Az első, módszeresen feltárt honfoglalás kori temető a mai Piliny község közelében (Nógrád megye), a Leshegy nevű magaslaton helyezkedett el. Az innen származó tárgyak többsége vásárlás útján került be a Magyar Nemzeti Múzeumba, ugyanakkor az ásató báró Nyáry Jenő néhány leshegyi leletet – a korabeli arisztokrata szokásoknak megfelelően – a velencei Nemzeti Régészeti Múzeumnak ajándékozott. A báró valószínűleg az 1876-ban Magyarországon megrendezett VIII. Nemzetközi Ős– és Koratörténeti Kongresszuson ismerkedett meg az olasz Luigi Pigorinivel, így kerülhettek ajándék formájában Olaszországba pilinyi leletek, melyeket tehát egy olasz-magyar barátság különleges bizonyítékainak tekinthetjük.

Szerencsére a temető harmadik sírjában napvilágot látott cápafog a Magyar Nemzeti Múzeum Honfoglaláskori Gyűjteményének része lett. Valószínűleg óvó-védő amulettként hordhatta tulajdonosa, talán a honfoglaló magyarság hiedelemvilágára is kiterjesztett ongon-kultuszt jelöli. Eszerint a legtöbbször nyakban viselt állatcsontok vagy fogak magát az állatot jelképezték, használójuk pedig ezáltal annak védelmét élvezte.

De hogyan került egy honfoglalás kori sírba az ezüstfoglalatba zárt cápafog? Mintegy 23 millió évvel ezelőtt a Paratethys nevű őstenger borította az Andoktól az Aral-tóig húzódó területet, így a Kárpát-medencét is. A hátrahagyott vastag üledékrétegből sokféle delfin, tengeri tehén, rája maradványai, de leginkább rengeteg cápafaj fogai kerültek elő.

Az ipolytarnóci védett területen régóta ismert az úgynevezett „cápafogas réteg”, melyből legalább 19 különböző cápafaj maradványait lehetett beazonosítani. Ebből kifolyólag az, hogy a lelet a honfoglaló magyarokhoz kereskedelem útján került volna, szinte teljesen kizárható, inkább helyi készítménynek tekinthető.

Ez a cápafogas réteg háborítatlanul „létezett” a területen egészen az 1900-as évekig, amikor is helyi gyerekek a – népnyelvben „megkövült madárnyelvekként” nevezett – cápafogak nagy részét egyszerűen eladták a turistáknak.

Soós Rita, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Honfoglaláskori Gyűjtemény

Források:
Dienes, I., A honfoglaló magyarok. Budapest 1972.
Horváth C., Soós R., Piliny-Leshegy. In: Nógrád megye honfoglalás és kora Árpád-kori temetői és sírleletei. [Kovács, L., Révész L. (szerk.): Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád- kori sírleletei 11.]. Budapest–Szeged 2019, 57–65.
Nyáry, J., A pilini Leshegyen talált csontvázakról. Archaeologiai Közlemények 9, 1873, 16–25.
Révész L., Piliny-Leshegy. In: Fodor, I.–Révész L.–Wolf M.–M. Nepper I. (szerk.): „Őseinket felhozád…” A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Budapest 1996, 403–404.