Az építészeti – és részben a természeti – környezet történeti változásait, egy-egy település arculatát, jellegzetes építményeit megörökítő, főként szabadtéren készült fotográfiák gyűjteménye. A legkorábbiak Heidenhaus Ede Duna menti városokról az 1850-es években készített fotográfiái. A legnevesebb fényképészek, mint Amand Helm, Veress Ferenc, Kozmata Ferenc, Klösz György, Balogh Rudolf, Vadas Ernő mellett ismeretlen amatőrök felvételei találhatók a gyűjteményben a történelmi Magyarország településeiről vagy külföldi nagyvárosokról.
A gyűjteményhez tartozik a ma ismert legteljesebb, alkotója közép-és dél-amerikai felvételeiből összeállított Rosti-album (1858), és a 19. század végétől élénkülő turizmus számára készített számos hazai úti emlék, leporelló is. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat fotóanyaga pedig a magyar települések arculatát őrzi a 20. század második feléből.
Kapcsolat: Dr. Fisli Éva, fisli.eva@hnm.hu Tel.: +36 1 327-7784
A kép Rosti Pál fotóalbumának egyik fotográfiája, az egykor Anna nővérének ajándékozott, és a ma ismert öt közül a legteljesebb példány egyik oldaláról. Rosti 1859. február végén a közép- és dél-amerikai utazását bemutató albumából egyet a nemzet múzeumának is odaajándékozott; ezzel az első fényképtárgyat nyújtotta át Kubinyi Ágoston igazgatónak.
Heidenhaus életéről keveset tudunk. Festőnek és fotográfusnak nevezte magát, műterme 1859-1870 között Budán, 1880-ban már Bécsben működött. A fővárosról 1858-59 fordulóján készített fotográfiáit a legrégibb, magyar közgyűjteményben őrzött Budapestet ábrázoló papírképek között tartjuk számon. A Lánchídon jól láthatók a majd 1859 novemberétől működő gázlámpák. Néhány évvel a fotó elkészülte után maga a híd a nagyvárossá váló Budapest egyik legtöbbet fényképezett tereptárgya lett.
A ma legrangosabb fotográfiai díj névadója, Balogh Rudolf (1879-1944) 1903-ban nyitotta első műtermét Budapesten; 1914-ben pedig elindította a Fotóművészet című, a háború miatt azonban rövidéletű szaklapot. Balogh később haditudósító, az Est Lapok munkatársa, és az amatőrmozgalmak fontos szereplője lett. Sorozata a pesti rakpartokról a főváros és a Duna együttélésének izgalmas képi dokumentuma.
A Raichle-palota a magyar szecesszió kivételes alkotása. A tervező és kivitelező Raichle Ferenc (1969-1960) volt, aki a népművészeti motívumokkal díszített épület kialakításánál nagy jelentőséget tulajdonított a napfény és az árnyék játékának. Raichle az építkezéshez a virágkorát élő Szabadka egyik legszebb pontját választotta; a vasútállomással szemben volt ekkor a város legelegánsabb helyszíne. Az 1904-re elkészült palotából a fotó készültekor a csődbe jutott építész és vállalkozó már kiköltözött. A fotó ugyanakkor ifj. Divald Károly és Monostory György cégének köszönhető, mely a századfordulón bomba üzletet jelentő képeslapgyártás piacvezetője volt. A cég alkalmazottai több száz kisvárost és községet jártak be, és ott főtereket, főutcákat, nevezetes épületeket fényképeztek. A fotó az épített környezet dokumentálásán túl a rajta szereplő emberek miatt is érdekes.
John Albok, született Albók János (1894 - 1982) Munkácsról elszármazott New Yorki szabó, amatőrfilmes és fotográfus amerikai városképein kívül magyar emigránsokról készült felvételei is kutathatók a gyűjteményben.
Hajdószoboszlón 1925-ben találtak termálvizet. Az ezt követő évtizedekben kiépült és ma is működő gyógyfürdő Magyarország egyik legnépszerűbb üdülőhelyének attrakciója. A színes kép egy nyolcvanas évekbeli privátfotó. A madártávlatból jól láthatók a gyógyvizet élvező fürdőzők, a csúszda és a színes napozóágyak is.
