A halotti maszk évszázadokon át a személyes és a közösségi emlékezetkultúra fontos kellékeként szolgált Európában. Az emberi arcról, mint a lélek és a test tükréről az utolsó utáni pillanatban készült gipszlenyomat abszolút hű képmásként volt hivatott megőrizni az elhunyt arcvonásait és emlékezetét. A halotti maszk ezáltal par excellence relikvia, amely arra rendeltetett, hogy kultusztárggyá váljon. Épp ezért főleg nevezetes személyiségekről, már életükben ünnepelt művészekről, politikusokról és uralkodókról készültek halotti maszkok. A műfaj egyik korai fennmaradt emléke Dante halotti maszkja, amely egykor Goethe tulajdonában is volt (Weimar, Goethe-Nationalmuseum), de a műfaj a 19. században és a 20. század első harmadában élte virágkorát.

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tára is több politikus és közéleti személyiség halotti maszkját őrzi, így például Kossuth Lajosét (ltsz. 1931.44) és Mikszáth Kálmánét (ltsz. E.2006.2.). Egykor itt őrizték Ferenc József halotti maszkját is, ennek azonban nyoma veszett.

1. kép: Ferenc József halotti maszkja a Nemzeti Múzeum kupolatermében 1926. november 21-én. (Kallós Oszkár felvétele) MNM Történeti Fényképtár, ltsz. 2001.509.

A Nemzeti Múzeum történetének két világháború közötti korszakából, a „király nélküli királyság” idejéből több látványos megnyilvánulását ismerjük a Habsburg-házhoz való lojalitásnak. Ez mutatkozik meg például Ferenc József halotti maszkjának emlékezetpolitikai kiaknázásában. Rudolf Marschall bécsi szobrász 1916. november 23-án gipsz halotti maszkot készített a két nappal korábban elhunyt uralkodóról. 1926-ban, a király halálának 10. évfordulója alkalmából gróf Széchényi Emil koronaőr – aki nagybirtokos arisztokrataként legitimista érzelmű volt – adománygyűjtést szervezett, hogy a maszk egyetlen példányát megvásárolják a művésztől és a Nemzeti Múzeumnak adományozzák azt. Az akció eredményes volt, s 10,000 aranykoronáért sikerült megszerezniük a maszkot. November 21-én, I. Ferenc József halálának évfordulóján reggel, Horthy és a kormány tagjainak jelenlétében gyászmisét tartottak a Mátyás-templomban a király lelki üdvéért, melyről filmhíradó is beszámolt, majd a részvevők a Nemzeti Múzeumba vonultak, ahol a kupolateremben egy ravatalszerű emelvényen, ezüst babérkoszorúval övezve kiállították a halotti maszkot.

2. kép: Ferenc József halotti maszkja a Nemzeti Múzeum kupolatermében 1926. november 21-én. (Részlet az 1926/145. sz. Magyar Filmhíradóból)​

Az ezüstkoszorút Habsburg-Tescheni Frigyes főherceg és felesége adományozták a múzeumnak. A „gyászünnepély” megnyitóbeszédében Horthy így szólt: „Megdicsőült uralkodónk halotti maszkját megszereztük és besorozzuk a nemzet ereklyéi közé, hogy halála évfordulóján ide zarándokolhasson mindenki, azok, akik híven szolgálták, és vezekelni azok, akik keserítették.” Ezt követően Klebelsberg Kuno kultuszminiszter ünnepélyesen átadta a relikviát a Nemzeti Múzeum főigazgatójának, Hóman Bálintnak, azzal a kikötéssel, hogy „a halotti maszk sohasem lehet állandó kiállítás tárgya, de Istenben boldogult királyunknak, I. Ferenc József halálának évfordulóján minden magyar megtekinthesse.” Válaszában Hóman Bálint „a történeti Magyarország föltámadásához vezető kultúrmunka szimbólumának” nevezte Ferenc Józsefet. A dualizmus időszaka tehát Hómannál is aranykorként jelenik meg, a „Magyarország föltámadása” fordulat pedig a Trianon-revíziót, a szebb jövő, az aranykor újrateremtésének ígéretét hordozza.

Ettől kezdve Ferenc József halálának évfordulóján a Nemzeti Múzeum kupolatermében minden évben kiállították a gipsz halotti maszkot. Utoljára 1943-ban került erre sor, amelyről így tudósított a Nemzeti Újság című konzervatív napilap: „November 21-én lesz I. Ferenc József halálának 27-ik évfordulója; ebből az alkalomból 21-én, vasárnap 9 és ½2 óra között a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében közszemlére teszik a nagy uralkodó halotti maszkját. I. Ferenc József személye ma is úgy él a magyar nemzet emlékezetében, mint a királyság valóságos megtestesítője s képviselője annak a szentistváni birodalmi gondolatnak, amelyhez a nemzet nagysága, kulturális és gazdasági emelkedése fűződik. Emlékezete soha el nem múló erkölcsi forrása a magyarság történelmi hivatásának Közép-Európában. Az évforduló napján bizonyára sokan megtekintik, hálával és kegyelettel azt a halotti maszkot, amely a király ismert arcvonásait örökítette meg.”

1935-ben a Nemzeti Múzeum a bécsi Ferenc József kiállításra is kölcsönözte a halotti maszkot, a királyhoz kötődő néhány további tárggyal együtt. 1944/45 telén, vagy az ezt követő években a halotti maszknak azonban nyoma veszett. Az 1958. évi revízió a gipsz maszkot és az ezüstkoszorút egyaránt hiányként regisztrálta. Feltételezhető, hogy mindkét tárgy a Múzeum lapidáriumában 1945. január 28-án kiütött tűz martalékává vált, Kazinczy Ferenc és Jászai Mari halotti maszkjával együtt, amelyeknek ugyancsak nyoma veszett 1945-ben.

Ajánlott irodalom:
Kovács Ida: „Áthorpadni a nemlétbe” (Halotti maszkok). In: Halotti maszk, élőmaszk. Tanulmányok a kegyelet kultúrtörténetéből. Szerk. E. Csorba Csilla. Budapest, 2006

Írta: Serfőző Szabolcs, Magyar Nemzeti Múzeum - Történelmi Képcsarnok