5. terem / Hunyadi Mátyás kora és a Jagellók uralkodása
A terem a középkori Magyar Királyság utolsó fél évszázadát mutatja be. Az Oszmán Birodalommal határos és annak fenyegetettségében élő ország politikai kapcsolataival és kultúrájának ezer szálával kötődött a keresztény Európához. Hunyadi Mátyás (1458–1490) udvarát az itáliai reneszánsz és a közép-európai későgótika egymás mellett élése jellemezte. Ezt a jelenséget a kiállított két, ugyanabból a templomból származó ülőpadon is megfigyelhetjük.
Érdekességek:
- Az épületeken, jelentősebb használati tárgyakon megjelenített királyi címer nem feltétlenül utal a királyra, mint megrendelőre, hanem azt jelzi, hogy kinek az uralkodása idején készült el a munka. Így tűnik fel Hunyadi Mátyás király címere a késő gótikus bártfai templomi ülőpadon.
- A Hunyadi Mátyás hadseregében használt díszes festésű pajzson az M betű Mátyás királyra utal.
- II. Lajos és Habsburg Mária eljegyzésének emlékére 1515-ben érmet is vertek.
- A reneszánsz bútorokon az akkor kedvelt intarziás díszítéssel gótikus, tornyos városképeket ábrázoltak, ami az Itáliából jött technika és a mesterek önállóságát tanúsítja.
- Mátyás legendás törökverő vezére, a Szendrő ostrománál 1494-ben elhunyt Kinizsi Pál nagyvázsonyi sírjának szarkofáglapja is megtekinthető a teremben Kinizsi Pál páncélingével és pallosával együtt (bár ezek eredeti tulajdonosának kiléte nem egyértelműen bizonyítható). Kinizsi csontjai jeltelen sírban fekszenek a nagyvázsonyi Szent István templom melletti temetőben.
Az Antonio Pollaiuolo tervei alapján feltehetőleg a legjelesebb 15. századi firenzei szövőmester, Francesco Malocchi műhelyében, 1476 előtt készült selyemszöveten Mátyás királynak és országainak (Magyarország, Dalmácia, Csehország) címere jelenik meg gazdag reneszánsz ornamentális kompozícióban. Mátyás címerét később Bakócz Tamás esztergomi érsek elfedte saját címerével.
Mindkét oldalán bőrrel borított, hársfadeszkából készített gyalogsági állópajzs 1480 körül készült. A pikkelyes keretezésű tagolt test fő motívuma egy zárt koronás, I. Mátyás királyra utaló gótikus M betű. Alatta piros lángnyelvek töltik ki a szabadon maradt felületet. Az állópajzs alsó részét levágták. 1848-ban Bécs város ajándékaként került a Nemzeti Múzeumba.
A pápai és a della Rovere családi címerrel díszített kard díszes hüvelyével együtt II. Gyula pápa ajándéka, amelyet az 1510-es tatai országgyűlésen adtak át a pápa követei II. Ulászlónak, hogy ezzel is felszólítsák a törökök elleni hadjáratra.
Az üvegserleget a talpán szereplő 17. század végi felirat Mátyás királyhoz köti, noha sajátos technikáját (vetro a retortoli) csak 1527-ben szabadalmaztatták Muranóban. A serleg a Batthyány család örökségeként maradt fenn, s a család tagjai II. Lajos majd a Habsburgok főpohárnokaiként nyertek országos méltóságot, így feltehető, hogy Habsburg használatból származott a pompás darab, s később, a 17. századi Mátyás-kultusz részeként értelmezték újjá.
