13. terem / Művelődés és nemzettudat a 18. század végén és a 19. század első felében
A terem a 18. század végén, a 19. század elején kibontakozó nemzeti törekvéseket, a nemzeti nyelv és kultúra megteremtésének és felvirágzásának korszakát tárja elénk. Az oktatás és iskolaügy fellendülése, a nyelvújítási mozgalom, a magyar nyelvű színjátszás kezdetei, a zene és az irodalom fejlődése épp úgy ezt a virágzó korszakot tükrözi, mint a Nemzeti Múzeum megalapítása, amelyet az ehhez kapcsolódó relikviák idéznek elénk. A magyar nemzeti kultúra, a kulturális élet központja Pest lett, ahol a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Színház, a Nemzeti Múzeum váltak letéteményeseivé a nemzeti fejlődésnek, s egyúttal az egyetemes európai eszmei áramlatok meghonosodásának is, olyan géniuszokat adva a világnak, mint Liszt Ferenc a zenében, vagy Pollack Mihály az építőművészetben.
Érdekességek:
- Ez a terem rejti a gyermek Mozart úti klavikordját, amelyet koncertkörútjainak hosszú utazásai során gyakorlásra használt.
- A 19. század elején a nyelvújítók elképzelése szerint a kengurut „ugronynak", az illemhelyet „hátgörbészeti körguggoldának" hívták volna.
1873-ban, művészi pályafutásának félszázados jubileumi ünnepségei után Liszt Ferenc úgy határozott, hogy legbecsesebbnek tartott tárgyait magyar hazafihoz méltón a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza. A Liszt-hagyaték minden szempontból legnevezetesebb műtárgya az a zongora, aminek Liszt 1846-ban jutott birtokába, s amit attól kezdve már ő maga is ereklyeként kezelt: Thomas Broadwood 1817-ben Beethovennek Bécsbe küldött hangszere.
Johann Andreas Stein 1762-ben készült egyszerű kis úti hangszere azon túl, hogy a híres augsburgi orgonaépítő mester (újításai közül legjelentősebb az ún. bécsi mechanika) egyetlen fennmaradt klavikordja, Wolfgang Amadeus Mozart utazó-gyakorló instrumentuma volt. A hangszert s a hozzá kapcsolódó iratokat 1965-ben vásárolta meg a múzeum.
A Reformkor híres dívája, Schodelné Klein Róza kapta emlékül a pozsonyi országgyűlés ifjaitól 1840-ben, a Norma című operában nyújtott alakításának emlékére. (Részben aranyozott ezüst, Anton Schier, Pozsony, 1839.)
Liszt Ferencnek ajándékozták pesti tisztelői 1840-ben. A díszszablyát Liszt Ferenc végrendeletében ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. (Aranyozott ezüst és acél, 1840 körül)
A díszes kivitelű portásbot a Nemzeti Múzeum épületének 1847-es megnyitására készült. Mestere, Szentpétery József a korszak egyik legnevesebb ötvöse volt. (Ezüst, feketére festett fa nyéllel, az ezüst munka Szentpétery József műve, Pest, 1847.)
A szelencét, benne száz arannyal 1845-ben Batthyány Kázmér gróf adományozta Hetényi Jánosnak „Robot és dézsmaváltság érdekében” című művéért. Hetényi János református lelkész a Tudományos Akadémia tagja volt. Több díjjal is jutalmazott művét Batthyány Kázmér költségén jelentette meg. (Szentpétery József, Pest, 1845)
