Illyés Gyula Lélekbúvár című színdarabját 1948 novemberében mutatta be a Magyar Színház. A szatirikus vígjáték elsősorban a pszichoanalízist gúnyolja ki. Az itt látható felvétel a darab főpróbáján készült, Mészáros Ági és Major Tamás színészeket a Magyar Nap című képes napilapnak dolgozó fotóriporter, Ráth Károly örökítette meg. (A riport további felvételeit megtekinthetik a Magyar Nemzeti Múzeum online adatbázisában.)

A Lélekbúvár című darab főpróbája a Magyar Színházban. Dr. Szmuk és asszisztensnője: Major Tamás és Mészáros Ági. Budapest, 1948. november 12. Ráth Károly felvétele a Magyar Nap számára. (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A kor szovjet és magyar ideológusai nem tartották összeegyeztethetőnek a marxista tanokat és a pszichoanalízis elméletét. A pszichoanalízis legnagyobb hibájának azt tekintették, hogy az materialista kiindulópontjától irracionális, misztikus magyarázatokhoz jut el. Az emberi viselkedés és a társadalom formálását célként kitűző államszocialista hatalom pedig nem fogadhatta el azt az elméletet, hogy az egyének viselkedését sokszor nehezen azonosítható tudatalatti motivációk irányítják.

Illyés Gyula színdarabja 1948-ban nyomtatásban is megjelent, a történetet a könyv fülszövege így foglalja össze: „A vidéki földbirtokos asszonyt Pesten operálják. Az operáció sikerül, de utána Szmuk doktor, a lélekelemzés legújabb irányának, a szmukizmusnak megalapítója, a vidéki hölgy lelkét veszi kezelésbe. Dr. Szmuk asszisztensnőjével együtt falujába is elkíséri új betegét, állandó kezelésre. Itt az okoskodó, mindent nemi »komplexumokkal« magyarázó szmukizmus alapos összeütközésbe kerül a falu józan eszével. Végül is azonban a magyar falu egészséges ereje felülmarad: dr. Szmuk a szmukizmussal együtt szégyenszemre eltakarodik s a lelkes parasztivadék elveszi a még romlatlan asszisztensnőt.”

A bemutató után egy nyilvános vitán úgy értékelték a darabot, hogy az nem a munkásosztály problémáival foglalkozik, majd a Lélekbúvár hamarosan lekerült  a Magyar Színház műsoráról. A darabból ennek ellenére 1966-ban rádiójáték készült, és a Nemzeti Színház társulata még 1988-ban is műsorra vette.

Ivan Pavlov Nobel-díjas fiziológus kutatásai nyomán a magyarországi államszocializmus által elfogadott, hivatalos és tanított álláspont materialista szemléletet tükrözött a lélek természetével kapcsolatban. Így írt erről az Élet és Tudomány 1949-ben: „a lélek nem valami elvont, misztikus, testnélküli »fluidum«, hanem az agy, közelebbről az agykéreg, legtökéletesebb terméke. [...] A spiritiszták »szellemei« is nem mások, mint a saját agyuk termékei.”

Agyműtét a Koltói Anna Baleseti Kórházban. Budapest, 1949. január. Azonosítatlan fotóriporter felvétele a Szabad Nép számára. (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A Föld számos vallása, ezoterikus tanítása és modernkori fantasztikus története hirdeti, hogy a lélek, a tudat nem az agyi tevékenységek terméke, hanem egy, az anyagi világon túlmutató jelenség. Napjainkban a materialista álláspontot újfajta kihívások elé állítja a mesterséges intelligencia fejlesztésével foglalkozó tudósok egy csoportja, akik úgy vélik, hogy hiába hozunk létre gondolkodó és beszélő gépeket az emberi ingerfeldolgozást szimuláló bonyolult algoritmusokkal és számolókapacitással, ezek által a robotok nem ébrednek öntudatra, nem lesz lelkük.

Írta: Bognár Katalin - Történeti Fényképtár, Magyar Nemzeti Múzeum

#lélektörténetek #agy #tudat #pszichoanalízis #materializmus #államszocializmus #IllyésGyula #Lélekbúvár