A Múzeumkert

A mai Múzeum körút 14–16. szám alatti, 8700 négyszögöl nagyságú telket 1813-ban vásárolta meg az állam a Batthyány családtól, a Magyar Nemzeti Múzeum számára. A múzeum gyűjteményei ideiglenesen a területen álló – korábbi érseki – palotába kerültek. 1847-re készült el a ma is álló Pollack Mihály tervezte impozáns klasszicista múzeumépület. Környezete azonban 1855-ig csupasz „küludvar”-ként várta a rendezést. Parkosítására már Pollacknak is voltak konkrét elképzelései, 1848 elején pedig Muszely Károly pesti műkertész nyújtott be rá terveket.

A forradalmi események, melyek fontos színhelye volt a múzeum előtti tér, elsodorták ezeket a terveket és csak a szabadságharc leverése után kerülhetett újra napirendre a Múzeumkert ügye. Mivel az állam nem nyújtott e célra támogatást, társadalmi összefogásból kellett előteremteni a parkosítás szükséges anyagi hátterét. Az 1852-től evégett életre hívott „kertalap” javára a Nemzeti Múzeum dísztermében hangversenyeket tartottak. (Az 1850-es években így vált a Múzeum a főváros első számú koncerthelyszínévé.) A gyűjtésből származó pénzből már 1852-ben felépült a ma is álló kertészház, a következő évben pedig Petz Ármin, az Orczy-kert főkertésze elkészítette a múzeum körüli terület angolkerti tervét. Az első fákat 1855. november 24-én ültették el ünnepélyes keretek között. A korabeli sajtó egyik fontos orgánuma, a Budapesti Hírlap november 26-i számában a következőképpen tudósított e jeles eseményről: „Tegnapelőtt u. m. szombaton ment véghez a nemzeti múzeum udvarán állítandó kert vagy sétatér ugy mondható felavatása. Miután a szükséges földmunkálatok és földtöltések befejeztettek, az írt napon dél tájban történt több előkelő hivatalnokok (közöttük pestmegyei főnök Kapy Ede és pesti polgármester Krászonyi József urak,) tudósok és vendégek jelenlétében a város e részének diszére leendő sétatér első élőfáinak ültetése, mely alkalommal muzeumi igazgató cs. k. tanácsos Kubinyi Ágoston úr e kis ünnepély czéljának megfelelő beszédet mondott, minek végével a jelenlévők az elültetett fákat megöntözték. Ezt követte egy vídám s magyar vendégszeretettel fűszeres ebéd a nemzeti múzeumigazgató urnál, mire az említett társaság meghíva volt.” Más újságok híradásaiból azt is tudjuk, hogy a kert első fáit a mai Múzeum körút és Bródy Sándor utca sarkán lévő kertrészben ültették el, majd a Kortsák József pesti bádogosmester által külön erre az alkalomra készített díszes öntözőkannával locsolták meg. Az ünnepségen a kor „jelesei” közül megjelent például Eötvös József és a fiatal Podmaniczky Frigyes is.

A kert telepítése Kallina Henriknek, a múzeum első kertészének vezetésével folyt és 1857-ben fejeződött be. Az első fákat a Margitszigetről hozták, majd Egressy Sámuel 1000 facsemetét indított útnak kiskunlacházi birtokáról 12 társzekéren. A legszebb hársfákat báró Sina Simon küldte gödöllői uradalmából.

A Múzeumkert végleges alakját 1880-ban nyerte el, amikor a Múzeum körút kiszélesítése során 264 négyszögölnyi területet kihasítottak az úttest számára. A kerítést, amely 1865-ben készült el Ybl Miklós tervei szerint, ekkor helyezték beljebb. Nagyobb rendezésére később 1952–1953-ban, 1973-ban és legutóbb 2017–2018-ban került sor. A kert kezelését 1953-ig a Múzeum látta el, azóta a FŐKERT (korábban: Budapesti Parkfenntartó Vállalat) végzi a kertészeti munkákat. 

A Magyar Nemzeti Múzeum kertje a nevezetes március 15-i forradalmi nagygyűlésen kívül számos fontos társadalmi esemény színhelye volt: tartottak itt választójogi gyűlést, sztrájkgyűlést, temetési szertartásokat, március 15-i és más ünnepi megemlékezéseket. De a „Muzi” nemcsak nagy események színhelye, hanem a hétköznapok kedvelt pihenőparkja, a gyerekek kedvenc játszóhelye is volt mindig. Az utóbbi két évtizedben pedig fesztiválhelyszínné (is) vált: 1996 óta ugyanis minden év májusában itt tartják a hazai és határon túli múzeumok találkozóját, a Múzeumok Majálisát.