A gyűjteményt a Zalavár község határában, több lelőhelyen 1951 óta folytatott, rendszeres ásatások településekről és temetőkből származó, 9–17. századi leletei alkotják. A középkori központot Zalavár-Várszigeten falvak sűrű hálója vette körül. A leletanyag így jól tükrözi egy mikrorégió anyagi kultúrájának időrendi változásait. Egy adott korban pedig jellemzi a településhálózat különböző rangú tagjainak életkörülményeit is. A telepleletek többsége kerámia. A temetőkből számos és változatos viseleti tárgy (9. századi sarkantyúk, függők, gombok és gyűrűk, 11–13. századi karikaékszerek és gyöngyök) származott a gyűjteménybe.
A Zalavári Gyűjtemény különlegessége, hogy itt található Magyarország legnagyobb darabszámú, és legváltozatosabb összetételű 9. századi leletsorozata, ezek között a korszak legjelentősebb, Európában is különlegesnek számító magyarországi emlékei: glagolita feliratos cseréptöredékek, festett üvegtöredékek, egy harang öntőformája.
Kapcsolat: Dr. Ritoók Ágnes, (Árpád-kori és késő középkori gyűjteményrész) ritook.agnes@hnm.hu Tel.: +36 1 327 7700 / 424 és Gergely Katalin, (Karoling-kori gyűjteményrész) gergely.katalin@hnm.hu Tel.: +36 1 327 7700 / 238
Zalavár-Vársziget települési objektumaiból eddig mintegy félmilliónyi kerámiatöredék került elő. A nagy tömegű házi kerámiát kézi korongon készítették, és szinte kivétel nélkül bekarcolt vízszintes- és hullámvonalkötegekkel, ferde beszurkálásokkal díszítették. Túlnyomó részük főzésre, tárolásra használt kisebb-nagyobb méretű széles szájú erős vállú és tojásdad vagy gömbölyded fazék. Ezek mellett az alsóbb néprétegek asztali edényei a mély és lapos tálak, a hurkafülű bögrék, poharak, az ún. melegen tartó edény, és a nagyméretű parázsborítók és/vagy sütőharangok.
A Hadrianus zarándoktemplom szentélyének és folyosókriptájának körzetében lévő ablakokat tengerkék, kékeszöld, kék, smaragdzöld, olajzöld, barnás-lila és sárga színű, továbbá, festett szent figurákat és feliratokat ábrázoló ólomfoglalattal összefogott lapocskákból álló üvegtáblákkal fedték be. Az üvegkészítő mester a magával hozott, Rajna-vidéki üvegmanufaktúrák egyikéből származó üvegmasszát a templom folyosókriptája mögött létesített műhelyben olvasztotta meg, majd színezte vagy festette.
Zalavár-Várszigten a Hadrianus-zarándoktemplom folyosókriptáját a szentélyen kívül mélyítették le, hogy a sorsuk jobbra fordulásában, s csodás gyógyulásban reménykedő hívők az oltár alatt eltemetett, „romlatlan testű” Hadrianus mártírral közvetlen kapcsolatot tudjanak teremteni, s ugyanezért igyekeztek a legelőkelőbb családok is ide temetkezni. A folyosókriptával határos kripták egyikében feküdt egy fiatal lány, akinek fején a fátylat aranyozott bronz hajtűk szorították le, fülei közelében egy granulált díszű lemezgömbös arany fülkarika-pár, vállán dudoros díszű, aranyozott ezüst lemezgomb-pár, mellén pedig egy almandinnal, korallal és kagylóhéjjal díszített, aranyozott ezüst korongfibula került elő. (Zalavár-Vársziget, Hadrianus-zarándoktemplom temetője 120/89. sír, arany, aranyozott ezüst, aranyozott bronz, almandin, korall és kagylóhéj berakással)
A nemesi kíséret tagjainak a zalavári/mosaburgi templomok mellett feltárt sírjai teljesen más leletanyagot tartalmaznak, mint az avar kor végi fegyveres kíséret temetkezései. Hiányzik a sírokból a fegyver és a díszes, soktagú öv is. Az előkelő férfiak viselete követi a Karoling Birodalmon belüli divatot. Az övet csak ritkán fogja össze övcsat, még ritkább az aranyozott bronzból, sőt ezüstből öntött szíjvég.
A négyzetes, erősen kopott felületű padlólapon álló, balra tekintő oroszlán jelenik meg. Farka háromágú bojtban végződik. A széles körirat csak részben olvasható: [S]VMLEO …/…TISD/.MEFER.V./…OMNIS. A padlólap 1019-ben alapított zalavári Szent Adorján monostor belső díszítéséhez tartozott, eredeti elhelyezése a leletegyüttesen belül nem ismert. Hasonló darabokat többnyire a templom főhajójának szentélyhez vezető szakaszán helyeztek el.
