Kiállítás
Múzeumi élet
BAJÁK LÁSZLÓ: EMLÉKEK ÉS NAPLÓJEGYZETEK 1989-BŐL
Baják László munkatársunk, a Történeti Tár főmuzeológusa 1989-ben (érzékelve a korszak sorsfordító, történelmi jelentőségét) naplóírásba fogott, feljegyezve az országos ügyekkel kapcsolatos élményeit, valamint személyes emlékeit. A Közös Időnk – 1989 oldalunkon hétről hétre az általa vezetett napló részleteit követhetjük nyomon, modernizálva, blog formájában.
VII.
Április 8-án, múzeumi keretek között három napra Ausztriába utaztam. 1989-ben már nem számított ritkaságnak a nyugati utazás, ám annál nagyobb izgalmakkal járt. Ráadásul februárban lejárt az útlevelem, így jóval a tervezett indulás előtt nekikezdhettem az ügyintézésnek. Kérvény benyújtása, több órás üldögélés a sötét és nyomasztó rendőrkapitányságon (akkor még a rendőrség intézte az útlevélügyeket), majd valutavásárlás az OTP-ben. Az állam háromévi, igencsak szűkös valutakeretet engedélyezett, aminek felhasználását egy ún. valutalapon tartottak nyilván, ebből kellett gazdálkodni. Végül jött a határátlépés, izgalom, hogy vajon mibe köt majd bele a hatóság a több óráig tartó akkurátus vám- , útlevél- és valutaellenőrzésen. Az osztrák szociáldemokraták vendégeként előbb egy különös kiállítást néztünk meg Bécs egyik külvárosában. A kiállításra már nem nagyon emlékszem, de a helyszínére annál inkább, ugyanis egy hatalmas használaton kívül helyezett gáztároló tartályban rendezték meg. Ausztria elképesztő volt a magyar állapotokhoz képest. Valószínűtlen tisztaság és rend mindenütt, az otthon megszokott szemétnek, eldobott cigarettacsikkeknek, koszosszürke, mállott vakolatú házaknak nyoma sincs. Az emberek jól öltözöttek, nyugodtak és kedélyesek. Bécs után a Duna mellett, a Wachau vidékén utazunk nyugatnak. St. Pölten, Krems, Dürstein, Aggsbach, Schönbüchel, Melk, Linz, Steyr. A Duna fölé magasodó dombokon gondozott szőlők, rétek, erdők sorakoznak, váltakozva falvakkal és városkákkal , várakkal és kolostorokkal. A látványt alig győzöm bámulni a buszablakon keresztül. A középkori lovagvilág hangulata váltakozik itt a barokk ünnepélyes pompájával. Minden kiglancolt és tüchtig. A mesebeli tavaszi tájon könnyű elképzelni, hogy a XII.században itt keletkezett a Nibelung ének legismertebb megfogalmazása, vagy, hogy Dürstein festői sziklavárában tartotta fogságban az osztrák herceg a III. keresztes háborúból hazatérő Oroszlánszívű Richárdot. Szép, de mégis nyomasztóan hatott számomra. Szegény hazám szenvedéseire gondoltam. Nem is lehetne két szomszéd ország között nagyobb különbség.
