésével lehet elmozdítani. Ekkor – a kút alsó részét képező, azóta elveszett edényből – bor pumpálódott fel, ami a kis vízköpőkön keresztül csorgott a kancsókba. A székely eredetű Andrássy család a 16. században nyert birtokokat Magyarország északi részén. Krasznahorka a család egyik legfontosabb birtokközpontja volt, e helyről nyerték nemesi előnevüket is.
(Ismeretlen mester (Szilassy János?), Magyarország, 1748, részben aranyozott ezüst, festett zománc)
A hagyomány szerint Mária Terézia elsőszülött fia, József számára készült a mentéből, dolmányból, nadrágból és süvegből álló magyar szabású öltözet, melyet világoskék, virágokkal mintázott ripszselyemből szabtak. Számos képi ábrázolást is ismerünk, amelyek az uralkodónőt és gyermekeit magyar viseletben örökítik meg.
Mesterjegy: JOHANN JOSEPH STADLMANN KAISERL. KÖNIGL. HOF LAUTEN UND GEIGEN MACHER IN WIENN 1750.
A baryton a gambák családjába tartozó, rendkívül nehezen kezelhető hangszer, ezért aránylag rövid ideig és meglehetősen szűk körben használták, csupán Dél-Németországban és Magyarországon volt divatos.
A Magyar Nemzeti Múzeum hangszerének történeti értékét az adja, hogy valaha Esterházy „Fényes” Miklós (1714-1790) játszott rajta, s valószínűleg ő is rendelte Bécsben Ioann Joseph Stadlmann császári és királyi udvari lant- és hegedűkészítőtől 1750-ben. Zenetörténeti nevezetességét Joseph Haydnnak köszönheti, aki erre a hangszerre komponálta darabok tucatjait, s ezáltal e ritka hangszernek jelentős irodalma lett.
A hangszer külalakja művészi kidolgozású. Fejrésze a legjellegzetesebb: bajszos és magyaros süvegű férfifejet ábrázol. Az I S monogram a készítő mesterre utal.
Rendkívül ritka, hogy a hangszernek megmaradt az eredeti tokja is, egy masszív, vörös bőrrel borított, aranyozott szegecsekkel kivert tok, s valószínűleg ennek köszönhető, hogy az instrumentum épségben maradt ránk.
1760 körül, arany, zománc
A szelencében fekvő plasztikus szarvas-figura szájában aszú szőlőszemet tart arra a középkor óta élő legendára utalva, amely szerint a tokaji szőlő gyökere arany tellérekből tápálkozik.
