Van, amit egy gyermek könnyebben fogalmaz meg rajzzal, mint szavakkal.
Szeptember 3-án megnyílt a „L/élek rajzok a fényben” című tárlatunk, amely 195 különleges rajzon keresztül nyújt betekintést a legbátrabbak küzdelmes, mégis reményteli és nagyon is gyermeki világába. A kiállításhoz Todorovits Rea írónő, a kiállítás kurátora a Kárpát-medencéből származó, daganatos betegséggel küzdő gyermekeket kért fel arra, hogy rajzolják le saját valóságukat. A tárlaton nem a betegség kerül a fókuszba, hanem a gyermeki erő és az alkotásokban megmutatkozó remény. 

Ezen a kiállításon 195 gyermek 195 alkotása találkozik. Különböző életkorok, különböző történetek, különböző diagnózisok. 
Magyarországról és a Kárpát-medence magyar közösségeiből.
Egyvalami közös bennük: valamennyien megtapasztalták, mit jelent daganatos betegséggel élni, kezelésekre járni, félni, várni, remélni – vagy elindulni a gyógyulás útján.
Mégsem a betegségükről kérdeztem őket.
Azt kértem, hogy rajzoljanak.
Azt, ami fontos nekik. Azt, ami hiányzik. Amit szeretnek. Amitől félnek. Amire vágynak. Vagy egyszerűen azt, ami éppen eszükbe jut.
Ezért van itt kórházi ágy és focilabda. Hajhullás és szerelem. Félelem és család. Isten, zene, állatok, otthon, barátok, égbolt, csokoládé és még annyi minden más.
Mert egy gyermek attól, hogy beteg, nem szűnik meg gyermeknek lenni.
Nem válik diagnózissá.
Nem lesz belőle egy kórtörténet, egy lelet vagy egy statisztikai adat.
Ő ugyanúgy szeret. Álmodik. Nevet. Dühös. Fél. Remél. Tervezi a holnapot. Él.
A L/Élek – Rajzok a fényben című kiállítás azért született meg, hogy ezeket a gyermekeket ne betegekként állítsa elénk, hanem úgy, ahogyan ők mutatják meg önmagukat: alkotóként.
Nem azt szeretnénk, hogy sajnáljuk őket.
Azt szeretnénk, hogy észrevegyük őket.
Hogy megálljunk egy-egy rajz előtt, és mielőtt elolvassuk az életkort, vagy a várost, előbb magát a gyermeket próbáljuk meglátni benne.
Mert lehet, hogy ezen a falon 195 különböző történet függ.
De mindegyik ugyanarra emlékeztet:
A gyermek nem a diagnózisa.
A betegség része lehet a történetének.
De a története mindig nagyobb a betegségénél.

(Todorovits Rea kurátor)