Különleges állapotban fennmaradt honfoglalás kori leletek kerültek elő a közelmúltban Akasztó határában, Bács-Kiskun vármegyében. A korábban ismeretlen, új lelőhelyet a Kecskeméti Katona József Múzeum közösségi régészeti programjának önkéntesei fedezték fel. Az ásatás szakmai vezetője Wilhelm Gábor osztályvezető régész volt, munkáját a múzeum munkatársai, a múzeumi önkéntesek és az akasztói önkormányzat segítették. A kutatáshoz intézményünk régésze, Füredi Ágnes mellett számos kollégánk csatlakozott.
A régészeti feltárások során három, a 920–930-as években elhunyt harcos kiemelkedően jó állapotú, szinte bolygatatlan temetkezése került napvilágra, számos figyelemre méltó lelettel. Többek között ezüst tarsolylemez, unikális övkészlet, gazdagon díszített lószerszám és nagyszámú korabeli, itáliai pénzérme, valamint a viselet szerves maradványai voltak a sírokban. A feltárást követően komplex kutatási program indult a sírok régészeti és természettudományos vizsgálatának céljából, a Magyar Nemzeti Múzeum részvételével.
A tarsolylemezes ifjú
A leggazdagabb sírban lenyűgöző felfedezés várta a régészeket. A magas rangú, mai szemmel nézve igen ifjú (17–18 éves) harcos egyedi selyemövén aranyozott ezüst csüngős veretek sorakoztak, jobb oldalán ezüstlemezzel díszített tarsoly függött. Az övveretek környezetében a többrétegű ruházat, az öv és a tarsoly szerves részei olyan jó állapotban maradtak meg, hogy eredeti (ún. in situ) helyzetben emelték ki őket a régészek. Az unikális leletegyüttes speciális konzerválására és vizsgálatára a Magyar Nemzeti Múzeum kapott lehetőséget. Az ily módon a legmodernebb módszerekkel kutatott övszerkezet és tarsoly nem pusztán hazai, de európai szinten is egyedülálló relikviái a korszaknak.
Az ezüst tarsolylemez és az öv szerkezet néhány aranyozott ezüst verete az övcsattal.
Selyem, bőr és szőrme a mikroszkóp alatt
Az in situ kiemelt derékrész laborban történő óvatos bontása páratlan információkkal gazdagította a honfoglalás korának viselettörténetét.
A folyamat során feltárult az egykor igen nagy értéket képviselő ruházat egy része, az öv, valamint a lemezes tarsoly és az ahhoz tartozó teljes viseleti elem. A tarsoly sokkal összetettebb struktúrának bizonyult, mint azt eddig az analógiák alapján gondoltuk. A lemezhez és az övhöz két külön szerkezeti egység kapcsolódott. A tarsolyt ékítő, aranyozott szegecsekkel díszített ezüstlemez aktív, hosszas használatát jelzi egy második lyuksor, amely javításra, másodlagos felhasználásra utal. A hátsó merevítőlap hiányzik a tarsolylemezről, de a szegecsek hossza alapján eredetileg lehetett rajta. Az ezüstlemez díszszegecseihez fogták oda az egyszerű szerkezetű bőrtarsolyt. A varrófonalak már nincsenek meg, de így is tisztán látszik, hogy több részből varrott, egyszerű megoldású darab. A bőr cserzőanyag-vizsgálata pozitív eredményt hozott, alumínium jelenléte volt kimutatható, ami a bőr timsós cserzését jelzi.
A halott öltözete is változatos anyagfajtákat mutat: bőr, vászonkötésű bélés és selyemszövetek alkotják. A selymek között samit- és taftmaradványok is megfigyelhetők. Az öv anyaga nem bőr, hanem samit (egyfajta sávolykötésű selyem), ebbe voltak belehelyezve a levél alakú csüngős veretek kb. 1 cm távolságban egymástól, és ehhez kapcsolódott a tarsoly is.
Mikroszkópos felvételek a tarsolynál talált második egységről: jó minőségű textilszövet részlete.
Az anyagvizsgálat eredményei
A sírban talált nemesfém díszek a korszak fémműveseinek magas szintű technológiai tudásáról árulkodnak. A roncsolásmentes röntgenfluoreszcens (XRF) vizsgálatok segítségével rekonstruálható az alapanyagforrás, az ötvözési technológia és akár az egyes ötvösműhelyek közötti kapcsolat is. A tarsolylemez minden eleme ugyanabban a műhelyben készülhetett. A bizmuttartalmú ezüst ugyanabból a forrásból származik, a mesterek azonban az egyes alkatrészek funkciójához igazították a fém összetételét. A lemezhez nagy tisztaságú, 86–92%-os ezüsttartalmú fémet választottak, ami lehetővé tette a könnyű mechanikai megmunkálást, emellett ragyogó ezüstfehér színt eredményezett. Az öntött szegecseknél azonban már jelentős mennyiségű bronzot kevertek az ezüsthöz, amit az ötvözetek magasabb réz- és óntartalma jelez. Ily módon az olvadáspont csökkent, az öntés folyamata egyszerűsödött, a tárgy pedig ellenállóbbá vált.
Az akasztói leletegyüttes nem csupán honfoglalás kori tarsolylemezeink sorát gazdagítja. Az öv és a tarsoly komplex szerkezete, az értékes selymek, szőrmék jelenléte, valamint a fémmegmunkálás színvonala egyaránt a kor elitkultúráját tükrözi. A viseleti elemek kivételesen ép állapota és aprólékos vizsgálata a korszak anyaghasználatának és technológiai tudásának eddig ismeretlen részleteibe is betekintést enged. A modern eszközökkel végzett elemzések révén e tárgyak – esztétikai értékükön túlmutatva – történeti forrásként is új megvilágításba kerültek, árnyalva és gazdagítva a korszakról alkotott képünket.
A tarsolylemez vizsgálata röntgenfluoreszcens spektrométerrel (XRF).
A Hónap kincse: Felövezve ragyogással – Övszerkezet és tarsolylemez a honfoglalás korából című időszaki tárlat 2026. május 8-tól tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum Déli Kandallótermében.