8. terem / A török kiűzése. Főúri és városi emlékek a 17. századból
A terem bejáratánál végvárak régészeti leleteit bemutató tárlók kaptak helyet. A bal oldalon függő festmények egy 17. századi főúri ősgalériát idéznek, míg az alattuk elhelyezett tárlók a festményeken is megörökített, főúri viseletek ékességeit tárják elénk. A folyosó jobb oldalán főúri családok kincseinek válogatott darabjai és korabeli bútorok mellett az Erdélyben és Magyarországon a 16–17. században vert pénzek tanulmányozhatók. Magyarország török uralom alóli felszabadításának korszakát a keresztény szövetség és az oszmán-török hadak fegyverei, valamint a kijárat közelében elhelyezett gobelin mutatják be.
Érdekességek:
- A bajcsai végvárból előkerültek a sebészborbély szerszámai is.
- A 17. században zsebnapórákat is használtak.
- Apafi Mihály 100 dukátosai a legnagyobb erdélyi aranypénzek.
- Abdurrahman, az utolsó budai pasa a mai Hess András tér környékén halt hősi halált.
- Sobieski János lengyel király szablyája az oszmánokat kiűző keresztény szövetségre emlékeztet.
A 16. századi művészetelmélet szerint a portré a műfajok rangsorában nem foglalt el előkelő helyet, mert a történelem, a Biblia, a mitológia tanulságos epizódjai helyett "csak" a természetet, a valóságot mutatta be. Mégis, Európa-szerte ez volt a legnépszerűbb, a legkeresettebb ábrázolás, mert a nagy egyéniségek, a fontos események főszereplői iránt hatalmas érdeklődés mutatkozott. Itáliában vált szokássá, hogy világi személyek portréiból sorozatokat állítottak össze (uralkodók, pápák, híres emberek, írók, hadvezérek stb. portréi). A műfaj legreprezentatívabb változata Tiziano művei nyomán terjedt el: az egészalakos, életnagyságú arcképtípus, amely a modellt állva, reprezentatív külsőségek és járulékok kíséretében ábrázolta. Magyarországon is kedveltté vált az a portrésorozat, amely egy család élő tagjai mellett dicső őseit is bemutatta (ez az úgynevezett ősgaléria). A nemesi öntudat megerősödésével, a főnemesség politikai, társadalmi szerepének növekedésével jár együtt az igény, hogy az egyes családok "felsorakoztatják" őseiket, akik a nemességet szerezték, a vagyont gyarapították, magas tisztségeket töltöttek be. A század közepén a német Benjamin Block művei jelentik e képtípus virágkorát. A festő néhány évig Nádasdy Ferenc udvarában s a Batthyány család számára dolgozott, majd Bécsbe költözött. Nádasdy Ferenc és felesége egészalakos arcképei (1656) a korábbi festmények tér nélküli kompozíciói helyett valóságos belsőteret, hátul a tájba nyúló kitekintést, közvetlen beállítást, dekoratív feldolgozást (pl. nagy karmazsin színű festékfoltokat, arany vagy ezüst díszítményeket), csendéletszerű részleteket mutatnak.
Az aranyozott ezüst foglalattal ellátott kagylót, csigát, nautilus-házat magába foglaló ötvösműveket különösen kedvelték a kora újkori Európában. Az egzotikus anyagú tárgyakon szinte mindig a vízzel kapcsolatos jelenetek, ábrázolások láthatók. Ezt a talán Erdélyben készült serleget az ószövetségi Jónás történetének jeleneteivel díszítette az ötvös, akinek csak monogramját (NK) ismerjük. A serleg a jeles műgyűjtő, Herzog Mór Lipót (1869–1934) ötvösgyűjteményének tárgyai közül származik.
