11. terem / Széchenyi István és kora (Reformkor)
A 19. század elején az ország társadalmában népes, tagolt nemesség, egyre függőbb helyzetű jobbágyság, és kisszámú, etnikailag kevert polgárság található. Sajátos kelet-közép-európai jelenség a köznemesség nagy arányszáma és jelentős politikai szerepvállalása. A 19. század 30-as éveiben a reformkor társadalmi bázisát képviseli ez a nemesség, amely magára vállalta a „harmadik rend” szerepét és a Habsburg Monarchia Metternich kancellár által képviselt feudális struktúrájú abszolutizmusának új típusú ellenzékeként lépett fel a gazdaság és társadalom modernizációjáért, a belső nemzeti önállóságért. Az 1825-től ülésező országgyűléseken a rendi sérelmi politika mellett köznemesi vezetéssel az európai felvilágosodás és liberalizmus eszméire épülő, a rendi nacionalizmuson túllépő polgári reformokat követelő új politikai mozgalom bontakozott ki.
A reformkor politikai eseményeihez kapcsolódó dokumentumok mellett a legjelentősebb személyiségek – Széchenyi István, Metternich kancellár, I. Ferenc, József nádor – tárgyi emlékei, festményei adnak hű képet a 19. század első feléről. Nyomon követhetjük Széchenyi modernizációs törekvéseit, középpontban a reformkor jelképévé vált Lánchíd építésével, valamint a reformországgyűlések tevékenységét. A kor nemesi életmódját tükrözi a kiállított szalongarnitúra, az összképet egy férfi nemesi viselet teszi még gazdagabbá.
Érdekességek:
- A Lánchíd 1842-es alapkőletételét Barabás Miklós csak 22 évvel később örökítette meg. A festmény alatti vitrinben elhelyezett rajz segít felismerni az ábrázolt személyeket.
- A nádori tisztet betöltő József, Habsburg főherceg bátyjával, I. Ferenc császárral és királlyal szemben is a magyar érdekeket képviselte. A Magyar Nemzeti Múzeum ügyének pártolásában is kiemelkedő szerepet vállalt.
P. Krafft: I. Ferenc magyar és cseh király, II. Ferenc néven német-római, majd osztrák császár
Uralkodása elején bekapcsolódott a francia forradalom, majd a Napóleon elleni háborúkba. Az elszenvedett vereségek miatt területekről kellett lemondania, melyeket csak Napóleon legyőzése után, 1815-ben a bécsi kongresszus adott vissza Ausztriának. 1804-ben felvette az osztrák császári címet és 1806-ban lemondott a német-római császár címről, így a Német-római Birodalom felbomlott. A végül győzelemmel zárult napóleoni háborúk után kialakult európai status quot szentesítette az 1815-ben létrehozott osztrák–porosz–orosz szövetség, a Szent Szövetség, amely egységesen lépett fel minden forradalmi és liberális nézet ellen. Abszolutisztikus törekvéseit a bürokratikus államigazgatás mellett tanácsadóként és államkancellárként Metternich herceg segítette. A magyar rendek kezdetben támogatták az uralkodót, de a háború költségei miatt 1811-ben, majd 1816-ban bejelentett devalváció, a pénz leértékelése felháborodást váltott ki Magyarországon is. 1812 után az uralkodó 1825-ig nem hívta össze a magyar országgyűlést. Az 1825-től összeült reformországgyűléseken megindult a feudális struktúra lebontása és a polgári átalakulás.
Gróf Széchenyi István, a magyar reformmozgalom elindítója, az 1825-ös országgyűlésen birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Számos lenyűgöző alkotása a modern Magyarország megteremtését célozta. A politikai, gazdasági és társadalmi kérdések megvitatására kaszinót (klubot) alapított. Műveiben (Hitel, Világ, Stádium) a feudális nyomorúságból a polgári viszonyok közé való fölemelkedés első átfogó programját rajzolta meg. Számtalan reformkezdeményezésének koronájaként egy Pestet és Budát összekötő állandó híd, a Lánchíd felépítését vitte keresztül, hogy a Duna két partján fekvő középkorias városkákból a gazdasági forgalom és a közlekedés fellendülése révén nagyváros, igazi magyar főváros alakuljon, mely Béccsel vetekedve akár az egész Habsburg Birodalom uralkodói centrumát is átcsábíthatja a magyar Duna partjára.
A Lánchíd nemcsak Magyarország első állandó Duna-hídja, hanem egyben a főváros egyesítésének szimbóluma, a reformkor és Magyarország megújulásának jelképe. A hídvámfizetési kötelezettség révén a Lánchíd a közteherviselés első hazai példája is volt, így a híd a polgárosodási törekvéseknek is jelképévé vált. Az alapkőletételi ünnepségre 1842. augusztus 24-én került sor József nádor és az ország kulturális, pénzügyi és politikai elitjének jelenlétében.
Csapó Dániel (1778–1844) reformkori agrárpolitikus kúriájának berendezése, az angol bútorművesség klasszikus formavilágát követő magyar empire ízlésben alkotott bútoregyüttes. (19. század eleje)
A Lánchíd alapkőletételekor használt dísz vakolókanál. Mortimer Hunt, 1842, London (ezüst, elefántcsont, zománc)
