A Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Barbaricumi Gyűjteménye (Germán-Szarmata Gyűjtemény) több éves előkészítést követően 2011. január 1-én alakult meg hivatalosan Szabó Ádám kezdeményezésére Csorba László főigazgatói határozatával.
A 8.000 darabot közelítő, folyamatosan gyarapodó tárgyszámmal a gyűjtemény a Kárpát-medencei Barbaricumból, a Dunától keletre és északra előkerült, római császárkori időszakba tartozó, a Kr. u. I–V. századig keltezhető régészeti leleteket tartalmazza, amelyek 1846-tól napjainkig kerültek nyilvántartásba vételre a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, majd 1926-tól a különféle, korszakos régészeti gyűjteményekbe. A tárgyak a római kori Pannoniával, Moesia Superiorral és Daciával szomszédos, valamint a Dunától északra fekvő területeknek a korabeli forrásokból jól ismert germán és szarmata lakosságára világítanak rá, átfogó és reprezentatív régészeti adatmennyiséggel.
Kapcsolat: Prof. Nagyernyei-Szabó Ádám, szabo.adam@hnm.hu
A gyűjtemény története
1994-ben Garam Éva, Nagy Mihály és Kiss Attila kiválogatták a Népvándorláskori Gyűjteményből a római császárkorra keltezhető, a Dunától északra és keletre előkerült, azaz barbaricumi lelőhelyű tárgyakat. A kiválogatott leletek a továbbiakban külön egységbe rendezetten a Római Gyűjtemény részét alkották. Ezt követően a középkori gyűjteményrészekből, valamint az őskori gyűjteményrészekből is kerültek esetenként és esetlegesen átadásra korábban a lelőhely-összefüggések vagy tárgyfélreismerések okán oda leltározott tárgyak, leletegyüttesek. A gyűjtemény 2015-ben átvette az Erdélyből bekerült dák leletanyagot is.
Annak ellenére, hogy szarmata koros, illetve a császárkori Barbaricummal foglalkozó szakember 1959 óta nem állt a múzeum alkalmazásában, külső szakemberek részvételével a gyűjteményi tárgyak egy része folyamatosan megjelent a tudományos életben, kiállításokon, illetve katalógusokban is. Az önálló gyűjteménnyé való fejlesztés egyik első lépése az átfogó revízió volt, amely nem csak a Népvándorláskori Gyűjteményből átvett tárgyakat, hanem a Régészeti Tár többi gyűjteményét is érintette. Az általános revízió 2009-től Hullám Dénes részvételével indult, 2010-től Masek Zsófia gyűjteménykezelésével és Soós Eszter közreműködésével folytatódott. 2011-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával kezdődött meg a korszerű gyűjteményi katalógus összeállítása, a gyűjtemény egykori és jelenlegi munkatársainak közreműködésével. A gyűjtemény munkatársa 2023-tól Kustár-Piros Réka is.
Felülhúros aláhajtott lábú fibula rosszezüstből. Lelőhelye Kunszentmiklós határa (Bács - Kiskun megye).
Gömböstestű, korongolt, kisméretű edény. Középszürke színű, pereme vastagodó, kihajló. Nyaka magas, válla bordával tagolt, teste mélyen hasasodó. Talpa esztergált, talp-peremegyűrüs. Felülete fényezett.
Lelőhelye ismeretlen.
Világoszöld, fehér, narancssárga, sötétkék, piros átlátszatlan, közepes méretű, nyomott gömbalakú és rövid, hengeres üveggyöngyök, nagyobb bikónikus sötétkék üveggyöngyök.
Lelőhely Pancsova (Vajdaság, Szerbia).
Narancssárga színű, kisméretű kétfülű korsó. Korongolt. Szűkszájú, pereme tölcséresen kihajló, nyaka hosszú és hengeres. Teste bikónikus. Lekerekített, alacsony talppereme és korongolt hornyolt talpa van. Keskeny fülei a nyak közepéből vízszintesen indulnak. Eredetileg vörösre volt festve.
Lelőhelye ismeretlen.
Borostyán darabból faragott többféle ábrázolást tartalmazó függő, vasszöggel átütve. Lelőhelye Geszteréd (Szabolcs – Szatmár – Bereg megye).
