A patina zöldje könnyen megérinti a bronz szobrot

A Svábhegyen 1934-ben a Nagy Háborúban meghaltak emlékére emlékművet állítottak. A szoborállítás egyik nagy támogatója volt Friedrich István, korábbi miniszterelnök, ellenzéki politikus, aki ekkoriban a környéken, a Mátyás király utca 32. szám alatt található villában lakott.

Friedrich mindig fontosnak tartotta, hogy részt vegyen közössége életében. Miután az 1920-as évek elején átköltözött a Svábhegyre, folytatta ilyen irányú tevékenységét. Többek között támogatta a Svábhegyi Polgári és Közművelődési Kör munkáját. Később az 1934-ben alapított Előre című, hetente megjelenő pártlapjában például rendszeresen közölték a helyi híreket is.

A Svábhegy Polgári és Közművelődési Körben 1931-ban vetődött fel, hogy megörökítik a háborúban meghalt hősi halottaik emlékét. 1932-ben pályázatot írtak ki, amelyen Belatiny Hadzsy Duci szobrászművész nyert. Ebben talán az is közrejátszott, hogy édesanyja, Asbóth Flóra révén rokonságban állt Friedrichhel, akinek a felesége Asbóth lány volt. A terv szerint egy térdelő géniuszt kívánt ábrázolni, kezében koszorúval. Az emlékművet a svábhegyi katolikus plébániatemplom előtti térre tervezték. (A Munkaadó, 1932. augusztus 31.) Bár az egyesület gyűjtést indított a megvalósításért, nemsokára a fővárosi városvezetés is úgy határozott, hogy támogatja a szoborállítást.

Friedrich István az 1920-as évek végén, ismeretlen fényképező felvétele, MNM Történeti Fényképtár, lt.sz. 6341/1957 fk

A mű elkészítésére kiírt pályázaton győztes Belatiny Braunné Hadzsy Duci (Flóra) 1882. október 29-én Budapesten született. A Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan tanítványa volt. Később Brüsszelben tanult tovább Van der Stappennél. Nyugat-európai tanulmányai után hazatért és beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára. 1920-ban állították ki először műalkotását a Műcsarnokban. 1922-ben Ferenc József ösztöndíjat nyert. 1928-ban Rómában rendezett nagy sikerű kiállítást munkáiból. 1930 után leginkább Hollandiában dolgozott. Ismertebb művei közé tartozott Hunfalvy Jánosnak a szegedi egyetem számára készített szobra. Tagja volt a Képzőművészei Társulatnak, a szobrászat mellett festészettel és grafikával is foglalkozott.

Hadzsy Duci 1933-ban készítette el a fiatal, egyik kezében zászlót, másikban koszorút tartó, térdelő honvéd bronzszobrát. Az alkotást a Műcsarnok 1933. évi téli seregszemléjén állították ki. A Magyarság újságírója is megemlékezett róla: „a nagyobb kompozíciók sorából kiemelkedik B. Hadzsy Duci leegyszerűsített formákban tartott svábhegyi hősi emléke.” (Magyarság, 1934. január 14.) A Pesti Hírlap szerzője csodálkozva állapította meg, hogy „a negyedik nagy csarnokban nem éppen nagy számú szobor-anyag látható. Köztük leghatalmasabb B. Hadzsy Duci svábhegyi hősi emléke. Kissé furcsa, ugyebár, hogy a kisleányos Duci névvel egy nagyszabású szoboralak jelenik meg, zászlót tartó fiatal katona, amint szép mozdulattal babérágat nyújt az elesett hősöknek.” (Pesti Hírlap, 1934. január 13.) Az alkotásért a szobrászt január végén kitüntető elismerésben részesítették.

Az előzetes híradások arról szóltak, hogy az 1934. május 31-én, csütörtök délután tartandó avatáson megjelenik József Ágost királyi herceg, Gömbös Gyula miniszterelnök és Sipőcz Jenő polgármester is. (Független Budapest, 1934. május 30. 7.) Végül a miniszterelnök nem ért rá, Barsy Aladár miniszteri tanácsos képviselte őt az ünnepségen.

József Ágost főherceg 1920 környékén, ismeretlen fényképező felvétele, MNM Történeti Fényképtár, lt.sz. 2656/1949 fk

A szoboralakot a Diana utcai Istenhegyi Szent László plébániatemplom előtti téren állították fel az előzetes terveknek megfelelően. Az avató ünnepségre 1934. május 31-én került sor, az Úrnapi szentmisét követően. Az összejövetelen megjelent a főváros részéről Huszár Aladár főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester, Schmaderer Oszkár elöljáró, számos felsőházi tag, és országgyűlési képviselő, az egyházak, a frontharcosok, a HONSZ (Hadirokkantak, Hadiözvegyek Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége), a leventeegyesületek és sok más társadalmi szervezet képviselője. A megérkező József királyi herceget és feleségét, Auguszta királyi hercegasszonyt kürtjel köszöntötte. A hercegi párt a Himnusz éneklése közben kísérték a szoborral szemközt lévő emlékműhöz. Az esemény Friedrich István érintettsége ellenére sem vált pártpolitikai jellegűvé.

Svábhegyi világháborús emlékmű 2020-ban, fotó: Dénes Ildikó / köztérkép.hu

Az ünnepséget Friedrich, mint a Hősi Emlékbizottság elnöke nyitotta meg, aki maga is tüzérfőhadnagyként szolgált az első világháborúban, ahol meg is sebesült. Szavai alatt – amelyekben megidézte a királyért és a házéért hadbavonultak áldozatát – lehullott a lepel a szoborról. Ezt követően József királyi herceg – aki szintén végigharcolta a háborút, mint honvéd altábornagy, majd később tábornagy – lépett mikrofonhoz: „Tisztelt ünneplő közönség, vitéz bajtársaim, kedves magyar testvéreim! Lehet-e fenségesebbet, magasztosabbat cselekedni, mint a hazáért, az otthon maradottakért szenvedni, síkraszállni és végül a legdrágábbat, amit ember odaadhat, az életét odaadni? […] De ahány haldoklót láttam a csatatéren mindig a haza volt az utolsó szava. Ez mutatja, hogy a lelki nagyság legmagasabb fokán állottak azok, akiknek e szép szobor örök emlékül állíttatott itt fel.” Majd a svábhegyiek emlékét idézte meg: „Velük mentem, ott láttam Budapest fiait, közöttük a Svábhegy-vidék derék fiait Sabácnál. Midőn a makacs szerb ellen támadásra küldöm a 32. gyalogezredet, a pusztító tűzben énekelve mennek előre, énekelve győznek és visszaverik az erős ellenfelet, pedig még azt sem tudták, mi a háború. Velük szemben harcedzett csapatok állottak, mi az első tűzben voltunk, mégis győzött a magyar lélek, a nagy hősiesség”. Legközelebb a főherceg a galíciai harcok idején találkozott a svábhegyiekkel, ahol hősiesen helytálltak az oroszokkal szemben, de ott voltak a sziklás doberdói fennsíkon is. Majd kitért az emlékműre is: „És íme most, midőn ezt a szép szobrot felavatom, minekelőtt meleg hálával köszöntöm és meleg szeretettel üdvözlöm az itt megjelent svábhegyi lakosságot és azokat, akik fillérjeikkel lehetővé tették, hogy e szép szobor örökre hirdesse, hogy mi volt a Svábhegy fia a nagy világégésben. A művésznőnek a gyönyörű munkáját is örömmel látom; a Mindenható vezérelje további szép alkotásokra.” A királyi herceg beszéde végén felidézte, hogy a magyarság a „keresztény Európa élő bástyája volt évszázadokig”, és ezért is hálátlanság az országot sújtó „Trianoni gyalázat”. Beszéde legvégén ismét az emlékműről szólt: „ez az emlékmű pedig intsen minket törhetetlen kitartásra nagy munkában, megalkuvást nem ismerő ragaszkodásra szent jogainkhoz, melyeket senki sem vitathat el.” Végül felhívta a megjelenteket, hogy helyezzék el koszorúikat a szobor lábazatánál, ezzel emlékezve azokra, „akik hazánkért meghaltak”. Ezt követően a kormány, a főváros, az egyházak, a katonai hatóságok, testületek és a hősi halottak hozzátartozói letették az emlékezés virágait. Sipőcz Jenő polgármester a főváros nevében vette át jelképesen az emlékművet.

Sipőcz Jenő polgármester 1934-ben, ismeretlen fényképész felvétele, MNM Történeti Fényképtár, lt.sz. 67.463

Az ünnepség zárásaként a Beszkárt Önképzőkörének zenekara, a Zugligeti Erdei Visszhang Dalkör, a Diana úti elemi iskola és az Isteni Szeretet Leányai Szent József Intézete egyesített szavalókórusa hazafias zene- és énekszámai után a frontharcosok, leventék, cserkekészek és hadastyánok díszmenetben vonultak el a főhercegi pár előtt. (Pesti Hírlap, 1934. június 2.; Előre, 1934. július 14.)

A svábhegyi egyesület később rendszeresen a szobornál tartotta a Hősök Napi megemlékezéseket. 1941-ben a szervezet újjáalakulásakor az új elnök, Cselényi Pál, országgyűlési képviselő itt tartotta meg beiktatási beszédét.

A világháború alatt ezen a területen is komoly harcok dúltak, de a szobor nem sérült meg súlyosabban. Az 1960-as évek elején máig tisztázatlan okokból megpróbálták eltávolítani az emlékművet. Ekkor komolyabban károsodott, de a helyiek tiltakozása megakadályozta az elszállítását. 1962-ben újra felállították, miután lecsiszolták és felvésték rá kisebb betűkkel a második világháborúban elhunyt helyiek neveit.

„Hőseink 1914–1918” és „1941–1945” felirat 2015-ben, fotó: „Ády” / köztérkép.hu

A „Hőseink 1914–1918” felirat alá az „1941–1945”-ös évszám az 1990-es években került fel a Széchenyi István Önképző Kör tagjainak kezdeményezésére. 2000 pünkösdhétfőjén a mészkő talapzatra új emléktábla került a második világháború polgári áldozatainak neveivel. A helyiek minden évben megkoszorúzzák az emlékművet.

Írta: Köpfler Balázs, történész-segédmuzeológus, Magyar Nemzeti Múzeum - Központi Adattár