5. terem / Vaskor
A Kr. e. 8. századtól a római hódításig (Kr. u. 1. század eleje) terjedő időszak hajnalán terjedt el a vas megmunkálásának technológiája. A korszak első felében, a Dunántúlon a késő bronzkori hagyományokra épülő Hallstatt-kultúra közösségei éltek. Előkelőik hatalmáról és gazdagságáról a monumentális halomsírok tanúskodnak. A Kárpát-medence keleti felében új csoportok jelentek meg, akik az itt lakókat keleti, sztyeppei technológiákra és életmódra tanították. A Kr. e. 4. században Magyarország egész területét a nyugatról érkező kelták hódították meg, majd innen indultak harcosaik a görög világ elleni hadjárataikra.
Érdekességek:
- Százhalombatta a város közelében fekvő hatalmas kiterjedésű kora vaskori temető halomsírjairól kapta a nevét.
- Ha figyelmesen megnézi a zöldhalompusztai szarvast, nyakánál egy másik állat rejtőzik.
A Kr. e. 7. végére vagy a Kr. e. 6. századra keltezhető aranyszarvas a Kárpát-medence vaskorának egyik leglátványosabb tárgya, az ún. szkíta állatstílus egyik képviselője. Az egykor körülbelül 37 cm hosszú szarvasalakot kalapálással, domborítással megmunkált aranylemezből készítették. A tárgy egy halomsírból került elő 1928-ban, egy oroszlánfigurákkal díszített aranylánc, arany pitykék és egy csüngő társaságában. Hasonló aranyszarvasok a Fekete-tenger északi partvidékén található monumentális szkíta halomsírokból kerültek elő, nem kizárt, hogy a magyarországi példányt is egy a Kárpátoktól keletre élt mester készítette. Az itteni sírok feltárása során tett megfigyelések és a lemez hátoldalára forrasztott, a felvarrást lehetővé tevő kis karikák arra utalnak, hogy az aranyszarvas tegezdíszként szolgálhatta a Kr. e. 6. században eltemetett, előkelő tulajdonosát.
Az elektronból (arany és ezüst ötvözetéből) készült tápiószentmártoni szarvasalak is a Kr. e. 6. század egyik kiemelkedő hatalmú személyéhez tartozhatott. A valószínűleg eredetileg tegezdíszként használt tárgy előkerülésekor hengeresen össze volt hajtva. A zöldhalompusztai szarvashoz hasonlóan a szkíta állatstílus ízlésvilága szerint készült, nem kizárt, hogy egy, a Fekete-tenger északi partvidékén tevékeny mester készítette.
A kisméretű bronzedény Szob határában került elő egy kelta sírból 1935-ben. A Dunakanyar térsége a Kárpát-medencei kelta régészetben meghatározó jelentőségű vidék, több nagy kiterjedésű és gazdag leletanyaggal jellemezhető késő vaskori temetőt is feltártak a környéken. A szobi lelet jelentősége elősorban eredetében keresendő. Minden bizonnyal egy görög műhelyben készült a Kr. e. 4. század végén, vagy a Kr. e. 3. század elején. Hogy cserék útján vagy a kelták hadjáratai során zsákmányként jutott a Kárpát-medencébe, nem dönthető el teljes bizonyossággal.
