1956 végén a fővárosi szabadságharcosok győzelmeit és a vidéki tüntetéseket követően reménykeltő politikai változások indultak meg a kommunista államvezetésben, és október 30-án a szovjet hadsereg is megkezdte kivonulását Budapestről. November 4-ig, a második szovjet támadás megindulásáig fegyverszünet uralkodott a főváros utcáin. Erre az időszakra esett Mindenszentek és halottak napja is, amikor az emberek kimerészkedtek a temetőkbe és a terekre, és gyertyát gyújthattak a harcokban elesettek emlékére. November elsején, az ekkor újjáalakult Kisgazdapárt lapja, a Kis Újság Kertész Róbert gondolatait közölte az ünneppel kapcsolatban: „Ezer és ezer halottunk van. Sírhant a város szívében, […] sírok a temetőkben és temetetlen halottak. Hősök, akik harcoltak, fegyvertelen tüntetők, asszonyok és gyermekek. Emberek, akik emberi sorsot követeltek, akik hittek és reménykedve vonultak a tiszta lobogók alatt, ajkukon dal, szívükben forró tűz. […] Az egész nép, az egységes magyar nép kelt fel, hogy véghezvigye azt, amire nem ismer példát a világtörténelem. Diákok, ifjak, munkások, parasztok, és főiskolás fiai, katonák, honvédek. […] Harcosok, áldozatok pihennek meg sírjukban. Halottak napja, 1956. – A gyász lobogói lengtek a harcok napjaiban, a nemzeti színek mellett. Imádságos lélekkel tesz fogadalmat a magyarság, a fájdalom maradjon felejthetetlen. A nemzeti egység törhetetlen. Halottaink emlékét őrizzük szívünk végső dobbanásáig. A túlélők számára egyetlen parancs szól: a mi munkánk most kezdődik.”
Gyertyagyújtás a Móricz Zsigmond körtéren, a Szent Imre szobornál. Budapest, 1956. november 1. Risztits Miklós felvétele, MNM Történeti Fényképtár
Gyertyagyújtás az október 25-i Kossuth téri sortűz áldozatainak emlékére. Budapest, 1956. Dr. Hegedűs Dénes felvétele, MNM Történeti Fényképtár
Gyertyák és virágok egy utcai síron. Budapest, 1956. november 1. Juricza Tibor felvétele, MNM Történeti Fényképtár
Szerző: Bognár Katalin, MNM Történeti Fényképtár