Fegyvergyűjtemény

Gróf Haller Ferencnek, a magyar nemesi testőrség kiemelkedő személyiségének a díszszablyája. 1840-ben H. Haussmann készítette Bécsben. Pengéjének mindkét lapján gróf Haller Ferenc testőrkapitánynak szóló ajánlás és az adományozó testőrök névsora olvasható. Fokán 1842. évszám szerepel. Ezüst keresztvasa alatt széles, ovális hárítólemezén Magyarország és Erdély címere látható. A markolatkupakot topázba vésett Haller-címer díszíti. 

A feketelőporral működő elöltöltő kézi lőfegyverek elengedhetetlen tartozéka volt a lőportartó. Ebből adagolva öntötték a fegyver csövébe a feketelőport. Egykor a Teleki grófok tulajdonában volt az a finoman csiszolt, állatalakokkal, növényekkel, kastéllyal és Cupido alakjával gazdagon díszített, szarvasagancsból készített lőportartó, amelynek felső részén az 1696-os évszám látható. A főúri megrendelő számára készült darabokon gyakran a család címere is szerepelt. A kétágú agancskorona elágazásánál a Teleki család címere látható. Lőporadagolóját és a szárak végeit lezáró „sapkákat” 1711-ben szerelték rá. Ezek mindegyike vésett díszű, ezüst ötvösmunka. Ritka eset, hogy fennmaradt az eredeti lőportartó – ezüst csatos – hordó vállszíja is. 

Ívelt, fokéllel rendelkező sima pengéjű szablya Tiroli II. Ferdinánd főherceg tulajdonából. A műtárgy aranyozott ezüstlemezeinek teljes felületét a török ún. „Kütahyai Abra-hám”-díszítőstílus ékesíti, amely indás ágakon ülő lótuszbimbókból és virágokból, valamint hosszúkás, elhegyesedő végű levelekből áll. A rávésett 1514-es évszám ellenére, a szablya a 16. század közepén készült.  

Oszmán-török forma huszártorna sisak a 16. század közepéről. A hegyes, makkos csúcsba futó haranggal készített sisak belsejében fennmaradt az eredeti bélés. 

Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király türkizekkel díszített, aranyozott ezüstből és fából készült buzogánya. Az öntött technikájú, buzogányfejen szalagokkal határolt és kartusokká alakított mezők közepén egy-egy tokos foglalású, nagyméretű türkiz ül, amelyet margaréták fognak közre. A 16. század második felében, feltehetően Kolozsváron készítették. 

A gyűjteményben sorakozó, Kirner család különböző generációi által készített puskák közül nem könnyű választani. A „kiválasztott”, csappantyús elsütőszerkezettel készült, két huzagolt, 16 mm űrmérettel, laminette damaszk csővel rendelkező hátultöltő vadászpuska pazarul díszített példány. Csöveinek nagyobb felülete, agytalpa és a ravaszok kivételével minden fém része vésett, arannyal gazdagon tausírozott indás, leveles, virágos díszítéssel rendelkezik. A lakatlemezek egyikén vaddisznót támadó vadászkutyák mellett a Pesten, míg a másikon – mögötte álló borjával –, fekvő szarvastehén alakja, mellette KIRNER mester neve tűnik fel. Szélesített csőfarnyulványán, egy csónakban evező, számszeríjas vadászok alakja látható. Sátorvasának kengyelét három faun arannyal tausírozott alakjával díszítették. Ravaszkengyel mögött fából készített újtámasz látható. Elsütőszerkezete gyorsítós. 

A magyar huszárság – jellegzetes orr-, arc, és tarkóvédővel ellátott – török eredetű sisakja pontosan idomult a lovasharc igényeihez. Az arc oldalát lehajtható széles fülvédők, a tarkót „rákfarkas” lemezsor védte. A szemből, különböző szögből érkező vágásokat a sisak ellenzője, a vízszintes vágásokat pedig a leereszthető orrvas fogta fel. A kúpos változatát a 16. század közepétől használták. A későbbiek során a magas sisakharang egyre gömbölyűbb lett, majd a 17. század közepén ebben a formában vált a császári haderő vérteseinek fejvédőjévé. A képen látható késői példány félgömb forma, sisakharangja bordázott, tarkóvédővel, és szemernyővel rendelkezik. Szegecsei a bőr bélést erősítették a sisakhoz.  

II. Rákóczi György erdélyi fejedelem díszsodronyingének 0,4 cm széles, ezüstözött karikái szegecseléssel és hegesztéssel zárulnak. A nyakánál két üvegpasztával ékesített kapocspár, míg a mellrészen aranyozott és üveggel díszített nyaklánc látható. A vállrészről egy kettős „V” – alakú csillagsor fut le a sodronying aljáig. A sodronyingen öntött, aranyozott, majd rubintokkal berakott napok és hold is látható. Az ujjak szegélyén lánccal összekötött boglársor fut, amelyet mindkét oldalról csillagsor keretez. 

A 16–18. században pisztolyt is használtak vadászati célra. A vadászok gyakran a nyeregben ülve tettek lövést a vadra, különösen az üldözéses lovas vadászatok alkalmával, amikor lóról, közvetlen közelről vették célba a kiszemelt zsákmányt. A képen látható 16. század végén készült, elöltöltő duplacsövű – ún. „puffer” –, főúri vadászpisztoly ágyazatát csont és gyöngyház berakásos vaddisznóvadászat jelenete ékesíti. Markolatgombját aranyozott ezüst szalagok és oroszlánfej díszíti.  

1933-ban a bécsi műkincsek egyik műtárgyaként került a Magyar Nemzeti Múzeumba a tárcsapajzs. Nyírfából készült, erőteljesen domborodó, 1,2 cm vastag, négyzet formájú pajzs, amelynek a felső része enyhén ívelt és a tetején a kopjarúd betámasztására szolgáló kivágás található. A műtárgy külső felületét aranyozott gipszréteg borítja, amelyen makkos tölgyfaágak és gránátalmák, valamint akantuszlevél sor látható. Egykor kettős szíjjal rendelkezett, amely lehetővé tette nyakba akasztását, vagy hátukra is vehették a huszárok. 

Görgei Artúr 1845 M lovastiszti szablyája, amelynek a markolatába egy nagyítólencse van beépítve, mellyel a – közismerten rövidlátó – tábornok térképeket olvasott. Fokéles pengéjén „Hazáért, Szabadságért és Királyért” felirat, a magyar címer, „15 Március 1848” dátum és haditrófeák láthatóak. A szablya hossza: 101,5 cm. (Magyarország története II. rész, 12. terem) 

Az Oszmán Birodalomban készült aranyozott ezüsttel, arannyal, rubintokkal és türkizzel gazdagon díszített szablya Révay Ferenc ajándékaként került a gyűjteménybe. Ívelt, fokéllel rendelkező pengéjének közepén széles vájat, melyet arannyal tausírozott sáslevelek és ezüsttel díszített rácsmotívumok vesznek körül. A penge egyik lapjában arannyal berakott Ó Ali! felirat olvasható. Hüvelyének közepe bársonnyal borított.