6. terem / Török-kor
A terem a Mohácsi csatát követően három részre szakadt ország oszmán uralom alá került területének tárgyait mutatja be, közöttük számos kincsleletet. Felidézzük a végvári harcokat, bemutatjuk a török fegyverzet és az oszmán művészet jellegzetességeit is. A teremben kapott helyet a Báthory család megbízásából a nyírbátori templomba készített, intarziákkal ékesített ülőpad (stallum) is.
Mátyás és Beatrix udvarának reneszánsz pompája a stílus gyors magyarországi terjedését is magával hozta. Ennek kiemelkedő példája a Báthoriak által készíttetett stallum. A párkányok, frízek, elválasztó és támasztó gyámok, hátfalak, könyöklő és üléskeretek, oldalfalak, ülés alatti választófalak és bélletek reneszánsz ízlésű díszítéssel készültek, faragott és berakásos kivitelben. Egy teljes tábla a megrendelők nevét és rangját valamint a készítés évét mutatja (Báthori György, István és András, 1511), egy másik háttámlán pedig a készítő mester jelzését látjuk: F. Marone. A berakásos háttámlák egy része félig nyitott ajtajú szekrényeket ábrázol, a polcokon könyvekkel, edényekkel.
Gróf Pálffy Miklós díszserlege, 1598
A tekintélyes súlyú arany serleggel egykor Alsó-Ausztria rendjei hódoltak a Győrt a törtöktől visszahívó keresztény csapatok egyik vezérének, Pálffy Miklósnak. A fontos győzelem emlékét hirdeti a fedél török pajzson tipró római harcos pajzsán olvasható felirat: GOT DIE ER 1598 (Istené a dicsőség). A trófea a 17. században kalandos utat járt be, majd 1653-tól a család elidegeníthetetlen öröksége lett Pálffy Pál nádor végrendelete alapján. A Nemzeti Múzeum gyűjteményébe a család adományaként jutott a 20. században. (Jan Vermeyen (?), Prága (?), 1598 k., arany, beágyazott-, rekesz-, és ronde bosse zománc.)
Az Oszmán Birodalomban készült aranyozott ezüsttel, arannyal, rubintokkal és türkizzel gazdagon díszített szablya Révay Ferenc ajándékaként került a gyűjteménybe. Ívelt, fokéllel rendelkező pengéjének közepén széles vájat, melyet arannyal tausírozott sáslevelek és ezüsttel díszített rácsmotívumok vesznek körül. A penge egyik lapjában arannyal berakott Ó Ali! felirat olvasható. Hüvelyének közepe bársonnyal borított.
Bár a nemesopál kedvelt drágaköve volt a kora újkori ékszereknek, igen kevés fennmaradt emléke ismert. Ez a különleges darab Jankovich Miklós gyűjteményével került a Nemzeti Múzeumba. Jankovichtól származik az a legenda, miszerint a tárgy egykor Jagello Izabella, Szapolyai János feleségének ékszere volt. Ez azonban forrással nem igazolható és a tárgy stílusa is ellene szól. Az azonban feltételezhető, hogy a szép ékszer Erdélyben vagy Lengyelországban készült a 17. század elején.