A 18–19. századi katonai egyenruhák színvilága rendkívül változatos volt: az uniformisok – főként a kabát és föveg – formája fegyvernemenként különbözött, azon belül pedig az egyenruha eltérő színe különböztette meg az egyes regimenteket. Más-más színű és szabású volt tehát az egyes gyalogsági, tüzérségi, könnyű- és nehézlovassági ezredek egyenruhája, elsősorban azok kabátja és nadrágja. A közép-európai Habsburg Monarchia hadseregében ugyanakkor voltak fegyvernem-specifikus egyenruhák is. Így például a tüzérség egyöntetűen barna uniformist viselt vörös hajtókával, a gyalogezredek pedig fehér egyenruhát, regimentenként eltérő színű hajtókával. A huszárezredek ezredenként eltérő színű uniformist viseltek. Az egyenruhák leggyakoribb színe a vörös, a kék és a fehér volt, mivel a kelmefestés az előbbi két színben több évszázados múltra tekintett vissza Európában, a festetlen vagy fehérített textil pedig nagy mennyiségben is olcsón előállítható volt. Ritkábban alkalmazták a zöldet, mivel ehhez növényi alapanyagokból nyert szerves színezékre volt szükség, ennek előállítása nagy mennyiségben, azonos árnyalatban azonban sok nehézségekkel járt.

A közép-európai Habsburg Monarchia hadseregében a zöld szín elsősorban a könnyűlovas alakulatok, az ún. svalizsér (francia terminussal chevaux léger) és a huszárregimentek egyenruháin jelent meg.

Az 1. svalizsér ezred zöld kabátja és II. József hadvezéri portréi

Vörös galléros zöld kabátból, bőrnadrágból és fekete színű, háromszög alakú kalapból (Dreispitz) állt például a császári-királyi sereg 1765-ben megalakult 1. sz. svalizsér regimentjének (Chevauxleger Regiment Nr. 1) egyenruhája. Az alakulat (címzetes) ezredese az ugyanebben az évben trónra lépett II. József volt. A Habsburg Monarchiában az osztrák örökösödési háború (1740–1748) idején vált általánossá, hogy az uralkodó egyes katonai ezredek tulajdonosi méltóságát magának tartotta fenn, illetve az uralkodóház olyan gyermekkorú főhercegeinek adományozta a címet, akiknek még semmilyen katonai rangjuk nem volt. A tiszteletbeli ezredtulajdonos méltóság így elvált a tényleges ezredparancsnoki tisztségtől. József főherceg hétéves korában, 1748-ban lett a róla elnevezett dragonyos ezred (Dragoner-Regiment Erzherzog Joseph) tulajdonosa, amely 1765-ben könnyűlovas regimentté alakult át. II. József előszeretettel viselte „regimentjének” uniformisát. A „kalapos királyt” ilyen öltözékben ábrázolja az a portré is, amely a Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításán látható.

Gerard van der Puyl (1750–1824): II. József az 1. számú könnyűlovas ezred uniformisában, 1784. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 514.

A szignatúra szerint a képet az Utrechtben működő Gerard van der Puyl (1750–1824) festette 1784-ben. Az uralkodóportré megrendelője feltehetően a Holland Köztársasággal szomszédos Brabanti Hercegség egyik városa lehetett, amelyek ekkor Habsburg fennhatóság alatt álltak. A tartomány 1795-ig az Osztrák-Németalföld részét képezte, ahová 1781-ben II. József is ellátogatott. (A Képcsarnok 1894-ben Pick Adolf bécsi régiségkereskedőtől vásárolta a képet, aki később Budapesten telepedett le.)

A hangsúlyozottan hadvezéri jellegű portrén az uralkodó legfőbb attribútuma, a császári korona nem jelenik meg; a jobbjában tartott marsallbot, valamint a katonai Mária Terézia-rend vörös-ezüst-vörös vállszalagja és nagykeresztes csillaga egyaránt II. József hadvezéri rangját jelzik.

A kép felső részén olvasható felirat II. József uralkodói címeit sorolja fel, a titulusok rangjának megfelelő sorrendben, brabanti hercegi címét is feltüntetve:
IOSEPH[us]·II·D[ei]·G[ratia]·R[omanorum]·IMP[erator] S[emper]·A[ugustus] / GER[maniae]·HIER[osolymae]·HVN[gariae]·BOH[emiae]·REX·/ ARCH[idux] AVST[riae] DVX BVRG[undiae] LOT[haringiae] / BRAB[antiae] COM[es] FLAN[driae]

(II. József, Isten kegyelméből mindenkor felséges római császár és Németország, Jeruzsálem, Magyarország és Csehország királya, Burgundia, Lotaringia és Brabant hercege, Flandria grófja)

A képen alul II. József uralkodói jelmondata olvasható: VIRTUTE ET EXEMPLO (Erénnyel és példával)

A feliratokhoz feltehetően az Osztrák-Németalföldön használatos ezüsttallérok, a Kronenthalerek szolgáltak mintaként, amelyeken ugyanebben a formában szerepel II. József titulatúrája, peremfeliratként pedig uralkodói jelmondata. Ezeket a flamand pénzérméket 1781-től verték II. József arcképével. (Ld. ITT)

II. József a 11. számú („császár”) huszárregimentnek is ezredtulajdonosa volt, ezért több portréján is huszáregyenruhában ábrázolták. Ilyen például a császár Pompeo Batoni által 1770 körül festett képmása, amelyen aranysujtással díszített sötétkék dolmányt és prémszegélyes mentét, valamint fekete szőrmesüveget visel. (Ld. ITT)

II. József 1765-től az 1. sz. („császár”) gyalogezred (Infanterieregiment "Kaiser“ Nr. 1) ezredtulajdonosa is volt. Ezzel összefüggésben alakult ki az a portrétípus, amely „német” tábornoki egyenruhában, fehér justaucoprs kabátban és vörös mellényben ábrázolja az uralkodót. Ld. ITT)

A „kalapos király” olyannyira rajongott a katonai uniformisokért, hogy 1766-ban betiltotta a Mantelkleid néven ismert spanyol eredetű ceremoniális öltözék viselését a bécsi udvarban, amely addig udvari díszruhaként szolgált, s ifjúkorában maga is gyakran viselte azt (ld. ITT)

A huszárezredek zöld dolmánya és mentéje

A 18. század közepén a svalizsér regimentek mellett 12 huszárezred alkotta a császári-királyi haderő könnyűlovasságának gerincét. A védőfelszerelés nélkül harcoló, szablyával és karabéllyal felfegyverzett huszárcsapatok mobilitásuk révén elsősorban felderítési feladatokat láttak el, de a portyázásban, azaz a gyors támadásban is igen hatékonyak voltak. A huszárezredekben elsősorban magyar katonák szolgáltak, míg a svalizsér regimentekbe főleg németeket toboroztak, ezért ez utóbbiakat „német huszároknak” is nevezték.

1767-ben a Haditanács szabályozta az egyes huszárezredek egyenruhájának színeit: eszerint a dolmány és a mente csak azonos színű lehetett, mégpedig a négy „főszín” egyike: sötétkék, világoskék, sötétzöld vagy világoszöld („papagájzöld”). Az uniformist minden ezrednél fehér köpeny, piros tarsoly és sabrak (lótakaró) egészítette ki. A kék főszínhez ugyanolyan színű, a zöld dolmányhoz buzérvörös nadrág volt viselendő.. Az addig viselt kalpag helyett csákót rendszeresítettek, amelyet fekete-sárga tollbokréta díszített. A huszárezredek 1767-ben meghatározott színei 1849-ig nem változtak.

A 18. század második felében három huszárezred: a 4., 8. és 9. viselt világos- vagy sötétzöld mentét.

A Hávor Mihály által 1734-ben felállított 4. huszárezred 1767-től világoskék csákót, világoszöld mentét és dolmányt, buzérvörös nadrágot és fehér tarsolyt viselt. Az uniformis színvilága tehát a huszárezred magyaros jellegét hangsúlyozta. Ennek a regimentnek volt az ezredese (Obrist) 1813-tól „a legvitézebb huszárként” ismert Simonyi József „óbester” (1771–1832), aki a Napóleoni háborúk idején több alkalommal bravúros győzelmet aratott a túlerőben lévő ellenfél fölött.

Ismeretlen festő: Simonyi József huszárezredes. Miniatűr portré, 19. sz. eleje. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 1542.

Az 1696-ban Deák Pál által felállított (később Splényi, Baranyay, majd Wurmser néven ismert) 8. huszárezred 1825-ig világoszöld színű mentét és dolmányt, illetve vörös nadrágot viselt. Az 1688-ban Czobor Ádám által felállított 9. huszárezred – amelynek 1741-től gróf Nádasdy Ferenc, majd 1783-tól Erdődy János volt a tulajdonosa – sötétzöld mentét és dolmányt, valamint 1767-ig sötétkék, majd ezt követően vörös nadrágot viselt.

A Splényi-huszárok egyenruhája. Színezett rézmetszet, in: Accurate Vorstellung der saemtlichen Kayserlich Koeniglichen Armeen (Nürnberg 1762)	A 9. sz. huszárezred egyenruhája. Színezett rézmetszet, in: Max Grimm: Schema aller Uniform der k. k. Kriegsvölker (1792)

Máig fennmaradt a Splényi-huszárezred 1730-as években készült zászlaja, amelynek alapszövete a regiment uniformisával egyezően zöld színű. A fecskefark szabású zászló egyik oldalán a Habsburg kétfejű sas látható, mellén a Magyar Királyság címerével, másik oldalán pedig a PROTEGENT ET DESTRVENT jelmondat alatt a Habsburg sasra utaló kiterjesztett sasszárnyak, amelyek „oltalmaznak és pusztítanak”. (A latin mottó és a hozzá tartozó kép egy 1695-ös emblémáskönyvben is szerepel: ld. ITT) A zászlócsúcs egyik oldalán ugyancsak a kétfejű sas látható VI. Károly császár monogramjával (CVI), másik oldalán pedig az ezredtulajdonos, Splényi Gábor címere. A zászlót 1849-ben Pongrácz Gáspár, Trencsén megye alispánja ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak, ahonnan később a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményébe került.

A Splényi huszárezred zászlaja (1733 –1740) Hadtörténeti Múzeum

Az osztrák örökösödési háborúban (1740–1748), majd a hétéves háborúban (1756–1763) aratott sikereik nyomán az 1750 körüli években Európa-szerte hősként ünnepelték a császári-királyi sereg huszárezredeit. A magyar huszár olyan identifikációs „szuperhőssé” vált ebben az időben, mint korunk „denevérembere”. Erről tanúskodik az is, hogy németországi gyűjteményekben több huszár-egyenruhás gyerekportré is fennmaradt ebből az időből. Ezek közül az egyik legbájosabb egy augsburgi patrícius bankárfamília sarját, Johann Jakob Köpföt ábrázolja négyéves korában, zöld huszáregyenruhában.

Martin van Meytens: Johann Jakob Köpf (augsburgi patrícius bankár fia) huszáruniformisban. 1750 k. Augsburg, Hotel Maximilian’s (korábban, 1495-től 2020-ig Hotel Drei Mohren)

A pesti polgári őrsereg zöld attilája

A piros-fehér-zöld színű huszáruniformisok a reformkori Magyarország polgári őrseregeinek egyenruháihoz is modellként szolgáltak. Az 1840 körüli években több városban is meg-, illetve újjászervezték a polgári őrhadakat. Ezek az önkéntesen szerveződő fegyveres polgári alakulatok elsősorban reprezentációs célokat szolgáltak: díszszemlével és katonai parádéval emelték a nagyobb városi ünnepségek fényét. A pesti polgári őrhad (Bürger-Miliz) újjászervezésére 1844 tavaszán került sor. A pesti polgári gyalogság egyenruhája korábban kissé németes jellegű volt, sötétkék színű, vállrojtos frakk-kabátból és vörös paszományos kalpagból állt, összhangban Pest város vörös-sárga-kék színű zászlajával. Az őrsereg 1844. március 10-i ülése határozott arról, hogy az egyenruhát a nemzeti trikolórt idéző uniformisra: sötétzöld színű, zsinóros attilára, meggyszínű pantallóra és nemzeti színű forgóval díszített, tollcsokros fekete csákóra cserélik.

Kiss Bálint: A pesti polgári őrsereg gyalogos katonáinak egyenruhája. Színezett rézmetszet. Megjelent: Regélő - Pesti Divatlap, 1844. április 28.,16. sz. divatkép

A 20. századra a „terepszínű”, a rejtőzködést elősegítő khaki lett a katonai viseletek leggyakoribb színe. Ennek eredete a 19. század közepéig nyúlik vissza, amikor az indiai brit haderő Pandzsábban szolgáló gyalogsága kezdte alkalmazni a sivatagos-hegyvidéki terepen jó álcázást biztosító árnyalatot.

Írta: Serfőző Szabolcs – Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok