„Boglárokba gyöngyöt,
Türkizt, csudakéket,
Kösöntyűket költött,
Asszonyékességet”
(Áprily Lajos: Egy pohár bor)

A 16–17. században a magyar viseletre a spanyol, majd a 17. század második felétől a francia udvari divat volt a leginkább hatással. A 16. századtól a gazdagon mintázott felsőruhákon egyre több ékszert, és ruhára varrt boglárt, boglárkapcsot használtak díszítésként. Azt, hogy melyik társadalmi réteg milyen ruhát és ékszert viselhet rendeletekkel szabályozták, egyes ruhadarabok, és ékszerek például tiltottak voltak a polgárságnak. A hozomány- és hagyatéki leltárak tanúsága szerint a főnemesség és az őket utánzó kisbirtokos réteg ékszerei elsősorban aranyból készültek, a szegényebb kisnemeseké és polgároké inkább ezüstből, aranyozott ezüstből. A királyi Magyarországon és az Erdélyi fejedelemségben működő ötvöscéhek nagy mennyiségben állították elő a különböző ékszerfajtákat, technikai tudásuk részletei az ún. ötvöskönyvekben maradtak ránk.

Az írott és képi források tanúsága szerint a boglárok igen sokfajta funkciót tölthettek be. Mind a férfi, mind a női viselet számos részét díszítették: a vállat, szoknyát, mentét, köntöst, de a kisebbekkel akár a pártákat, főkötőket, süvegeket is. A nagyobb boglárok elsősorban a felsőruházathoz, valamint az övekhez tartoztak. Károlyi Kata 1595-ös hozományjegyzékében például szerepel egy bogláros ingváll, melynek mindkét vállát 14 darab nagy, rózsa formájú, gyöngyökkel, gránátokkal és egyéb ékkövekkel kirakott boglár díszítette.

Régészeti leletként főként a 16–17. század során a török, vagy a végvári katonák portyái elől elrejtett kincsleletekből ismerünk ruházatot díszítő boglárokat.

Az Arad megyei solymosi vár (Solymosvár/Șoimoș, Románia) mellett, a radnai erdőben került elő egy kincslelet, amelyet két részletben vásárolt meg a Magyar Nemzeti Múzeum 1902-ben.  A két aranyozott ezüst, leveles/hólyagos keretelésű, reneszánsz növényi ornamentikával díszített kapocspár (1. kép) mellett egy boglártöredéket, egy aranyozott ezüst fedeles kelyhet, két ezüst poharat, egy csészét, és két kanalat rejtettek el bő háromszáz éve.

Fotó: A radnai kincs egyik boglárkapocspárja

1904-ben Nagybánya (Baia Mare, Románia) mellett, egy halomból ástak ki egy 16. század második felére keltezhető kincsleletet. Ekkor két, növényi indákkal, levelekkel és köves virágokkal díszített, hólyagos keretelésű aranyozott ezüst ruhakapocspár került az MNM ötvösgyűjteményébe.

Fotó: A nagybányai boglárkapocspárok (Mihalik 1906 nyomán)                

Tolnán földmunka során került elő négy ezüstpohár és négy kanál társaságában egy teljes övkészlet (2 db téglalap alakú, áttört díszítésű övkapocs, 7 db aranyozott ezüst hólyagos keretelésű övveret, és az övet díszítő lánc gránátalmafejes csüngővel), valamint három pár nagyobb és négy pár kisebb ruhakapocs. A nagyobb kapcsokat női mente, vagy köpeny díszeként viselték, a kisebbekkel a ruhák, ingvállak nyakkivágást fogták össze. 

Fotó: A tolnai kincs egyik boglárkapocspárja

Felsőzsolca középkori templomának és temetőjének több sírjában is előkerültek a 16–17. századi viselet emlékei: gyöngyöspártával, vállfűzővel és rézszállal díszített paszományszalaggal, vállfűzőben eltemetett nők sírjai. Szórványként előkerült egy aranyozott ezüst, gránátokkal díszített boglárkapocspár töredéke is, amely vagy az egyik  temetkezés részeként kerülhetett földbe, vagy – értékénél fogva ez tűnik valószínűbbnek – inkább a török hódoltság időszakában állandósuló támadások adtak okot elrejtésére.

Fotó: Boglárkapocspár töredéke Felsőzsolca-Nagyszilvásról

Simonyi Erika - Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár

Irodalom:
Héjjné Détári, A., Régi magyar ékszerek. Corvina 1965.
Höllrigl, J., Magyar és törökös viseleti formák a XVI–XVII. században. In: Domanovszky, S. (szerk): Magyar művelődéstörténet. 3. kötet. A kereszténység védőbástyája. Budapest 1939–1942.
Kiss, E., Arany művek, köves marhák – Ékszerek. In: Ridovics, A. (szerk.), A szépség dicsérete. 16–17. századi magyar főúri öltözködés és kultúra. Kiállítási vezető, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 2001, 31–42.
Kiss, E., Ötvösművek a 16-17. századi Magyarországon. In: Mikó Á.–Verő M.–Jávor A. (szerk.), Mátyás király öröksége — Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4, 99–113.
Lovag, Zs.–T. Németh, A., A tolnai XVI. századi kincslelet — Der Schatzfund von Tolna aus dem 16. Jahrhundert. Folia Archaeologica 25, 1974, 219–246.
Mihalik, J., A nagybányai ékszerlelet. Archaeológiai Értesítő 26, 1906, 116–129.
Radvánszky, B., Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. I. kötet Budapest 1896.
Simonyi, E., Középkori és koraújkori templom és temető Felsőzsolca-Nagyszilváson — Medieval church and churchyard at Felsőzsolca-Nagyszilvás.  In: Ritoók Á.–Simonyi E. (szerk.): „...a halál árnyékának völgyében járok” — A középkori templom körüli temetők kutatása. Opuscula Hungarica 6, Budapest 2005, 305–314.