Hogyan számították ki a szerzetesek a húsvét dátumát a középkorban? És miért volt szükség ehhez három naptárkerékre is? A csúti premontrei breviárium bemutatásával mindezekre a kérdésekre választ kaphatunk.

A Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezésre kerülő Premontreiek 900 kiállításon bemutatjuk a premontrei rend magyarországi kolostoraiban készített legértékesebb középkori kódexeket. A könyvnyomtatás feltalálása előtti évszázadokban a latin nyelvű szövegeket becses kivitelben, korábban pergamenre, később papírra másolták kézzel, főként a szerzetesközösségek által fenntartott scriptoriumokban. Kiállításunk kiemelkedő darabjai lesznek a premontrei breviáriumok, amelyek a budapesti Egyetemi Könyvtár gyűjteményében találhatók.  

A breviáriumok a középkorban a szerzetesi zsolozsma számára előírt összes szöveget tartalmazó liturgikus könyvek voltak, amelyekben egymás után következtek a műfajok szerint különböző könyvekbe írt officium részletek. Ezekben a kötetekben kaptak helyet az egyházi év ünnepeinek kiszámítását segítő naptárak is. A csúti premontrei breviárium elején a szerzeteseknek szerkesztett egyházi ünnepi öröknaptár található. (1. kép) Három különleges naptárkerék is kapcsolódik hozzá, amelyekkel a nap- és holdciklusokat, valamint a vasárnapokat lehetett kiszámolni. A szerzetesek ezek segítségével állapították meg minden évben, hogy a húsvét és az egyházi ünnepek mely napokra esnek. 

1. kép: Az áprilisi öröknaptár. A csúti (téti) breviárium, 1455 körül. ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, Budapest. Fotó: ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár

A mai olvasó számára meglepőnek tűnhet, hogy a szerzeteseknek maguknak kellett kiszámítani az egyes ünnepek dátumait. Ugyanakkor a középkorban még nem állt rendelkezésre minden évre vonatkozó naptár, amelynek segítségére hagyatkozhattak volna. Egyrészt maga az idő számítása sem volt egységesen szabályozva, másrészt pedig a naptári év, és ezen belül az egyházi ünnepek számontartása is nagyrészt az adott települések tudós szerzeteseinek, papjainak volt a felelőssége. 

A keresztény ünnepek két fő típusba sorolhatók: vannak állandó (festa immobilia) és változó ünnepek (festa mobilia). Előbbiek az évnek mindig ugyanarra a napjára estek – ilyen például a karácsony és a vízkereszt. Az év során számos Mária-ünnep és a különböző szentek napjai is adott napokhoz kötődnek. A változó ünnepek az egymást követő években más-más napokra estek, előre meghatározható módon. A legfontosabb változó ünnep a húsvét, amelynek, a keresztény ünnepi év legfontosabb eseményeként befolyása van a többi változó ünnepre is.

A húsvétot a kereszténység kezdeti évszázadaiban a zsidó pészah-ünnep előestéjén, a zsidó naptárban niszán havának 15. napján ünnepelték. Krisztus feltámadásának napját később a Pészah utáni első vasárnapra helyezték. A középkorban végig használatban maradt számítást (computus) a 325-ben tartott niceai zsinat rendelte el, az alexandriai számítási mód alapján. Ennek megfelelően a húsvétnak mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnapra kellett esnie. 

Mivel a tavaszi napéjegyenlőséget már korábban március 21-ében határozta meg a keresztény hagyomány, így értelemszerűen a húsvét dátuma legkorábban március 22-e lehetett (amennyiben március 21-e holdtölte volt, és szombatra esett), legkésőbbi lehetséges dátuma pedig április 25-e (amennyiben március 20-ra esett a korábbi holdtölte). Tehát a húsvét harmincöt különböző napra eshetett. Ahogyan Knauz Nándor az 1876-ban kiadott Kortan című alapvető munkájában felhívta olvasója figyelmét: a legkorábbi lehetséges időpontra (március 22.) a húsvét 300 és 2000 között mindössze tizenötször, április 25-re pedig csak tizennégyszer esett.

2. kép: Naptárkerék a napkör számításához. A csúti (téti) breviárium, 1455 körül. ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, Budapest. Fotó: ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár

A csúti breviáriumba is átmásolt naptárkerekek a kora középkortól kezdve használatban voltak és azon megfigyelés alapján jöttek létre, miszerint az újhold és a holdtölte dátumai tizenkilenc évenként ugyanarra a napra esnek. Ez alapján hozták létre a Julianus-öröknaptárat, amelyben az újholdakat aranyszámokkal (aureus numerus) jelölték. Az aranyszámokkal meg tudták tehát állapítani, hogy a húsvéti holdtölte mely dátumra esett – azt viszont még nem, hogy ez az adott évben milyen nap volt. 

Ehhez a segítséget a napkör számítása jelentette. Az öröknaptárakban a középkorban nem a hét napjait jelölték, hanem január 1-jétől kezdve heti szakaszokban betűkkel látták el a napokat: A, B, C, D, E, F, G. A huszonnyolc évente ismétlődő napkör alapján azt kellett minden évben azonosítani, hogy a vasárnapok mely betűnek felelnek meg az adott évben (littera dominicalis). Például: ha január 1-je hétfő, akkor a vasárnapi betű G lesz. Ennek a számításában fontos a szökőévek számítása is, hiszen a minden negyedik évben beiktatott plusz egy nap megzavarja a napkör számítását. Ennek megoldására a szökőévekben február 24-ét és 25-ét is F betűvel jelölték, ennek köszönhetően az eltérés már március 1-jére megszűnt, viszont ezekben az években a vasárnapi betű is megváltozott márciusban. 

3. kép: Naptárkerék a holdkör és a vasárnapi betűk számításához. A csúti (téti) breviárium, 1455 körül. ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, Budapest. Fotó: ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár

A csúti breviáriumban három naptárkereket is találunk, amelyek közül az első a napkör (2. kép), a második az aranyszámok, a harmadik pedig a vasárnapi betűk kiszámításában segíthette volna a szerzeteseket (3. kép) – csakhogy a korábbi kódex, amelyről a csúti szerzetesek másolták, még 1400-ban keletkezhetett, és erre az évre volt „beállítva” a naptárkerék is. Mivel így túl hosszadalmas lett volna az 1450-es években minden évben kiszámolni – az óramutató járásával ellentétes irányban – az adott év számait, ezért a naptár mellett kiegészítő táblázatokat is készítettek, amelyek 1453 és 1540 között tartalmazták a vasárnapi betűk kiszámítását. A táblázatok között a csízió verses szótagjai is szerepelnek, amely ekkoriban az alsófokú oktatás kedvelt szövegének számított. Az egyházi ünnepeket és a fontosabb szentek ünnepét, vagyis a névnapokat tanította meg a diákoknak, de a szerzetesek is előszeretettel használták. 

A breviáriumot a Csút-szigeti premontrei prépostság Tamás nevű kanonokjának készítették. Tamást 1455-ben szentelték pappá, a kódex megírását pedig már két évvel korábban megkezdték. A csúti breviáriumban a keresztelési és házassági szertartásnak különleges középkori rítusa bontakozik ki. A benedictio annulorum, a gyűrű megáldása ugyanolyan szertartás keretében történt, mint a francia breviáriumokban.

A csúti Szent Euszták (Lestyák) premontrei prépostság a budatétényi part mellett, a Háros-szigeten állt, és a 15. század közepén még jelentős tudományos munkásságot folytattak az itt lakó szerzetesek. Ezzel párhuzamosan viszont elhanyagolták a gazdálkodásukat, és a bevételek megcsappanása miatt a kanonokok elhagyták a kolostort. Mátyás király a csúti prépostságot a zsámbékival együtt a pálosoknak adományozta. A csúti prépostság elnéptelenedésekor egy szerzetes vitte magával a breviáriumot a leleszi prépostságba. A hiteleshelyi okleveleket ott a liturgikus könyvek szomszédságában a sekrestyében őrizték. Így kerülhettek később a csúti breviárium végére a hiteleshelyi útmutatások és jogi szabályok. A kódex a leleszi konvent II. József király által elrendelt feloszlatását követően került az Egyetemi Könyvtár gyűjteményébe. 

2021-ben a premontrei rend alapításának 900. évfordulója alkalmából a Magyar Posta által kiadott ünnepi levelezőlapra is a csúti breviárium egyik naptárkerekének képe került – a bélyegre pedig Vaszary János zsámbéki Szent Norbert festményének reprodukciója. 

A Premontreiek 900. A 900 éves premontrei rend Magyarországon című kiállításon a csúti breviárium mellett a jászói és a leleszi breviárium is megtekinthető lesz az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből. Ezúton is köszönöm Sisak András tanár úrnak a naptárkerekek értelmezéséhez nyújtott segítségét. 

Írta: Kusler Ágnes, A 900 éves premontrei rend Magyarországon című készülő kiállítás kurátora