Sikeres és kiemelkedően eredményes évet zárt 2025-ben a Nemzeti Régészeti Intézet. A Magyar Nemzeti Múzeum intézményeként működő legnagyobb hazai örökségvédelmi szervezet régészeinek munkája nyomán számos új lelőhellyel gazdagodott a magyar régészet - többek közt bronzkori, germán, avar, szarmata, római és Árpád-kori lelőhelyek sora került napvilágra. Az elmúlt év eredményei világosan mutatják: a régészet ma egyszerre tudományos tevékenység, közszolgálat és közösségi küldetés.
Az intézet munkatársai a terepi kutatásoktól a laboratóriumi elemzéseken át a digitális feldolgozásig múltunk értékeinek megőrzésén dolgoznak azért, hogy ezek az értékek a jövő generációi számára is hozzáférhetővé váljanak. A terepbejárások és műszeres vizsgálatok során fontos eredmény az elkerülendő lelőhelyek, lelőhelyrészek meghatározása – pl. a tájképi jelentőséget is képviselő halmok, vagy épített örökségi elemek: római kori villák, középkori templomok felderítése.
2025-ben is kiemelt feladat maradt hazánk régészeti örökségének feltárása, megőrzése és tudományos feldolgozása. Az ország szinte teljes területén zajló munkák során – szoros együttműködésben a vidéki múzeumokkal és a Budapesti Történeti Múzeummal – nagyberuházásokhoz kapcsolódó előzetes dokumentációk, próbafeltárások, illetve a kiemelt beruházásokhoz kapcsolódó teljes felületű megelőző feltárások és régészeti megfigyelések biztosították, hogy a fejlesztések a kulturális örökség tiszteletben tartásával valósuljanak meg.
A feltárások több százezer négyzetméteren zajlottak, és számos olyan leletegyüttes került elő, amelyek érdemben gazdagítják történeti tudásunkat. A korszerű módszerek – drónfelvételek, 3D dokumentáció, geofizikai vizsgálatok és más roncsolásmentes terepi vizsgálatok, valamint archeometriai elemzések – lehetővé tették a leletek eddig soha nem látott részletességű elemzését.
2025-ben – a korábban indult és az újonnan elindított projektekkel együtt – összesen 1444 kutatás zajlott az ország területén - kiemelten az ország több meghatározó térségében, így Budapesten 170, Csongrád-Csanád vármegyében 108, Hajdú-Biharban 135, Szabolcs-Szatmár és Pest vármegyékben pedig közel 100-100 projekt indult. A nagyléptékű infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódó vizsgálatok különösen jelentős feladatot jelentettek: egy több száz kilométer hosszúságú vasúti fejlesztési területen például több mint száz új régészeti lelőhelyet azonosítottak a szakemberek, és számos ismert lelőhely kiterjedését, korszakolását pontosították a kollégák.
Az év során 51 próbaásatás történt majdnem 91 ezer négyzetméteren. Ezek közül több is kiemelkedő eredményt hozott: neolitikus telepobjektumok látványos kerámialeletekkel, több korszakon átívelő lelőhelyek pontos feltérképezése, valamint temetők újabb sírjainak feltárása gazdagította a kutatási eredményeket.
A megelőző feltárások mellett a Nemzeti Régészeti Intézetben jelentős tudományos kutatómunka is zajlik. Ennek egyik kiemelkedő példája az évtizedek óta folyó Mosaburg–Zalavár projekt, amelynek keretében a 2025. évi feltárások során az NRI régészei a középkori kolostor és végvár maradványait vizsgálták.
A kutatás során a várárokból előkerült, kivételes állapotban fennmaradt kályhacsempék Mátyás király uralkodásának idejére, a 15. század második felére keltezhetők. A leletek mellett a mindennapi élet gazdag és sokrétű tárgyi emlékei is napvilágra kerültek, árnyalt képet adva a korszak életviszonyairól.
A feltárt területen a kolostort megelőző 9. századi település maradványaként szabályos, négyszög alakú, fabéléssel ellátott vermek sora rajzolódott ki, amelyek feltehetően a jelentős központ magas rangú lakóinak és vendégeinek ellátását szolgáló termények tárolására használtak. A feltárás egyik legjelentősebb és egyben leglátványosabb eredménye egy Karoling-kori faszerkezetű objektum volt, amelyet római téglákkal és tetőcserepekkel erősítettek meg. Az építmény a korszakból jelenlegi ismereteink szerint egyedülállónak tekinthető.
A Szeleta-barlang új kutatásának középpontjában a mintegy 43 000 éves Szeletien kultúra időrendjének pontosítása, valamint annak meghatározása áll, hogy a neandervölgyi vagy a modern ember hozta létre ezt a régészeti hagyatékot A kutatók ezt az üledékmintákból kinyerhető ősi emberi DNS vizsgálatával kívánják feltárni. Bár a vizsgálatok jelenleg is folyamatban vannak, a barlang rétegsorában már sikerült egyértelműen azonosítani azt az üledéktani egységet, amelyből a Szeletien kultúra leletei származnak. Ez az eredmény jelentős előrelépést jelent a korszak pontosabb megértése felé.
A Hódmezővásárhely-Kökénydomb lelőhelyen a 2022-ben indult kutatási projekt keretében egy késő neolitikus (Kr. e. 5000–4500) leégett ház szisztematikus feltárása és komplex vizsgálata zajlott. A szándékosan felgyújtott épület nemcsak a korszakra jellemző rituális gyakorlatok tanulmányozását teszi lehetővé, hanem értékes betekintést nyújt a neolitikus építészet sajátosságaiba és a ház körül zajló mindennapi tevékenységekbe is. A kutatók 98 m²-es feltárási szelvényben a ház közvetlen környezetét is vizsgálták, ahol nagyszámú tűzhely került elő, intenzív használatra utaló nyomokkal. A leletanyag tanúsága szerint a közösség a közeli ártéri környezet erőforrásait hasznosította, különös tekintettel a hal-, madár- és vadállományra.
A Nemzeti Régészeti Intézet egyedülálló színvonalú Archeometriai Laboratóriuma 2025-ben 44 hazai és nemzetközi kutatási projektben vett részt. A vizsgálatok középpontjában a különböző korszakok régészeti emlékeinek anyagösszetétele és készítéstechnikája állt, hazai és nemzetközi együttműködések keretében egyaránt.
A 2025-ös év eredményei egyértelműen bizonyítják: a régészet nem csupán a múlt feltárása, hanem aktív hozzájárulás jelenünk formálásához és közös örökségünk jövőjének megőrzéséhez.
