A kokárda francia eredetű szó, szalagcsokrot jelent. A XVIII. században a fehér színű kokárda a gyalogság jelvénye volt. A nagy francia forradalomban először Párizs városának színeiből, a kék-vörösből állították össze, majd a konvent rendeletére kötelezően nemzeti színű lett: kék–fehér–vörös.

Magyarországon 1848 márciusában a pesti honleányok, többek közt Szendrey Júlia, Egressy Gáborék családja és a társaságukhoz tartozó színésznők készítettek nemzeti színű kokárdákat és karszalagokat a márciusi ifjaknak. A pesti nők piros–fehér–zöld selyemszalagot lapos csokorba hajtogattak. Petőfi Sándor visszaemlékezése szerint, 1848. március 13-án, amíg ő maga a Nemzeti Dal-t írta, a felesége nemcsak kokárdát, de nemzetiszín fejkötőt is varrt magának. Vachott Sándorné emlékirata szerint (Rajzok a múltból) 1848 márciusában Szendrey Júlia fekete selyemruhájának derekát nemzetiszín szalaggal övezte, bal keblén kokárdát, fején, kis, nemzetiszín szalagokból összeállított magyar főkötőt viselt.

A forradalom napjaiból ránk maradt, eredeti kokárda-relikviák nem teljesen egyformák. A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött, Egressy Gábornak tulajdonított kokárdára apró gyöngyökből koronás magyar címert fűztek. Egressy Ákos visszaemlékezése szerint azonban az apja nem  koronás, hanem korona nélküli címerrel díszített nemzetiszín rózsát hordott kebelén a nagy napon:

„...elérkezett márciusnak idusa! E napra már atyám bajuszt és szakállt növesztett, piroshajtókás, pitykés gombos kék dolmányt viselt, vöröstollas pörge kalappal a fején s karddal az oldalán. Balkarját széles nemzetiszínű szalag övezte s a mellére hasonló színű gyönggyel hímzett, korona nélküli magyar címert tűzött. Elől a kalapja mellett, egy fehér bádog-lemez a magyar címerrel s ezzel a körirattal: „Jogot a népnek”. Teljesen egyforma jelvényeket viselt barátja, Petőfi is, széles fringiával az oldalán.” (Egressy Ákos: Petőfi Sándor életéből. Bp. 1909.)

Barabás Miklós Petőfi mint nemzetőr című képén a költő kihajtott gallérú fehér inget, fekete atillát visel. Bal karján nemzetiszín nemzetőr szalag, mellén szalagcsokor nélküli, piros, fehér és zöld gyöngyökből hímzett koronátlan magyar címer, oldalán fringia. Egressy Ákos visszaemlékezése szerint a címert a felesége, Szendrey Júlia hímezte, és a mintáját Egressy Eteltől kapta, aki édesapjának, Egressy Gábornak hasonlót készített. (Egressy Ákos, 1909. 18.) Egy másik visszaemlékezés szerint Petőfi a forradalom forgatagában vérpiros selyemszalagra kötötte görbe kardját, és pörge kalapjára is piros színű tollat tűzött. (Ágai Adolf (Porzó):
Márciusi napok. Utazás Pestről Budapestre. Bp. 1908. 36-37.) A vérpiros selyemszalag Orlay Petrich Soma Petőfi Mezőberényben című képén is visszaköszön.

Petőfi Sándor Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kokárdája piros-fehér-zöld selyemszövetből készült, melyet ovális formára húztak össze. Közepén óarany, piros, fehér, zöld és szürke üveggyöngyből fűzött, korona nélküli magyar címer látható. Bár a koronátlan magyar címer csak a Habsburg-ház trónfosztását követően vált hivatalos magyar címerré, a köztársaság-pártiak – így Petőfi Sándor is – már 1848 márciusában is viselték, demonstrálva ezzel Magyarország függetlensége melletti elkötelezettségüket. A kokárdát és a rá vonatkozó hitelesítő levelet barokkos keretbe foglalták. A levél szövege:

„E kokárdát Petőfi Sándor adta 1849-ben Budapesten Hajós Kálmán úrnak, midőn ez a költő családja körében, mint jó ismerős időzött — Hamary Dániel pedig Hajós Kálmántól kapta emlékül. 1879, junius 15kén Székesfejérvárott.”

A kokárdát Hamary Dániel (1826-1892), a márciusi napok résztvevője, orvostanhallgató, később nemzetőr ajándékozta a múzeumnak 1895-ben, a hitelesítő nyilatkozattal és a kerettel együtt, melyet ő maga készített 1879-ben.

Fennmaradt Arany János Petőfi Sándortól kapott kokárdája is, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára őriz. A Toldi szerzőjének nemzetiszín rózsája címer nélküli, piros-fehér-zöld selyemből ovális formára húzott, hátlapján piros selyemszalagból keresztformát alakítottak ki a rögzítéshez. A kokárda egy fekete szegélyes fehér borítékban található két másik tárggyal együtt. A borítékon ceruzás rájegyzés: „Szél Piroska ajándéka, kinek azt nagyapja adta, ez Petőfitől kapta emlékül 1849.” (Szél Piroska nagyapja Arany János volt.) A tárgyhoz tartozó sárgult, piszkos papíron Petőfi feljegyzése olvasható: „Első nemzeti kokárda és karkötő márczius 15. 1848. Pest”.

Szerző: Orgona Angelika, MNM Újkori Főosztály

Irodalom:

• Három nemzedék ereklyetárgyai a Magyar Nemzeti Múzeumban (1823-1875). Szerk. Simon V. Péter. Bp. 1988.
• „Nem küzdénk mi sem dicsőség- sem díjért. A márciusi ifjak nemzedéke. Szerk. Körmöczi Katalin. Budapest, 2000.
• Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái. Budapest, 2006.