Előzetes beavatás bizonyos rejtélyes képek világába

Új időszaki kiállítással készül a Nemzeti Múzeum az 1956-os forradalom 60. évfordulójára
(A kiállítás az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósult meg.)

Eltitkolt alkotások, eddig be nem mutatott műveket láthatunk a Magyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete című új időszaki kiállításán, ahol több olyan művész nevével is találkozhatunk, akikről nem is sejtettük, hogy megihlette őket a forradalom. A különleges és sokszor meglepő válogatásnak köszönhetően a József nádor termekben látható kiállítás jelentős mérföldkő lesz az 1956-ra vonatkozó képzőművészeti alkotások megismertetésében.

A Nemzeti Múzeum néhány esztendeje az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó csodálatos, több száz darabos (főként grafikai) gyűjteménnyel gazdagodott. Mai tudásunk szerint az 1956-hoz kapcsolódó művészeti anyag összességében eléri a másfél ezres számot. Ennek a hatalmas anyagnak a Nemzeti Múzeumban őrzött részéből, illetve a más közgyűjteményekben, valamint magángyűjtőknél fellelhető alkotások legjelesebb darabjaiból áll össze a mintegy háromszáz műtárgyból álló kiállításunk, amellyel tisztelegni szeretne Intézményünk a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt a sorsfordító események 60. évfordulója alkalmából.

A forradalom művészete az eufória napjaiban ugyan újra megélhette az évtizedes diktatúra után kérészéletű szabadságát, ám a bukást követő időszakban, a megtorlás éveiben, majd egészen a rendszerváltásig az ’56-ban készült rajzok, festmények létét alkotóik titokban tartották, azokat elrejtették, ám különös, megsemmisíteni többségében nem akarták azokat. Így volt arra példa, hogy pl. Borsos Miklós esetében a forradalom idején készült tucatnyi ceruzavázlata csupán halála után, véletlenül került elő. Szántó Piroska képei is rejtve maradtak a ’80-as évekig, kevesen tudták, hogy a kommunista érzelmű művésznőt is elragadta a forradalmi lelkesedés.

Az egyik legszebb és legértékesebb bemutatásra váró kollekció (magángyűjtő kölcsönözte a múzeum számára) Amberg József anyaga, amely egészen elképesztő minőségben dokumentálja a súlyos harcok sújtotta Józsefváros utcáit, épületeit. Amberg nagyszerű ceruzarajzokat készített a helyszíneken, október végétől egészen december elejéig dolgozott, majd a grafikák után otthonában készített élethű akvarelleket. Munkáinak nem csupán művészeti, de történeti értéke is jelentős.

Borsos, Szántó és Amberg mellett több művész, többek között Marosán Gyula, Nagy Éva, Kusztos Endre, valamint Ambrus Győző is sorozatot készített a forradalmi eseményekről, a tüntetések napjáról egészen a menekülés, az ausztriai menekülttáborok mindennapjaiig.

A későbbi években, de még a Kádár-korszakban készült, a forradalomhoz kapcsolódó képzőművészeti alkotások többsége is rejtve maradt, alkotóik nem publikálták, vagy ha publikussá is tették azokat, a címadásban legfeljebb utalást tettek művük valódi jelentéstartamára. Sok esetben azonban maga a kapcsolat is csupán jelekben, kétértelmű utalásokban jelentkezett. Ezért is gondoltuk úgy, hogy a kiállítást eme gondolati egység köré próbáljuk felfűzni.

A külföldön, Argentínában alkotó világhírű grafikus, Szalay Lajos annak ellenére készített megrázó erejű sorozatot a forradalom idején, illetve közvetlenül annak bukása után, hogy jómaga csupán a hírekből értesülhetett az események alakulásáról. Tőle 11 nagyszerű grafikát tudunk kiállítani, amely alkotások három közgyűjteményből érkeztek hozzánk.

Megpróbáltunk megszerezni még három jelentős külföldi, 1956-hoz kapcsolódó alkotást: egy Chagall és két Kokoschka litográfiát. A Chagall-kép eredetiben kerül bemutatásra. Kokoschka két remekművét azonban sajnálatos módon csupán másolatban láthatja a nagyközönség.

Ihász István - Gál Vilmos

Képzőművészet és fotográfia

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára mintegy 4700 fényképfelvételt őriz az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiból. A döntő többségében privát fényképezők által készített felvételek mellett számos magyarországi és külföldi hivatásos fotóriporter fényképe is megtalálható gyűjteményünkben. A kiállításban bemutatásra kerülő képzőművészeti alkotások mondhatni tálcán kínálták a lehetőséget, hogy néhány kép-pár segítségével ráirányítsuk a figyelmet arra, hogy egy-egy esemény, szimbólum, az emberéletben és az épített környezetben okozott sokkoló pusztítás hasonló, vagy szinte azonos módon jelenik meg egy rajzon, festményen és egy fotográfián. Az alkotók, egy kép-pár kivételével, nem ugyanazok a személyek az ugyanazt a témát megörökítő képzőművészeti alkotások és fényképek esetében – ez a tény meggyőző bizonyítéka annak, hogy bizonyos motívumokat, jeleneteket egymástól függetlenül is fontosnak láttak a rendkívüli napok emlékét megörökíteni akaró szemtanúk.

Amberg József: Rákóczi út, Divatcsarnok. Budapest, 1956. december 8. Akvarell - A Divatcsarnok romjai a Rákóczi úton, a Luther utca felől. Budapest, 1956. november 4. után. Gara László felvétele

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei ihlette képzőművészeti alkotásokhoz hasonlóan nagyon sok fénykép sorsa is a rejtegetés vagy az „emigráció” lett a megtorlás éveiben. A fotók így nemcsak a forradalom nélkülözhetetlen forrásai, hanem további sorsukkal a Kádár-korszak viszonyait is tükrözik.

Amberg József: A Rókus kápolna és kórház. Budapest, 1956. november 11. Akvarell - A romos Rókus kápolna a Rákóczi úton. Budapest, 1956. november. Kinczler Gyula felvétele

Bognár Katalin

A kiállítást támogatja:

A kiállítást az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja