A Bútorgyűjtemény legkorábban múzeumba került darabjai mint múzeumi műtárgyak csaknem egykorúak az intézménnyel. József nádor, Deák Ferenc, Kossuth Lajos hagyatéka, a Széchényi-család, az Apponyi-család adományai, megszűnt állami szervek, intézmények, társadalmi, kulturális, gazdasági szervezetek berendezései és egyedi vásárlások gazdagították állományát. Szervezetileg a 19. század elejétől az Érem- és Régiségtárba sorolták, ezen belül a történeti ereklyék egyik csoportját képezte, majd a 20. század elején az új szervezeti formációnak, a Történeti Múzeum Történeti Osztályának gyűjteménye lett. Sorsát meghatározóan érintették a Nemzeti Múzeumból kiváló szakmúzeumok – a Néprajzi és az Iparművészeti Múzeum – valamint az időközben létrejövő, majd megszűnő Erzsébet Királyné Emlékmúzeum, Parlamenti Múzeum.
Kapcsolat Dr. Radnóti Klára, radnoti.klara@hnm.hu Tel.: +36 1 327 7716
A gyűjtemény története
Kezdetben az „antiquitates et raritates varii generis” elnevezésű tárgycsoport tárgyai közé sorolva őrizték darabjait. A Régiségtár a 19. század utolsó két évtizedében magyar történeti bútorokkal jelentősen gyarapodott. 1881-ben került be Deák Ferenc hagyatékából, Deák szobaberendezéséből 21 bútordarab. 1894-ben és 1895-ben az olaszországi száműzetésben elhunyt Kossuth Lajos utolsó lakásának berendezéséből származó történeti bútorokkal gazdagodott a gyűjtemény. Erzsébet királyné bútoraiból, Ferenc József ajándékaként a Nemzeti Múzeum birtokába jutott íróasztala, karosszéke, könyvszekrénye, könyv- és virágállványok, pamlag, nyugvóágy, asztalkák, tükör, csillár és kandeláber, kályhaellenző, ez képezte az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum alapjait.
A személyekhez és történelmi eseményekhez, helyszínekhez kötődő, sok esetben ezért az ereklyetárgyak közé is sorolt bútorok mellett állami, közigazgatási hivatalok, hatóságok, gazdasági szervek, céhek, intézmények, egyházak és templomok jellegzetes berendezési tárgyai, és váraknak, kastélyoknak, polgári házaknak berendezéséből származó darabok is bekerültek a gyűjteménybe.
Az 1920-as évek második felére körvonalaiban kialakultak a mai bútorgyűjtemény gyűjteménycsoportjai, amelyek révén a magyar történeti bútorokat és a magyar művelődéstörténet e műfajban fennmaradt emlékeit, forrásait foglalja magában.
A Bútorgyűjtemény emlékanyaga a középkori és az újkori gyűjteményrészek egyesítése után ma egy egységes történeti profilú gyűjtemény. Közép- és újkori, 14–20. századi anyagot őriz, tematikus csoportjai: történeti, személyes relikvia jellegű és értékű műtárgyak, együttesek, intézményektől származó berendezések, egyedi tárgyak, céhes emlékanyag, társadalmi rétegek tárgyi környezetét, stílusokat, műhelyeket jelző darabok.
A bártfai Szent Egyed templom kóruspadja volt. Az itáliai mesterektől tanult furnérozás technikájával készült stallum magas támláját, térdeplőjét intarzia: középkori tornyos városábrázolás díszíti. A gazdag faberakással ékesített pad a 16. század elején készült a Felvidéken.
A gyertyánfából faragott, festett láda II. Apaffi Mihály erdélyi fejedelem és Bethlen Kata esküvőjére készült 1695-ben, a menyasszony hozományának részeként. A kelengyeládák a készítés korának uralkodó stílusában készültek, a láda anyaga, formája, díszítése tulajdonosa társadalmi helyzetét is mutatta. A Bethlen-címerrel, évszámmal ellátott láda az ún. magyaros stílus szép példája. A Múzeum 1902-ben vásárolta meg a család leszármazottaitól.
József Antal János főherceg (1776–1847) Magyarország nádora (1796–1847), a „legmagyarabb Habsburg” sokat tett a Nemzeti Múzeum fejlesztéséért is. A leltárkönyv szerint ez a karszék volt az, amelyet „bold. Főhg. József nádor 40 éven túl mint helytartósági elnök használt.” Háttámlája négyszögletes, karfája is derékszögű, lábai lefelé keskenyedő oszloplábak, festett, fehér alapon mértéktartó aranyozással. Bőr kárpitját 1969-ben újra cserélték. Ma az állandó történeti kiállítás reformkori termében látható.
Az 1810-es évek legjellemzőbb díszbútora a szekreter, főleg a líra- vagy ovális formájú. A mahagóni és jávorfa borítású szekrényt élein sötétebb furnér berakás, aranyozott fémveretek, faragott díszlécek szegélyezik, a lecsapható ajtó mögött jávorfa fiókok, tükör, a tükör körül tusfestésű vadászalakos tájképek találhatók. Az aranyozott vereteket és a tusfestéses betétlapokat Bécsben készen is lehetett vásárolni, s a bútort készítő asztalos ezzel díszíthette munkáját. A szekreter felső zárórészén arab számjegyes óra, számlapján „Joseph Lechner in Pest” felirattal. Lechner József (1784–1855) 1811-ben lett mester Pesten, a kor elismert órása volt.
A diófából faragott, kagylós veretekkel és fémbetétekkel díszített, atlaszselyemmel bevont karosszék Erzsébet királyné gödöllői bútorai közül való. A 19. század második felében készült, a II. világháború után a köztársasági elnöki palotába került, onnan hivatalos áttéttel a Nemzeti Múzeumba.
