A Magyar Nemzeti Múzeum Óngyűjteménye a magyarországi ónművesség egész történetét reprezentáló gyűjtemény. Legnagyobb részét asztali edények és céhedények teszik ki, de találhatók itt szakrális tárgyak, patikaedények, űrmértékek is. A gyűjtemény leginkább vásárlások révén gyarapodik. Szalay Ágoston céhkannákban bővelkedő óngyűjteményét 1877-ben vásárolta meg a Nemzeti Múzeum. Ernst Lajos híres műgyűjteményéből négy 17. századi ónedényt vett az intézmény.
Kapcsolat: Dr. Orgona Angelika, orgona.angelika@hnm.hu
A gyűjtemény összetétele
Az asztali edények nagy részét az italok felszolgálására használt ónkannák és a folyadéktárolásra használt palackok teszik ki. A magyarországi ónművészet legvirágzóbb központjai, az erdélyi szász, valamint a felső- és alsó-magyarországi városok ónművességének emlékei egyaránt megtalálhatók az ónkannák között, melyeket finom vésett díszítésük, a reneszánsz ornamentika (állatok, olaszkorsós motívum, különféle kerti virágok) gazdag és változatos alkalmazása tesz egyedivé. A nagyméretű céhkannák legszebbike a gölnicbányai (ma: Gelnica, Szlovákia) csizmadiák 1524-ben öntött kannája, amely a múzeum állandó kiállításán tekinthető meg. A céhek városuk elöljáróinak rendszerint újévi ajándéktállal kedveskedtek. Ezekből a tálakból is szép sorozatot őriz az Óngyűjtemény.
A tálak, tányérok között található öt nürnbergi domborműves (ún. Edelzinn) edény. Ezt a típust gyakran használták kenyérosztó tányérként a református gyülekezetek. Az egyházi használatú edények közül figyelmet érdemel a körmöcbányai evangélikusok kannája, melynek testét II. Gusztáv Adolf svéd királynak (1611-1632), a harmincéves háború egyik hősének mellképe díszíti. Külön színfoltjai a gyűjteménynek a gazdag vésetű kannák, tálak között a többnyire díszítetlen patikaedények, űrmérték-készletek.
A világon mindössze 10 darab maradt fenn a pompás sziléziai ónedénytípusból, amelyet Schleifkanne néven tart számon a szakirodalom. Ezek egyike a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán (5. terem) látható nagyméretű, 542 mm magas, 14,33 literes (korabeli mértékkel számolva 10 ejteles) szentek alakjaival díszített ónkanna az edénytípus időben utolsó képviselője. A kanna fülén beütve Neisse városjegye és egy ismeretlen, koronás V betűt formázó mester jegye. A kannatest alsó részén utólagosan beforrasztott sárgaréz kiöntőcsövet találunk, amely az ital kinyerésére szolgált a nehéz edényből. A kanna hengeres teste vízszintesen háromszoros gyűrűsorral tagolódik két részre. A gyűrűsorok közepére, a füllel átellenben tárcsapajzsot erősítettek, amelyen kezdetleges véséssel nyíllal átlőtt cipő látható, a varga céh címere, négy sarkában H S H S monogram olvasható. A fedélre ugyanez a kéz antikva betűkkel a HAN(s) SCULTETUS nevet véste. A kannatesten látható díszítést hivatásos metsző vagy vésnök készítette, a címeren és a fedélen látható másodlagos vésés a kannát használó tulajdonos műve. A köpeny felső részén női, alul férfi szentek sorakoznak sraffozott háttér előtt, gyönyörűen gravírozva.
A nyolcszögletű, mesterjegy nélküli erdélyi palack érdekessége, hogy billentővel és füllel látták el, mintha kanna lenne, ám fedele ugyanúgy srófra jár, mint a palackoknak általában. Testének minden oldalán más-más virág- és gyümölcsmotívum látható. Fedelén vésett és felchelt, indás virágmotívumokat alakítottak ki. Füle kérdőjel alakú, rajta gyakorlatlan kézzel bevésve egykori tulajdonosa neve: ANTONI SAS 1672. Egyik vonalasan díszített oldalán M. G. monogram.
A nagyméretű tál az erdélyi szász Beszterce város ónműves céh H. K. G. monogramú ismeretlen mestere készítette. A tál öblét csillagvirág ékesíti, karimáján olaszkoszorú, tulipános és akantuszleveles motívumok váltakoznak. A véseteket beütött liliomsor szegélyezi. Karimáján “ANNO DOMINI” “1631”, „MVNB”, „LANDGREBIORUM” feliratok.
Az üdvözlőserlegeket vagy billikomokat (az elnevezés a német Willkomm vagy Willkommen, a. m. Isten hozott szóból származik), mint neve is mutatja, a vendégek köszöntésére használták a középkor óta. A polgári gyakorlatban a billikomot német céhek használták, a vándorlegények üdvözlésére és az új legények céhbe való felvételekor. A legénynek fenékig kellett ürítenie a sört vagy bort tartalmazó billikomot, különben fizetnie kellett. A céhes billikomok a céhek értékes kultusztárgyai voltak, öblére a legények által vésetett emléktáblákat, medálokat vagy pénzeket függesztettek. A Magyar Nemzeti Múzeum 1982-ben vásárolta a Mecklenburg tartomány Neustrelitz városából származó edényt, amely az ottani ács céh üdvözlőserlege volt.
Az Óngyűjtemény elsőként múzeumba került darabja az a tányér, amelyet 1814-ben találtak a Sárvíz szabályozásakor. Az edényt a Teremtés Könyvének jelenetei díszítik. Középen kerek mezőben Noé áldozata látható. A mező alsó egyharmadában a következő felirat olvasható: „NOE GIENG AUS / DER ARCH GETR /OST OPFERDT/ 16 GOTT 19". (Noé kiszállt a bárkából és megvigasztalódva Istennek áldozott). A tányér peremén négy jelenet ovális mezőkben (az óramutató járásával ellentétes irányban haladva): Éva teremtése; Isten inti Ádámot és Évát a Tudás Fájának gyümölcsétől; Bűnbeesés; Kiűzetés a Paradicsomból. A jelenetek közötti teret olaszkorsós díszítés tölti ki. A tányér szegélye tojássoros, belül pontsoros. A tányér peremén I. S. mesterjegy (Johann Spatz (II.) (1630–1670)) nürnbergi mester szignója látható. Az európai ónművességben 1560 körül jelentek meg a domborműves díszítésmódú, Edelzinn-nek nevezett darabok. Az antik mitológiai jelenetekkel, allegóriákkal díszített edényeket 1630 táján váltották fel az ótestamentumi jelenetekkel, uralkodók lovas portréival és dús virágornamensekkel vésett tányérok. A jónevű nürnbergi mesterek portékáit nagyra becsülték Magyarországon. Számos darabjuk protestáns egyházi gyűjteményben maradt fenn.
A patikák felszereléséhez évszázadokon át hozzátartozó óntégelyekből a múzeum 18–19. századi darabokat őriz. A felfelé enyhén szűkülő testű, fedeles, G. B. monogramos nagyszebeni városjeggyel ellátott patikaedény palástján, császári sast ábrázoló, festett, aranyozott sárgaréz címkén a gyógyszer nevének rövidítése ma már nehezen kivehető.
