Az óra nem csupán időmérő eszköz, hanem szemet gyönyörködtető műkincs is, az óragyűjtés régi úri passzió. A Magyar Nemzeti Múzeum első leltárkönyve, a Cimeliotheca 1825-ben már több „horologiumot” ismertet a műtárgyak között. Nagyon jelentős darabok kerültek be a múzeumba a Jankovich-gyűjteménnyel (többek között Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem órája) az 1830-as években, a Delhaes-gyűjteménnyel (1902), s az idők folyamán számos történelmi személyhez kapcsolódó óra is gyarapította a gyűjteményt. Az önálló Óra- és Műszergyűjtemény az 1950-es években lezajlott átszervezések során jött létre.
Kapcsolat: Dr. Radnóti Klára, radnoti.klara@hnm.hu Tel.: +36 1 327 7716
A gyűjtemény összetétele
A gyűjteményben megtalálhatók a napórák különféle típusai, ezek között kompendiumok (összetett műszerek) és asztrolábiumok is, bányák térképezéséhez szükséges eszközök (csupán kettő, de ezek unikális darabok, melyek azt mutatják, hogy a 16. században Magyarország élen járt a bányaművelésben s az ehhez szükséges műszeriparban), illetve mechanikus órák (fali-, asztali-, bútor-, és hordozható órák). A műszerek közé soroltak be néhány máshová nem tartozó műtárgyat: pl. egy századfordulós fotóműhely anyagát vagy egy csillagászati távcsövet a 19. század első feléből.
Óragyűjteményünk egyik korai darabja ez az aranyozott réz keretű óra, ami a hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc tulajdonában volt valaha. A díszes kereten felül két oroszlán egy ovális ezüst pajzsot tart, a számlapon egy háromfejű, lángot fújó sárkánnyal két dalia viaskodik. Az óraszerkezeten vésett mesterjelzés: Matthias Kieblich in Pressburg. (17. század második fele, Pozsony)
A 16–17. századi Európában közkedvelt óratípus a keresztóra. A talapzatban van a szerkezet, amely egy áttét segítségével a függőleges tengely mentén egyenletesen forgatja a feszület tetején elhelyezett (ebben az esetben római számos) órabeosztással ellátott gömböt. A gömbgyűrű előtt rögzített mutató jelzi az időt. A 19. század derekán Ebed község plébánosa, Nagy Mihály végrendeletében a Nemzeti Múzeumra hagyta óráját, így került a gyűjteménybe. A Nemzeti Múzeum fennállásának 100. évében kiadott ünnepi kiadványban (1902) már képet is közöltek róla: „Egy ügyesen componált órán, mely feszületmódra készült és csöngetyűvel bír, a csöngetyű alatt olvassuk a derék magyar mester nevét…” A latin felirat szerint a Bács megyei Ádám mester készítette az Úr 1693. esztendejében. (mesterjelzés: „Me fecit Adamus Bachmedjei A. D. 1693”, aranyozott réz, az óramű orsós járatú)
Évezredeken keresztül a napórák voltak a legmegbízhatóbb időmérő eszközök. A napóra-szerkesztés, a gnomonika (a gnómon egy árnyékvető pálca, ami köré köríveket húznak, s a gnómon árnyékának változásaiból állapították meg a Nap helyzetét) az ókori Hellaszban vált tudománnyá. A napórák két nagy csoportját a rögzített és a hordozható eszközök alkotják, mindkét csoporton belül sokféle napóra létezik. A hordozható (portatív) napórák a 15. századtól terjedtek el szélesebb körben, mikor a mindennapi életben egyre több és pontosabb időmérő eszközre volt szükség. A zsebben hordozható napórák virágkora a 18. század, amikor a jóval drágább mechanikus szerkezetű órákat helyettesítették. A Nap magasságának mérésén alapul a hengernapóra. Az órabeosztás a henger palástján van, és erre a felső részen elhelyezett vízszintes gnómon veti az árnyékot. Kiemelkedő darab ez a negyedórákat is mérő napóra, amelyet latin felirata szerint „rajzolt Sichulsky Mihály orgonista és kántor Bártfán, a 48 fok pólusmagasságra, 1745-ben. (Jelzete: Michael Sichulsky, Bártfa, 1745.)
A Magyar Nemzeti Múzeum óragyűjteményének jelentős darabja ez az igényes kivitelű aranyozott réz korong: egy csillagórával kombinált asztrolábium. Az asztrolábium a bolygók pályájának és pillanatnyi helyének meghatározására szolgál, a ptolemaioszi univerzum egy modellje, az európai középkor és reneszánsz legelterjedtebb tudományos csillagászati eszköze, sokféle mérésre alkalmas észlelő és számoló műszer. Az asztrolábium egy kör alakú alaplemezre épül fel (ez a mater), amelynek peremén szögbeosztás és óraosztás is van. Az alaplemez előoldalára egy (vagy több) szögbeosztásos korong, tympanum illeszthető – erre vésték az éggömb fokhálózatának síkra vetített képét. A zodiákus gyűrűn az állatövi beosztás, az állatövi csillagképek neveivel. Efölött forgatható a csillaggyűrű, a rete. A rete 28 fényes csillagot jelző tüskét tartalmaz. Ennek a műszernek az elrendezése némileg eltér az asztrolábiumok általános rendszerétől. Hátoldala bonyolult szerkezetű csillagóra (nocturnalium) – sajnos hiányos. Két forgó korongja van a hátoldalon, a csillagóra mutató karja hiányzik. A Kos (Aries) vésett rajza díszíti. A bevésett latin nevek is azt mutatják, hogy a műszer a 17. század előtt készülhetett. Érdekes, egyedi darab. (Mesterjelzés nélkül, délnémet vagy flamand munka, 16. század, aranyozott réz)
