Már a kezdetektől fogva megfigyelhető, hogy szórványosan egy-egy játék bekerült a múzeumba. József nádor 1812-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott egy francia zsetonos játékot, amelyről úgy vélték, hogy egykor Bethlen Gábor tulajdona volt. Más gyűjteményekben is fellelhetünk egy-egy értékes játékot. A régészeti leletek között például találhatók csontjátékok, illetve malomtábla bekarcolt töredéke, de az Ötvösgyűjtemény és a Vegyes Gyűjtemény is tartalmaz ilyen jellegű tárgyakat.
A Játékgyűjtemény lassú gyarapodásáról csak az 1930-as évektől beszélhetünk. Az 1950-es években került sor a gyermekjáték-gyűjtemény létrehozására. Míg korábban csupán alkalomszerűen jutott egy-egy kultúrtörténeti értéke miatt becses tárgy a gyűjteménybe, ekkor megkezdődött a tudatos játékgyűjtés.
Kapcsolat: Dúzsi Éva, duzsi.eva@mnm.hu Tel.: +36 1 327 7716 (titkárság)
A játékgyűjtemény felépítése
A gyűjtemény mintegy 2.500 tételből (~12.000 db) áll, jelenlegi összetétele a következő:
Babák, babajátékok. A gyűjteményben mintegy 240 különböző baba és majd félezer babaruha dokumentálja a különböző korok viselettörténetét. A babáknak „lakniuk” is kell valahol, ezért a babaházak is helyet kaptak a raktárban.
Játékmackók. A mackó, mint gyerekjáték a 20. század elején jött divatba. A gyűjteményben találhatók a plüss mackók megalkotója, a Steiff-gyár védjegyével ellátott mackók is.
Fiújátékok. A gyűjtemény szép számmal őriz kimondottan fiúknak készült játékokat: festett soktornyú játékvárat, a nagy csatákban részt vevő fa, fém, papírmasé és kivágható papírkatonákat. A tárgyak a „férfias” életpályára készülő gyermekek lelkivilágát készítették elő.
Technikai és optikai játékok. Ezek a szerkezetek a legkülönfélébb technikai eszközök kicsinyített mását örökítették meg. Találunk gőzgépet, írógépet és számos optikai játékot.
Mechanikus játékok. A zenélő vagy bonyolultabb mechanikus szerkezetű játékok egykor a fejedelmi udvarok különleges látványosságai voltak. A 19. század második felétől tömegesen jelentek meg az ilyen jellegű játékszerek, mint például a gyűjteményben őrzött, szerkezetére nézve egyszerűbb, Tell Vilmos-játék.
Fajátékok. A gyűjtemény legjelentősebb egységét az Undi-gyűjtemény főképp német és cseh vásári, háziipari fajátékai képezik.
Építő- és konstrukciós játékok. Friedrich Fröbel (1782–1852), neves pedagógus foglalkoztatta először tudatosan építőjátékokkal a gyerekeket már óvodás kortól. Ajándékként került hozzánk egy Fröbel-szisztéma szerint készített építőkészlet. A Richter-cég 1880-ban szabadalmaztatta az Anker-védjegyű kőépítő játékát, amelyből több szép példányt is őriz a gyűjtemény.
Papírjátékok. A kártyajáték Magyarországon feltehetően Mátyás király uralkodása idején tűnt fel. A gyűjteményben a legkorábbi darab az 1784-es évszámot viseli. A papír igazából a 19. században vált a játékszerek minőségi alapanyagává, a nyomtatási technikák fejlődésével tömegáruként, mégis változatos, igényes formában jutott el a vásárlókhoz. A gyűjtemény igen változatos játékokat –papírszínház, képkirakó mozaikrejtvény, társasjáték – őriz.
Táblás játékok. Az ősi eredetű játékoknak kiemelkedő magyar történelmi személyiségek is hódoltak, köztük például Kossuth Lajos is, akinek a sakktáblája a gyűjteményben található.
Az emeletes, 11 szobás festett fehér babaház a 20. század fordulójának nagypolgári világába kalauzol. A babaház első tulajdonosai Krasznay Mariann és nővére, egy újvidéki textilkereskedő lányai voltak. A berendezés első darabjait édesanyjuk 1880-ban vásárolta Párizsban, melyek akkor egy kétszobás babalakásban lettek elhelyezve. A babaházat 1912–1914 között a helybéli asztalos készítette a gyerekeknek. A házat erkély koronázta, de teteje nem volt. Az alsó rész, a konyha, a kamra és az éléskamra is később lett hozzátoldva. Az ebédlőgarnitúrát és néhány babát a neves bécsi Mülhaus-játékkereskedéstől vásárolták 1915 körül. Születésnapok alkalmával elmehettek Liebner bácsi budapesti boltjába, válogattak néhány tárgyat és éveken keresztül a karácsonyi ajándékok között is mindig került valami a babaházba. 1957-ben a Kasza család lett az új tulajdonos, az üvegajtót már ők csináltatták, hogy védjék a tárgyakat a portól.
Az építőjátékok széles körű elterjedését a pedagógia fejlődése teremtette meg. Friedrich Fröbel (1782–1852), a neves német pedagógus foglalkoztatta először tudatosan építőjátékkal a gyerekeket már óvodáskortól kezdve, aki a játék nevelő hatását hangsúlyozta, a konstruáló, alkotó tevékenység fontosságát a kreativitás, az önállóság kibontakoztatásában. A Richter-cég 1880-ban szabadalmaztatta Anker-védjegyű kőépítőjét.
A fából készült dobozban színezett kőporból készült építőjáték és szemléltető színes mintalapok találhatóak. A tető belső oldalán színes lista a kőépítő elemek dobozba való elhelyezésének rajzával. Neves 20. századi építészek vallották, hogy gyermekkoruk meghatározó játéka volt.
A képkirakó mozaikrejtvény, a mai puzzle-játék történeti előzményei a fakockás, csontlapocskás képes kirakójátékig nyúlnak vissza. Mai formájában, tekergős görbe vonallal határolt elemekből kirakható síklapként 1760 körül, Angliában találták ki térképészeti tudnivalók gyakorlására. Kezdetben a papírlapra nyomtatott ábrázolást fára kasírozták, idomait lombfűrésszel vágták ki, később préselt papírból készült. Elemeiből egy bizonyos kép, térkép, népszerű festmény ábrázolása rakható ki. A múzeum tulajdonában van két kasírozott, színezett litografált nyomatból készült korai német játék az 1840-es évekből.
A fababák a 19. században Tirolból, a grödeni völgyből indultak útjukra, falusi portán vagy királyi udvarban egyaránt szívesen dédelgették a leánykák. Esztergályozással nagyolták ki a törzs formáit, a kéz, a láb külön illeszkedve mozogott. Ezt a típust a cseh kézművesek is átvették. Talán grödeni eredetű, de igényesebb kivitelű csinos arcocskájú empire hölgybabánk, amely Napóleon korának haj-és ruhaviseletét őrizte meg.
A német származású Margarete Steiff varrónő 1880-tól készített puha, textilből, plüssből megformált kedves állatokat, amelyek meghódították a gyerekszíveket. Első figurája egy elefánt volt. A mackó, mint gyerekjáték a 20. század elején jött divatba. Az ekkora már kibővült Steiff-gyár legtöbb mackóját 1903–1908 között forgalmazták. Az első világháború után, 1921-től a gyár újra megkezdte a mackók gyártását, ettől kezdve szemük már nem cipőgombból, hanem üvegből készült, mint a Messik gyerekek – János, Klára és Judit – mozgatható végtagú, fehér és barna játékmackói.
A világosi fegyverletétel (l849. augusztus 13.) után Kossuth emigrációba vonult. 1851-ben Törökországot elhagyva, útban Amerika felé megállt Angliában, hogy 1848–1849-ben szerzett népszerűségével és személyes szónoklataival erősítse a magyar ügy iránti rokonszenvet a szigetországlakóiban. Valószínűleg ekkor kapta ajándékba ezt a míves játéktáblát. Kinyitható, könyv alakú, barna bőrrel borított fadoboz. A könyv gerincén Hist. Of England Vol. 1-2. (Anglia története 1-2 köt.) felirat. A barna és fekete mezős sakktáblához világos és pirosra színezett, esztergált, elefántcsont sakkfigurák tartoznak. Belseje szintén bőrrel bevont, préselt, színezett mintázatú ostáblajáték. A hozzátartozó korongok hiányoznak. Kossuth kedvelt időtöltése volt a sakkjáték. Életrajzának írója jegyezte fel róla: „ebben is oly kimagasló, Londonban alig mérkőzhetik vele valaki.”
Kapcsolódó tartalom: Tiktok
A francia sorozatjelű városképes whist kártya négy ászát 2-2 pest-budai látkép, nevezetes épület – köztük a Magyar Nemzeti Múzeum – képe díszíti. A káró felső figurájának kezében koronás magyar címer, a treff felső figura kezében nemzeti színű zászló hazafi felirattal. Zsíros István pesti kártyakészítő jelzett munkája 1850-1869 között.
