A passiókultuszhoz kötődik egy különleges ábrázolás– az Arma Christi-kereszt ikonográfiai típusa. Az Arma Christi (lat. Krisztus fegyverei, jelvényei) körébe a Krisztus elfogatásának, megkínzásának, megfeszítésének tárgyai tartoznak, az apokrif iratokban és legendákban kínzóeszközeinek összefoglaló neve. Ezeket egyben a feltámadt Krisztus uralkodói, győzelmi jelvényeiként tisztelik. (Kereszt, töviskorona, lándzsa, szögek, botra tűzött szivacs, 30 ezüstpénz, kakas, nádszál, az ostorozás oszlopa, Veronika-kendője (sudarium), INRI-titulus, kocka, halotti lepel és még továbbiak). Egy-egy ábrázoláson más-más csoportosításban jelenhetnek meg, nem mindegyik szerepel.

Az Arma Christi -kultusz a Santa Croce in Gerusalemme (Jeruzsálemi Szent Kereszt) római templomában bontakozott ki összekapcsolódva a Fájdalmak embere (Vir Dolorum) kultuszával. A 14. század második felétől német és cseh területen is elterjedt, hamarosan megjelent nálunk is. Ünnepét a húsvét nyolcadát záró fehérvasárnap utáni első pénteken tartották. Kezdetben a bizánci és a gótikus nyugati művészetben az Utolsó Ítélet-ábrázolások kísérői voltak e tárgyak, mint diadalmi jelvények. A 13-14. századtól a szenvedéstörténet hangsúlyozása került előtérbe, a kínzatás eszközei leggyakrabban a sebeit mutató Fájdalmas Krisztus alakját övezték, de előfordulhattak a fiát sirató anya mellett is a Fájdalmas Mária képeken. Az Európába került ereklyék és a passió-misztika hatására létrejött egy olyan képtípus is, amelyen csak a kereszt látható a szenvedés jelvényeivel, Krisztus teste nélkül.

A barokk kori vallásos áhítat megújuló lendülettel elevenítette fel a passió kultuszát. A mélyen hívő habán fazekasok ónmázas fajanszain a 18. század 10-es éveitől ismert az Arma Christi-kereszt ritka díszítménye. A Nemzeti Múzeumban őrzött kupa az 1725-ös évszámot visel. Előoldalán két színes virágtő között látható a kereszt, felette az INRI titulus, a Iesus Nazarenus Rex Judeorum latin felirat rövidítése, Názáreti Jézus a zsidók királya. A kereszt két végén Krisztus megostorozására utal a szöges ostor és a vesszőnyaláb. A keresztrefeszítést idézi az ecetbe mártott szivacsot tartó bot és a lándzsa.

A legenda szerint halála után az egyik katona, Longinus Krisztus oldalába döfte lándzsáját. Az arcára fröccsenő vér meggyógyította Longinus beteg szemét, visszadta látását. Krisztus oldalsebéből vér és víz folyt. Az egyházatyák a vérben az oltáriszentség, a vízben a keresztség jelképét látták és ebben a két szentségben az Egyház (Ecclesia) születését.

Ridovics Anna
Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti tár

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd 1989. 225-227.
J. Seibert: A keresztény művészet lexikona 1986. 196-197., 208.