A Középkori Törzsgyűjtemény három kisebb – Középkori Vasgyűjtemény, Középkori Kerámiagyűjtemény és Középkori Vegyes Gyűjtemény – anyagcsoport szerint nyilvántartott gyűjtemény egyesítéséből született, amely kizárólag a II. világháború előtt gyűjtött középkori és kora újkori régészeti leleteket őriz. Ajándékként bekerült tárgyak, illetve az első régészeti ásatásokból származó középkori városi, falusi és egyházi környezetből előkerült vaseszközleletek (mezőgazdasági, konyhai és egyéb használati tárgyak), valamit kerámiák (padlótéglák, kályhacsempék, különféle edények) mellett a középkori templom körüli temetők sírjaiban feltárt viseleti tárgyak, egyszerűbb ékszerek alkotják a gyűjteményt.
Kapcsolat: Dr. Simonyi Erika, simonyi.erika@hnm.hu Tel.: +36 1 327 7738
Kovácsoltvasból készült ostyasütő 1565-ös évszámmal, felületén vésett minta: címerpajzs, körülötte növényi ornamentika és egy gyümölcsfa, valamint körirat, amely az ostya felületén, mint pozitív dombmű jelentkezett. Már a 13. századtól vannak adataink ostyasütőkről, egy 1241–1242-es mongol invázióban leégett falusi ház felszerelései között is találtak egy díszítetlen példányt. A 16–17. századtól a templomok felszereléseit összeíró leltárakban szerepelnek, de a városi céhek, háztartások felszerelései között is előfordulnak.
Egyedi formájú unikális darab a Pilinyről származó kézikorongon formázott széles szájú füles korsó. A 13–14. század fordulójára keltezhető edény fehérre égő agyagból készült, egyik legkorábbi vörös-festéses darabja a gyűjteménynek. Fenekén körbe foglalt keresztet ábrázoló fenékbélyeg található.
1949-ben a Mohács-Cselepatakon végzett feltárás során találták az egyik 15. századi ház mellett feltárt tárolóverem betöltésében ezt a szürke, grafitos anyagú, gallérszerűen lelógó peremmel rendelkező „bécsi” fazekat Többségüknek peremén a származási helyre utaló bélyeg található. Mivel nagy mennyiségben elterjedt a Duna-mentén, valószínű, hogy nem csak a kész termékeket importálták, hanem az alapanyagot is, és a készítési technikát átvették a helyi fazekasok.
A besztercebányai (Banská Bystrica, Szlovákia) ún. Bothár-műhely a 15. század végén készítette figurális díszítésű, elsősorban szenteket ábrázoló, kvalitásos mázas csempéit. A műhely anyagában fennmaradtak félkész, rontott csempék, melyek közül hat darab került a Magyar Nemzeti Múzeumba. A képen látható darab a mennyország kulcsát tartó glóriás Szent Pétert ábrázolja.
Az Árpád-kori gazdaság alapvető pillérei a falvak voltak, ahol a mezőgazdasági munka és az állattartás volt a fő tevékenység. A mezőgazdaságban használt vaseszközök (sarlók, rövidkaszák, ekevasak) nagy értéket képviseltek, ezért igyekezték azokat újrahasznosítani, újrakovácsolni. Az Árpád-korban a földet fából készült túróekével szántották föl, melyhez kisméretű, szimmetrikus ekevas tartozott, ilyen a képen látható, Tardon előkerült a használat során kissé asszimetrikusra kopott darab is.
