A 2022-ben létrejött gyűjtemény fókuszában a 21. század fotóhasználatai, a kivesző és újjáéledő analóg és a mindent átható digitális fényképezés emlékei állnak. Gyűjteménye hivatásos fotóriporterek, művészi ihletésű alkotók és amatőr fényképezők egyedi és sorozatértékű képeit, valamint kiemelkedő fényképészek munkáit tartalmazza. Szem előtt tartva az okos eszközök, a közösségi média és a mesterséges intelligencia befolyását, a gyűjtemény perspektivikus célja, hogy technikai, kreatív és gyakorlati szempontok szerint átfogó képet nyújtson a kortárs fotográfiáról. A gyűjtemény első darabjai a Nemzeti Múzeum Rosti-díjára jelölt fotókönyvek.
Kapcsolat: Dr. Szegedy-Maszák Zsuzsanna, szegedy.maszak.zsuzsanna@hnm.hu Tel.: +36 1 327-7784
Madas Bence képe az analóg fényképezést művelőinek 2024 nyarán meghirdetett Kertész/Kópiák fotópályázaton az első díjat nyerte el. A pályázatokat elbíráló meghívott szakmai zsűri tagja, Szatmári Gergely, a következőképpen értékelte a felvételt: „A kép témája és a talányos cím azonnal felkelti a néző érdeklődését és elmélkedésre késztet. A távolság és a kompozíció megválasztása egy kísérletező alkotói attitűd meglétét feltételezi. A képi izgalom a téma, a távolság megválasztása és a kompozíció egyszerűségében rejlik. Az alak ábrázolása egyszerre hétköznapi és emelkedett.”
Az analóg fényképezést művelőinek 2024 nyarán meghirdetett Kertész/Kópiák fotópályázatra Ladjánszki Máté, aki nemrégiben kezdett instant technikával is fényképezni, az önarckép kategóriába jelentkezett a második fordulóban továbbjutott pályamunkájával. A fotográfus saját, szobájának falát díszítő, részben külföldről szerzett táblagyűjteménye előtt látható. A táblák sajátos, fényvisszaverő felületük különböző mértékű hangsúlyt kapnak – nem feltétlenül arányosan az általuk jelzett információk súlyával. Ladjánszki Máté profilban látható arca egy mindkét irányból behajtani tilos tábla közepén, a kép alsó sarkában jelenik meg.
A 2019-ben alapított és kétévente odaítélt Rosti-díjat második alkalommal Csontó Lajos 2020 Kutyaév című fotókönyve kapta. A kötet és a korábban kiállítás formában is bemutatott fényképek sora a szerző saját halálközeli tapasztalatának feldolgozása; a fotókönyv lapjain egybeszövődnek a mobiltelefonnal készült képek és a kézzel írt vagy betördelt vers- és szövegfoszlányok. A könyvformátum diktálta sorrendben az „olvasó” naplószerűen követi végig felépülés hónapjaiban megélt lelki folyamatot, amelynek fontos része volt a vallásos fohász és imádság.
Szász Lilla Üdvözlet új otthonomból című fotóprojektjének kiindulópontja az afrikai portugál gyarmatokról 1975-ben közel 800 ezer portugál állampolgár, úgynevezett retornado, állami segítséggel véghezvitt visszatelepítési története. Szász Lilla fényképei e történelmi eseménynek a személyes vonatkozásaira derítenek fényt úgy, hogy a portré-műfaj széles skáláját alkalmazzák: a könyvben egyszerre láthatjuk a személyek és a helyszínek portréit. A privát történetek kiindulópontjai a ma is létező helyszínek: az egykori, ötcsillagos szállodától a katonai laktanyákig terjedő, meglehetősen eltérő minőségű és jellegű otthonok, melyek a sokévtizedes emlékek fizikai letéteményesei.
