Magyarországi oroszlán-leletek az őskorból

Ki gondolná, hogy hazánk területén, a nem is olyan távoli múltban oroszlánok is éltek? Magyarországról a neolitikum végéről és a rézkor idejéről egy kistermetű alfajhoz, a perzsa oroszlánhoz (Panthera leo persica Meyer, 1826) tartozó leletek kerültek elő. Jelenlétüket csekély számú, összesen 20 darab csontlelet bizonyítja, melyek csupán 7 lelőhelyről származnak (Zengővárkony, Tiszaföldvár-Téglagyár, Tiszalúc-Sarkad, Balatonőszöd-Temető dűlő, Gyöngyöshalász-Encspuszta, Hódmezővásárhely, Tolna–Mözs-Községi Csádés földek). A képen látható leletek közül a fenti egy csiszolt felső szemfog Tiszalúci-Sarkadról, amely 1982-ben egy gödörből került elő. Az alsó egy 1981-es ásatás, Gyöngyöshalász–Encspuszta késő rézkori boleráz telepének legérdekesebb csontlelete, egy bal oldali felső állkapocs-töredék fogakkal. Ebből a töredékből a szemfog hiányzik, csupán a hatalmas fogmeder méretén keresztül csodálhatjuk meg.

Ezek az oroszlánok kis populációkban, erdős, erdős-sztyeppei környezetben éltek. Ezt támasztják alá a velük közös leletanyagból származó vadászott nagyemlős maradványok (őstulok, bölény, maraloid gímszarvas, vaddisznó és vadló) is, melyek ezt a biotópot kedvelik. Az állatok előfordulása egy felmelegedési hullámnak köszönhető, és nem csak a Kárpát-medence területét érintette. Magyarországról, Kelet-, és Délkelet-Európából összesen 38 lelőhelyről, legkevesebb 102 lelet származik, hazánk a perzsa oroszlán legnyugatibb előfordulása területe volt. Az oroszlánokat a háziállat-állomány védelme érdekében bizonyosan vadászták, bár ezek a csontok nem feltétlenül jelennek meg a telep leletanyagában, mivel nem szállították oda őket. A telepre került csontok vagy étkezési hulladékok, amelynek lehetőségét az egyes oroszláncsontok és a rajtuk megfigyelhető vágás-, illetve égésnyomok alapján nem lehet kizárni, vagy trófeák: amulettek, bőrben behurcolt csontok lehettek. A lenyúzott bőrben ugyanis gyakran megmaradnak bizonyos csontok, mint a koponya és lábközépcsontok és az ujjpercek.

A perzsa oroszlánt megelőzően a jégkorszakban barlangi oroszlánok is éltek a Kárpát-medencében, melyek 22000 évvel ezelőtt jelentek meg. Ezek a jégkorszak végére kihalt nagymacskák megközelítőleg harmadával voltak nagyobbak a mai oroszlánoknál. A barlangrajzok alapján nem volt sem sörényük, sem bojt a farkukon. Leszármazottaik közé tartoznak mind a tárgyalt perzsa oroszlán, mind az afrikai oroszlán alfajok.

Az írott források szerint a római korban is megfordulhattak oroszlánok hazánk területén, melyeket a rómaiak a cirkuszi játékok során vetettek be, ennek azonban csonttani bizonyítéka egyelőre nem áll rendelkezésre. Ezek az oroszlánok azonban az őskoriakkal ellentétben egy másik alfaj, a berber oroszlán (Panthera leo leo Linné, 1758) egyedei voltak. A perzsa oroszlán Európa területéről, a berber oroszlán afrikai vad populációját tekintve, mára már kihaltnak számít.

Írta: Bárány Annamária, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Archaeozoológiai Gyűjtemény

Irodalom:

• Bartosiewicz, L., A lion’s share of attention: Archaeozoology and the historical record. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 59, 2009, 1–15.
• Daróczi-Szabó, M., Savanyú, B., Megmunkált oroszláncsontot tartalmazó gödör a középső rézkorból. Ősrégészeti Levelek 14, 2013, 13–19.
• Thomas, N. R., A Lion’s Eye View of the Greek Bronze Age. In: Touchais, G., Laffineur, R., Rougemont, F., (eds.): PHYSIS. L’environnement naturel et la relationhome-milieudans le monde égéen protohistorique. Actes de la 14e Rencontre égéenne internationale, Paris, Institut National d’Histoire de l’Art (INHA), 11-14 décembre 2012. Liège 2014, 375–390.
• Vörös, I., Gyöngyöshalász-Encspuszta késő rézkori telep állatcsontleletei – Tierknochenfunde der spätkupferzeitlichen Siedlung Gyöngyöshalász-Encspuszta. Agria 19, 1982–1983 [1983], 35–62.
• Vörös, I., Lion remains from the Late Neolithic and Copper Age of the Carpathian Basin. Folia Archaeologica 34, 1983, 33–50.
• Vörös, I., A tiszalúc-sarkadi rézkori település állatcsontleletei – Animal remains from the Copper Age settlement of Tiszalúc-Sarkad. Folia Archaeologica 38, 1987, 121–126.
• Vörös, I., Balatonőszöd késő rézkori településén feltárt emlősállatok maradványai. In: Horváth, T.: Balatonőszöd-Temetői dűlő őskori településrészei. Budapest 2012, 277–338.