Az összefoglaló címszó több gyűjteményt, gyűjteményi egységet foglal magába, így a tényleges Ipartörténeti gyűjteményen túl a Lakatosipari gyűjteményt, az Újkori vasládagyűjteményt, az Újkori haranggyűjteményt, valamint a Büntetőeszköz gyűjteményt.
1952-ben, az addigi Történeti Tár megosztása révén létrejött Újkori Főosztály keretei között alakították ki az önálló Ipartörténeti gyűjteményt. A gyűjtemény a magyar kézművesipar és kisebb részben a magyar gyáripar történetéhez kapcsolódó tárgyak és dokumentumok tárháza. Jeles darabjai a céhtörténeti emlékek, egyes mesterségeket képviselő műhelyek felszerelései, szerszámai. Anyaga a szerteágazó ipar- és technikatörténet ásatás, vásárlás, ajándékozás útján múzeumba került emlékeit tartalmazza. Kiemelkedő darabjai a hazai kézművesipar remekei, a 19. és 20. század iparfejlődésének emlékei. 17–20. századi emlékanyagot őriz.
Kapcsolat: Dr. Szvitek Róbert, szvitek.robert@hnm.hu
Lakatosipari gyűjtemény
Egyneműségük és darabszámuk miatt külön gyűjteményt alkotnak a lakatosipari emlékek. A Magyarország területén folytatott régészeti ásatások, valamint a múzeumi gyűjtőmunka – vásárlások, ajándékozás – eredményeképp az elmúlt másfél évszázad alatt a Magyar Nemzeti Múzeum jelentős lakatosipari gyűjteménnyel gyarapodott. Anyaga a magyarországi lakatosipar szerszámaiból és termékeiből tevődik össze. Kiemelkedő darabjai a hazai lakatosipar mesterremekei. A gyűjtemény mindenekelőtt a lakatos mesterség termékeit foglalja magába a 13. századtól a 20. századig. Főbb anyagcsoportjai a kovácsmesterség remekei, szép mívű kulcsok, zárak, lakatok. A II. világháború végén Budapest ostromakor komoly sérülés érte a múzeum épületét és egyes gyűjteményeit. Az 1945-ben pusztított tűzvész a Lapidáriumban elhelyezett lakatos készítményekben nagy kárt okozott, mintegy 500 tárgy elpusztult. A gyűjtemény külön egységét képezi két tucatnyi ostyasütővas a 17–19. századból.
Egyéb gyűjtemények
Az 1950-es években lezajlott átszervezések során létrejött az önálló Újkori vasládagyűjtemény is, amely 17–19. századi emlékanyagot őriz. Az egyes darabok különféle ásatásokból vagy vásárlás, ajándékozás útján kerültek a múzeumba a 19. század második felétől kezdődően. Kiemelkedő műtárgyai közé tartozik az a vasláda, amely egykor a magyar koronázási jelvények őrzésére szolgált, valamint az ún. Rákóczi-kincsesláda.
Néhány darabot számlál az Újkori haranggyűjtemény is, amely szintén az említett átszervezéseknek köszönheti létét, miként a Büntetőeszközök gyűjteménye is, amelynek állománya a 18–20. századból való. Vallató, megszégyenítő, kivégző eszközöket, valamint a fogvatartás segédeszközeit tartalmazza.
A vasművesség remeke az 1766-ból fennmaradt rokokó kulcsformájú kovácsolt lakatos cégér.
Előlapján barokk keretelésben a kötélverők hagyományos jelvényei: szívformájú pajzson gereben, két keresztbe tett tekerővas és egy nyíl. A díszes előlaphoz egyszerűbb kidolgozású hátlap kapcsolódik 1776. június 21. dátummal, elöljárók neveivel, s a táblajárás szokását megörökítő jelenettel: a bemondótáblát körülvivő legény átnyújtja azt a háza előtt álló mesternek, miközben üdvözlik egymást, majd a legény vélhetően eleget tesz a táblajárás feladatának, a beidézés, meghívás szóbeli közvetítésének.
Csizmadia céhből volt a legtöbb Magyarországon, ennek köszönhetően több jelvényük maradt fenn, köztük ez az 1903-ban vásárolt cégér, amelynek közepén gazdag díszítéssel övezett címerpajzson csizma, egy nagyobb és egy kisebb dikics (bőr vágására használt kés), musta (bőr puhítására, simítására szolgáló fémszerszám) és a varráshoz használatos ár látható.
A Magyar Acélárugyár Rt. acélból és sárgarézből készült, márványlapra helyezett rugóskalapács modellje „Ajax” felirattal. A mai napig működőképes.
Úgynevezett vallató öv, vélhetően kínzások alkalmával használták. Maga az öv nem kínzóeszköz, „csupán” segédeszköz, amely lehetővé tette, hogy az áldozat a kínzás során ugyanabban a testhelyzetben maradjon. A lakattal zárható eszközön mind a felső, mind pedig az alsó kar számára külön szorítópántok biztosították a teljes mozdulatlanságot.
Egyszerű díszítésű vasláda, amelyben a magyar királyi koronát ásták el Orsovánál 1849 augusztusában. Az elrejtés és a megtalálás eseményéről Szemere Bertalan miniszterelnök visszaemlékezése ad részletes tájékoztatást.
