A Plakátgyűjtemény az 1957-ben alapított Legújabbkori Történeti Múzeum önálló gyűjteményeként kezdte meg működését. Az intézményi összevonás után az 1990-es évek elejétől a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Főosztályának, 2003 őszétől a Történeti Tárnak, 2022-től a Modernkori Főosztályának egysége. Gyűjtőköre általános, köztörténeti. Legkorábbi darabjai az 1848-as forradalom és szabadságharc hirdetményei. A gyarapodás folyamatos, napjaink plakátjai közül is számos darab kerül a gyűjteménybe.
Kapcsolat: Dragan Traian, dragan.traian@hnm.hu
A gyűjtemény összetétele
A gyűjtemény 2/3-át szöveges plakátok teszik ki, a maradék egyharmad részt a jóval látványosabb és keresettebb grafikai plakátok alkotják. A kiállításokon, kiadványokban, tankönyvekben, filmekben is találkozunk, a gyűjteményünkben is fellelhető, olyan jeles alkotók munkáival, mint Bér Dezső, Bíró Mihály, Faragó Géza, Pólya Tibor, Sátory Lipót, Berény Róbert, Haranghy Jenő, Konecsni György, Gönczi-Gebhardt Tibor, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan, Uitz Béla, Bottlik Géza, Pál György, Tedesco Anna, Gábor Pál, Fischer Ilona, Bánhidi Andor, Czeglédi István, Ék Sándor, Zala Tibor, Soós László, Kemény Éva, Máté András, Kemény György, Árendás József, Pócs Péter, Duczky Krisztof, Pinczehelyi Sándor, Pintér Ferenc, Kara György, Orosz István, és még sokan mások.
A gyűjtemény mintegy 45.000 darabból áll, ez évről évre jelentősen gyarapszik, elsősorban kurrens anyagokkal. Számítógépes nyilvántartási szintje kiemelkedő, a szöveges adatok mellett 6.000 db jó minőségű digitalizált képpel is rendelkezik.
Revíziós propagandalap az 1920-as évekből.
Gerster Károly – Mirkovszky Géza grafikus páros nyerte meg az 1896-os Millenniumi Ünnepségek népszerűsítésére kiírt plakátpályázatot. A megvalósított grafikai koncepció több variánsban és több nyelven valósult meg. Ez volt az első igazán látványos magyar országreklám termék, amely nagy közönségsikert aratott és később beépült a köztudatba, a rendezvénysorozat egyik szimbóluma lett.
A gyűjtemény jelentős része a magyar politikai élethez kapcsolódik, a fókuszpontokat a választások adják. Földes Imre 1922-es választási plakátja szemléletesen illusztrálja a plakát mozgósító erejét a mindenkori politikai harcokban. A Bethlen Istvánhoz köthető konszolidációs politika kezdeti időszakának terméke erőteljes és világos képi és szöveges üzenetet fogalmaz meg a választók felé: a politikai egység megteremtésének, az ország gazdasági talpra állításának igényét és a területi revízió követelését.
A plakát definíciója szerint a sokszorosított alkalmazott grafika csoportjában tartozik. Ahhoz, hogy létrejöjjön, a művész rendszerint több plakáttervet készít különböző technikákkal. A festett plakátterv a plakátkészítés egyik meghatározó fázisa, általában ezzel a munkával lépett a művész a zsűri elé. A plakátgyűjtemény számos plakáttervet őriz, ezek között, az egyészségügyi felvilágosító témakör kiemelkedően fontos a társadalom szempontjából. Magyarországon az állami TBC ellenes kampányoknak döntő szerepük volt a betegség leküzdésében már a két világháború közötti időszakában is.
Minden bizonnyal, a legtöbb plakát a kereskedelmet élénkíti, a gazdasági élet fejlődését segíti elő, végső soron azért jelenik meg, hogy valamilyen terméket, szolgáltatást, eseményt népszerűsítsen minél szélesebb körben. A kereskedelmi plakáton belül a sajtóplakát külön kategóriát képvisel. A legnevesebb magyar grafikus művészek neve – köztük Faragó Gézái is – szorosan összefonódott egy-egy sajtóorgánummal, nevük egyfajta garanciát jelentett a vevőnek a reklámozott termék minőségére is, abban az időben, amikor az írott/nyomtatott sajtó az első tájékozódási forrás volt.
A plakátok kiemelkedő feladata a civil aktívizmus előmozdítása egy társadalmon belül. A rendszerváltás magyarországi dinamikájának megértéséhez a plakátgyűjtemény több száz falragasszal rendelkezik, az ikonikussá vált plakátok mindegyike megtalálható a gyűjteményben.
A legjelentősebb területi revíziós sikert Magyarország 1940. augusztus 30-án érte el a második bécsi döntéssel, amikor Erdély területéből mintegy 43 000 négyzetkilométert kapott vissza, melynek 2,4 milliós lakosságából – az 1941-es népszámlálás szerint – 54%, azaz 1,3 millió fő vallotta magát magyarnak.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, az új hatalom minden eszközével az ellenforradalom narratíváját próbálta elfogadtatni a magyar társadalommal.
Minden valószínűség szerint a plakátot az Alföld elvesztése után állították ki nyilvános tereken. Az ismeretlen művész a harci morál fenntartása érdekében egy rémisztő jövőképet jelenít meg: a hírhedt szibériai fogságét, a fehér végtelenségbe menő vonattal, a halált megszemélyesítő bolsevik katonával, a sínek mellett holtan heverő gyerekek és asszonyok testével.
Magyarországon szinte nem volt olyan család, amely ne lett volna közvetlen elszenvedője a letartóztatásoknak és az elhurcolásoknak. A hadifogolykérdés volt az egyik legfontosabb megoldandó feladata az akkori magyar politikai vezetésnek. Tildy Zoltánné javaslatára, 1945. augusztus 25-én létrehoztak egy egységes szervezetet, amelynek feladata a hadifoglyok hazahozatala és megsegítése volt. A szervezet 1948. október 31-én megszűnt, feladatait a Magyar Vöröskereszt vette át.
