15. terem / Oktatás, tudomány és kultúra a századvégen
A terem a 19. század magyar művelődés- és kultúrtörténetét, valamint az irodalom, a színház és a zene magyar mestereinek korabeli emlékeit mutatja be. Kiemelt rész foglalkozik a magyar oktatásügy, a sajtó, valamint a szabadkőművesség hazai fejlődésével. Mindezek mellett ipartörténeti jelentőségűek a magyar porcelánmanufaktúrák korai darabjai. A kiállított ezüsttárgyak a századvégen megjelenő új stílust, a szecessziót hangsúlyozzák.
Érdekességek:
- Erzsébet királyné olyan szoros fűzőt viselt, hogy csak 15 perccel a merénylet után vették észre a súlyos szúrt sebet a testén. A kiállításban látható igen szűk selyem ruhaderék, amelyet meggyilkolásakor viselt, megakadályozta a seb erősebb vérzését.
- Már a 19. század végén készültek a herendi gyárban olyan porcelán tárgyak, amelyeket fotóminőségű, festett arcképekkel díszítettek.
Ezüst, Amszterdam, 1866
Az antik szokás felelevenítéseként a 19. században kiemelkedő művészek, alkotók gyakran kaptak tisztelőiktől ezüstből készült babérkoszorút. Ezt a plasztikus babérleveleket és bogyókat mintázó példányt Liszt Ferenc kapta amszterdami fellépése alkalmával 1866 áprilisában.
A magyarok számára oly kedves Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége 1898. szeptember 10-én a Genfi-tó partjáról induló kirándulóhajóhoz igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista megtámadta. Kisebb riadalom után magyar udvarhölgyével, gróf Sztáray Irmával együtt felszállt a hajóra, ahol a szív tájékát ért szúrás miatt hamarosan rosszul lett és életét már nem tudták megmenteni. A támadás napján viselt fekete selyem ruhaderekat az 1907-ben alapított Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak ajándékozták, ahonnan a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
