A néhány száz műtárgyat számláló gyűjtemény nagy részét sírkövek és sírkőtöredékek alkotják. Építészeti emlékek kisebb számban tartoznak a gyűjteményhez, közülük az ország történetében betöltött szerepéből fakadóan a Szent István alapította székesfehérvári Szűz Mária-prépostság épületeiből származó faragványok a legjelentősebbek. Ezek egyben az ország múltjának tárgyi emlékei iránti művészettörténeti-régészeti érdeklődés korai tanúi: az 1777-ben alapított püspökség gyűjteményéből, illetve Henszlmann Imre 1862. évi ásatásából származnak. Néhány építészeti töredéket a budai várból is őriz a múzeum, a gyűjtemény egyéb darabjai a középkori építészet történetének legfontosabb mozzanatait villantják fel.
Kapcsolat: Dr. Kiss Etele, kiss.etele@hnm.hu
A gyűjtemény összetétel
A Magyarországot sújtó számos háború, különösen pedig a 150 éves török uralom miatt nemcsak a középkori épületek, templomok váltak rommá, hanem a templomokban és közelükben felállított síremlékek is. Ezért sok sírkőtöredék és kevesebb ép sírkő régészeti leletként vagy épületbontásokból – mint falazó anyag – került a múzeumba. A gyűjtemény jelentőségét az adja, hogy a jól ismert és a Nemzeti Múzeumban is a legnagyobb számban nyilvántartásba vett, budai származású sírkőtöredékeken kívül az ország más részeiből is őriz sírkőtöredékeket, és így a 13. századtól a 18. századig a fontosabb síremlék típusok tanulmányozhatók a gyűjteményben.
A gyűjtemény az 1930-as évek második feléig lényegesen nagyobb volt, ekkor a múzeumok gyűjtőkörét meghatározó törvény következtében és a fővárossal történt megegyezés értelmében a faragványok nagy része a Szépművészeti Múzeumba és a főváros kőemléktárába került. A múzeumban maradt faragványok jelentős darabjai ma zömmel megtekinthetők a múzeum állandó történeti kiállításán és a lapidáriumban.
A budai városháza mellől származó reneszánsz vörösmárvány oszlopfő mindeddig egyedülálló kompozit alkotás: korinthoszi eredetű akanthusz levelek és ión tojássor mellett az írásszalag feltekeredő felső vége helyettesítette a volutát, maga a felső rész, az abakusszal csak töredékesen maradt fenn. Felirata az írásszalagokon: MATHIAS PRINC[EPS I]NVICTUS INGEN[II V]OLUPTATI HOC OPUS CONDIDIT GENEROSUM – Mátyás, a győzhetetlen fejedelem a tehetség gyönyörűségére alapította ezt a nemes művet), s ez alapján feltételezték, hogy Mátyás könyvtárának egyik oszlopfője volt. Eredeti funkciója ismeretlen.
Keszi Balázs (Blasius litteratus) a Hunyadi-család familiárisaként Mátyás belső köreihez tartozott; Janus Pannoniustól is ismerünk neki címzett verset. A pálosok nagy támogatója volt. A sírkő Jankovics-gyűjteményéből halála után került a Nemzeti Múzeumba.
A Gömör-megyei Serkéről (Širkovce, Szlovákia) származó sírkövön mélyített mezőben domborműves díszítéssel a Rátót-nemzetség hársfaleveles címere jelenik meg ferde címerpajzsban, melyet lovagi csöbörsisak és sisaktakaró illetve hársfaleveles és kócsagtollas sisakdísz koronáz. Latin nyelvű felirata (hic iacet d[omi]n[u]s la[disla]us filiius kacas qui obiit in feria sexta ante letare anno domini M CCC LXXXXV) szerint Kazai Kakas László 1395. március 19-én hunyt el. A Rátót-nemzetség pásztói ágából származó lovag a szintén ebben az évben elhunyt Mária királyné udvarbírája, (sáros)pataki, majd árvai várnagy volt, és sírköve eredetileg feltehetőleg Sajókazán állhatott.
