A gyűjtemény kialakítása már az 1957-ben létrehozott Legújabbkori Történeti Múzeum – 1966-tól Magyar Munkásmozgalmi Múzeum – megszervezésével elindult. 1991-ben ez a múzeum beolvadt a Magyar Nemzeti Múzeumba, megörökölve annak jelentős modern kori dokumentumgyűjteményét. Az önálló egységként kezelt Iratgyűjtemény először a Legújabbkori Főosztály, majd annak utóda a Történeti Tár gondozása alá került. Jelenleg a Modernkori Főosztály egyik gyűjteménye.
Az iratok gyűjtése nem kimondottan klasszikus múzeumi feladat, hiszen ez más közgyűjtemények – elsősorban a levéltárak és könyvtárak – feladata. Egy történeti múzeum számára azonban nélkülözhetetlenek az iratok, nélkülük ugyanis nem képzelhető el modern kori történeti kiállítás, a 20. század kielégítő és hiteles bemutatása.
A gyűjtőkör időhatára a 19. század végétől indul és egészen napjainkig tart. Mivel Magyarország 1945 utáni politikai és gazdasági berendezkedése bő négy évtizeden keresztül a szovjet típusú kommunista modellt követte, az elsődleges feladat a magyar munkásmozgalommal és munkásélettel kapcsolatos anyagok gyűjtése volt. A rendszerváltást követően azonban a gyűjtési szempontok jelentősen kibővültek.
Kapcsolat: Balahó Zoltán, balaho.zoltan@hnm.hu Tel.: + 36 1 327 7723
Az Iratgyűjtemény felépítése
Az iratgyűjtemény struktúrájára jellemző, hogy gyűjteményi egységek nem alakultak ki benne, bár csoportosítani tudjuk az anyagot kronológiai, földrajzi, intézményi szempontból és személyek vonatkozásában. Az iratok tematizálását megnehezíti azoknak nagy mennyisége (kb. 39 ezer darab) és rendkívüli sokszínűsége.
A legfontosabb iratok a magyar politikatörténet meghatározó alakjaihoz köthetők. Kiemelkedő jelentőségűek azok az iratok, amelyeken a történelmi személyiség sajátkezű aláírása is olvasható. A teljesség igénye nélkül szerepeljen itt néhány példa: Deák Ferenc, I. Ferenc József, Andrássy Gyula, Tisza István, Károlyi Mihály, Horthy Miklós, Bethlen István, Gömbös Gyula, Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Kádár János.
Spanyol védlevél a budapesti Schwartz család tagjai számára. Miután a hivatalos spanyol diplomata, Ángel Sanz-Briz kénytelen volt 1944 őszén elhagyni Magyarországot, barátja Giorgio Perlasca olasz kereskedő vette át a helyét, aki spanyol konzulnak kiadva magát zsidók ezreit mentette meg az ostromlott Budapesten. Beköltözött a spanyol követség épületébe, ahol menleveleket állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házban élőknek, embereket mentett ki a nyilasok fogságából. Mellszobra ma a Nemzeti Múzeum szomszédságában áll, a Bródy Sándor utcai Olasz Kultúrintézet előtt.
Az 1916-ban alapított „Ezermester” cserkészcsapat a budapesti MÁVAG (Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak) dolgozóinak a gyermekeit fogta össze, a nevük is mutatja, hogy műszaki feladatok elvégzése volt a feladatuk. Vendégkönyvükben több száz aláírást gyűjtöttek össze. A legértékesebbekre az 1933-as Gödöllői Világjamboree-n tettek szert. A képen Robert Baden-Powell brit katonatiszt, a cserkészet megalapítója, Horthy Miklós kormányzó és a magyar földrajztudós-politikus, Teleki Pál „főcserkész” aláírása látható. A vendégkönyv Kónya Sándor öregcserkész ajándéka.
Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok a magyarországi Amerikai Katonai Misszió vezetője volt 1919-1920-ban. Ő akadályozta meg, hogy a Budapestet megszállva tartó román csapatok 1919. október 5-én kifosszák a Magyar Nemzeti Múzeumot. Bronzszobra ma a budapesti Szabadság téren áll az amerikai nagykövetség előtt, emléktáblája pedig a múzeum főlépcsője mellett. A már odahaza géppel írt angol nyelvű kéziratát három, bordó félbőr kötésű napló rejti. A naplót Szatmáry Lajos amerikai magyar gyűjtő vásárolta meg és ajándékozta a múzeumnak.
A Nemzeti Múzeum épülete- és gyűjteményei megóvását hivatott védlevél, Budapest 1944-1945-ös ostromából. A háromnyelvű védlevél arra szolgált, hogy a múzeum épületétől távol tartsa a hadi eseményeket és a fosztogató katonákat. A cirill betűkkel is megfogalmazott felhívás az orosz katonáknak szólt, akik 1945. január 16-tól a múzeum pincéit, valamint számos dolgozószobát, raktárhelyiséget felforgattak, ekkor a ládákba elhelyezett műtárgyak közül sok megrongálódott, vagy eltűnt. Az eseményekről Fettich Nándor főigazgató-helyettes naplófeljegyzéseket készített, ezekből kaphatunk képet a rongálás mértékéről. Az értékes múzeumtörténeti darab ajándékként került a múzeumba, 2017-ben.
