A Pecsétnyomó Gyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeum legrégebbi múltra visszatekintő műtárgycsoportjainak egyike, hazánk legjelentősebb szfragisztikai kollekciója, mind számarányát, mind pecséttani, művelődéstörténeti értékét tekintve. A pecsétnyomókon kívül verőtöveket, bélyegzőket, valamint pecséteket, bullákat, pecsétmásolatokat is magába foglal. Számos kiemelkedő értékű középkori bulla és typarium tartozik a gyűjteményhez, többségük a múzeum állandó kiállításán látható. Uralkodói pecsétjeink, pecsétnyomóink közül a legbecsesebbek közé tartoznak III. Béla és IV. Béla király aranybullái, Kemény János erdélyi fejedelem, II. Rákóczi Ferenc pecsétnyomói. Különösen gazdag a gyűjtemény 1848–49-es szfragisztikai anyaga. A várostörténet korai emlékeinek sorát gazdagítja az esztergomi latinok kettős pecsétnyomója a 13. század első feléből – amely a legkorábbi városi typariumunk –, valamint Újbánya (ma: Nová Baňa, Szlovákia) város pecsétlői a 14. századból. Figyelemreméltó Zemplén vármegye pecsétnyomójának arany nyomólapja, amelynek hátoldalán a főispán, Homonnai Drugeth Bálint neve és a készítés éve (1603) olvasható. A főpapi pecsétnyomók csoportjának fontos darabja Henrik croyai püspök pecsétnyomója a 14. századból. Magyarországon a leggazdagabb céhpecsétnyomó-kollekciót foglalja magába a gyűjtemény. A családi címeres szfragisztikai emlékek között találhatók hazánk legjelentősebb történelmi családjainak (pl. Pálffy, Teleki, Esterházy) typariumai.
Kapcsolat: Dr. Orgona Angelika, orgona.angelika@hnm.hu
A Magyar Nemzeti Múzeum szellemisége összefonódott a magyar reformkorral, a forradalommal és szabadságharccal. Nem véletlen, hogy 1848–49 legnagyobb szfragisztikai gyűjteménye a múzeumban összegződött. Az utókor számára itt őrződtek meg az első független felelős magyar minisztérium minisztereinek pecsétnyomói, a Kossuth Lajos személyéhez köthető typariumok, a honvédalakulatok pecsétlői. Gróf Batthyány Lajos (1807–1849), a mártírhalált halt első magyar miniszterelnök pecsétnyomója, a többi miniszteri pecsétnyomóéval megegyező ábrázolású: a pecsétmező közepén a koronás magyar címer, körben magyar nyelvű körirat: MINISTERELNÖK PECSÉTJE 1848.
A latinoknak nevezett francia, olasz, spanyol és vallon hospesekből (kiváltságolt telepesekből) lett városi polgárok kettős pecsétnyomója 1814 januárjában került a Magyar Nemzeti Múzeumba Esztergom város levéltárából, ahová Gyöngyös vidékéről került. A pecsétnyomó a 13. század első felében készült, első lenyomatát 1265-ből ismerjük. Első oldalán városfallal és négy hengeres toronnyal övezett gótikus palota látható. Másik oldalán kilencszer vágott címerpajzs. Körirata: SIGILLVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS. Hátlapján: SECRETVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS.
A latinoknak nevezett francia, olasz, spanyol és vallon hospesekből (kiváltságolt telepesekből) lett városi polgárok kettős pecsétnyomója 1814 januárjában került a Magyar Nemzeti Múzeumba Esztergom város levéltárából, ahová Gyöngyös vidékéről került. A pecsétnyomó a 13. század első felében készült, első lenyomatát 1265-ből ismerjük. Első oldalán városfallal és négy hengeres toronnyal övezett gótikus palota látható. Másik oldalán kilencszer vágott címerpajzs. Körirata: SIGILLVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS. Hátlapján: SECRETVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS.
Az acél pecsétnyomó 6,4 cm-es, impozáns átmérőjű ezüst nyomólapjával „uralkodói" pecsétméretnek számít. Használatára a szabadságharc kitörését követően került sor, lenyomatai 1703 decemberétől ismertek. Figyelmet érdemel, hogy a pecsétmezőben látható címer hermelinpaláston nyugszik, felette pedig hercegi zárt korona lebeg, amelyek Rákóczi római szent birodalmi hercegi címére (1697) utalnak. Az ovális, osztott, színjelzetlen pajzs körül gazdag barokk ornamentika látható. Kétsoros körirata jelzi a hercegi rangot és a fejedelem által legfontosabbnak ítélt birtokokat: FRANCISCUS.DEI.GRATIA. PRINC[eps]: RÁKÓCZI COMES DE SAAROS. DUX MVNKACSIE: ET MAKOVICSIE: DOMI- US: / PERPETVVS. DE SÁROS PATAK. TOKAI REGECZ. ECSED. SOMLIO. LEDNITZE. SZERENCS. ONOD. A typariumot 1873 decemberében, Éder Ferenc (1810-1889) kassai képviselő ajándékozta a múzeumnak.
Újbánya város hatszögletű pecsétnyomóján a támla nélküli trónuson ülő Madonna ölében álló gyermek Jézus áldást oszt az előtte térdelő, liliomos koronáját felajánló királynak. A király mögött mondatszalagon olvasható: LVDOWIC[US]. A város I. (Nagy) Lajos (1342–1382) királytól nyerte privilégiumait. A város közép- és kispecsétje a nagypecsét ábrázolását követi.
Míg a korai, 14–15. századi céhpecséteken a céhek védőszentjeit ábrázolták attribútumaikkal, a 16. századtól kezdve egyre inkább a céhpajzsba foglalt jelvények, rendszerint a jellegzetes szerszámok jelentek meg. A céhpecsétnyomót a céhmester őrizte a céhládában, és a céh hivatalos iratainak pecsételésére használták. A soproni céhpecséten reneszánsz címerpajzsra helyezett szablya, kopja, kopjatartó és egy körző utalnak a céh tevékenységére.
Jóllehet a múzeum első pecsétnyomója nem maradt fenn, az első pecsétek mintájára vésett verőtő megörökítette az első, de több, mint kétszáz éven keresztül használatban maradt jelképét, a múzeum klasszicista homlokzatát. A pecsétmező alsó harmadában angyalok tartják a magyar koronás címert, a homlokzat timpanonja felett pedig felkelő, sugárzó napkorong tündököl.
