Utazások a koponya körül I. Agárkoponya Zalavárról – Történetek a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti kiállításából

A 840-es években Zalavár-Várszigeten a Karoling Birodalom legkeletibb tartományának egyházi és világi központja épült ki. Zalavár-Vársziget archaeozoológiai (régészeti állatcsont) leletanyaga azért kivételes, mert Zalavár egy nyugati kultúrkör keleti peremterülete volt, ahol több, eltérő területről származó népesség képviselői fordultak meg és telepedtek le. A helyben élő lakosság, és az ide érkező zarándokok tömegeinek élelmiszer-ellátását biztosítani kellett. Erről tanúskodik a több százezres nagyságrendű csontanyag, amely összesen huszonegy házi és vad emlősfaj csontjait tartalmazza, a kutyaleletek száma azonban csekély. A kutyákat többnyire áldozati céllal, egy estben nagy valószínűséggel a végtisztesség megadásával helyezték a sírokba, gödrökbe. Az egész csontvázak mellett gyakrabban kerülnek elő koponyatöredékek, bordák és végtagcsontok.

Fotó: Agárkoponya Zalavárról 

1951-ben a Vársziget déli felében a – ma már Szűz Mária templommal azonosított – templom körüli temető területén, a sírok között több kutya maradványát tárták fel. Ezek közül a legérdekesebb az a kutyakoponya, melyet egy nagy kiterjedésű égésrétegben találtak (É/15. szelvény) és olyan leletként értékelték, mely egy áldozati szertartás részeként került a földbe.

A koponya egy nagyobb termetű, agár típusú, kan jószághoz tartozott. Az agarak karcsú testfelépítésű vadászkutyák, illetve hajtókutyák, melyek a zsákmányt éles látásuk segítségével fedezik fel. Fejük alakjából adódóan szemeik elhelyezkedése széles perifériás látást tesz lehetővé, továbbá a szemükben található idegsejtek elhelyezkedése és magasabb száma érzékenyebb mozgás-érzékelést eredményez. Emellett egy sor olyan anatómiai tulajdonság jellemzi őket, melyek az állatok mozgásának gyorsaságát fokozza. Koponyaalakjukra a keskeny forma, a hosszú arc- és agykoponya, a kevésbé kifejezett koponyavégi csontos taraj és az orrnyereg hiánya jellemző. A koponya alakja a hosszú nyakkal együtt a test súlypontjának gyorsabb, hatékonyabb elmozdítását teszi lehetővé. Agár típusú kutyákkal már a vaskortól kezdve találkozhatunk a hazai leletanyagban, mégsem feltételezzük, hogy ezek azonos fajtához, fajtakörhöz tartoztak. Ugyanis a modern kutyafajták – kevés kivétellel – csupán a 19. században jelentek meg, zárt genetikai csoportot alkotva, nagyon magas beltenyésztettségi fokkal. Portugál vízikutyákon végzett genetikai vizsgálat kimutatta, hogy testfelépítésükben eltérő egyedek akár egy fajtán belül is előfordulhatnak. A testfelépítésbeli különbségek két végletét az „erő” és „sebesség” típusú egyedek jelentették. Ez a genetikai potenciál tehát egy fajtán belül is nyomon követhető, a különböző fajták között pedig az agár a „sebesség” típus megtestesítője. Tehát ha a fajtát nem is tenyészthették egyenes leszármazási vonalat alkotva, a típust többször, több helyen létrehozhatták, és vadászati céllal tartották. A kora középkorban bölényre, barna medvére, a húsvadak közül gímszarvasra, vaddisznóra és őzre, prémes állatok közül farkasra, vörös rókára, borzra, nyestre és hódra vadászhattak.

Folytatása következik…

Bárány Annamária, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Archaeozoológiai Gyűjtemény
Gergely Katalin, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Zalavári Gyűjtemény

Források
Bárány A., Karoling-kori agárcsontváz Zalavárról. FoliaArchaeoligica LVII. 2015-2016. 2018, 137-151.
Bárány A. – Vörös I., Állatcsontleletek Mosaburg/Zalavárról. In: Szőke B. M. A Karoling-kor a Kárpát-medencében. A Magyar Nemzeti Múzeum Állandó kiállítása. Kiállítási Katalógus. Szerk. Gergely, K.- Ritoók, Á. Budapest 2014, 119-127.
Bökönyi, S., De Wirbeltierfauna der Ausgrabungenin Zalavár. In: Cs. Sós Á., Die Ausgrabugen von Géza Fehér in Zalavár. Archaeologia Hungarica XLI. Budapest. 1963, 313-386.
Chase, K., Carrier, D.R., Adler, F.R., Jarvik, T., Ostrander, E.A., Lorentzen, T.D. and Lark K.G., Geneticbasisforsystems of skeletalquantitativetraits: Principalcomponentanalysis of thecanidskeleton. Proceedings of the National Academy of Sciences USA 99. 2002, 9930-9935. doi:10.1073/pnas.152333099
Fehér G., Zalavári ásatások (1951-1952). Archaeologiai Értesítő 80 (1953) 31–52.
Cs. Sós, Á., Die Ausgrabungen Géza Fehérsin Zalavár. Archaeologia Hungarica XLI. Budapest, 1963.
Szőke B. M., A Karoling-kor a Kárpát-medencében. A Magyar Nemzeti Múzeum Állandó kiállítása. Kiállítási Katalógus. Szerk. Gergely, K.- Ritoók, Á. Budapest 2014.
Vörös I., Kutyaáldozatok és temetkezések a középkori Magyarországon I. Dog Sacrifices and BurialsinMedieval Hungary I. FoliaArchaeologica XLI. 1990, 117-145.