Antik gyűjtemény
A Kárpát-medencében egykor élt kelta és más protohisztorikus népek pénzei közel hatezer darabos egységet alkotnak. A gyűjtemény többségét a kelta érmek teszik ki, de megtalálhatóak benne hazánk területén a bizánci pénzek mintájára készített veretek is. Az antik gyűjtemény kiemelkedő együttese a közel tízezer példányból álló görög éremanyag. Legjelentősebb tételeit a hazánk területére zsákmány és/vagy kereskedelmi kapcsolatok révén eljutott és itt előkerült darabok alkotják, de az ajándékoknak és a szisztematikus fejlesztésnek köszönhetően a görög numizmatika minden jelentős csoportját képviseli egy-egy sorozat.
A közel hetvenezer darabos római pénzgyűjtemény kisebb része köztársaságkori, nagyobb része császárkori veret. Az anyag több mint negyede lelőhelyek szerinti zárt egységekben van elraktározva, egyik legértékesebb egysége az 1439 darab arany solidusból álló szikáncsi éremkincs. A bizánci pénzek mintegy háromezer darabos gyűjteményének túlnyomó része a hazánk területén előkerült leletekből származik.
Kapcsolat: Dr. Vida István, vida.istvan@hnm.hu és Dr. Barna Ferenc, barna.ferenc@mnm.hu
A 367–375 közötti években készült aranyrudak a sirmiumi római pénzverde aranykészletéhez tartoztak, amelyek valószínűleg a gótok zsákmányaként kerültek Erdélybe. Ott viszont már a hunok elől menekülő gótok rejthették el őket a Bodzai-szoros környékén.
1887-ben földmunkák során találtak rájuk.
A Dessewffy-gyűjteménnyel került az Éremtárba ez a drachma méretű, máig egyedülálló kis érem, melynek lelőhelye Esztergom környékén volt. A kelta művészet sajátos vonásait tükröző előlapon egy harcos feje látható, feltehetően az ő sisakját díszíti az apró vadkan figura, a kelták „szent” állata.
1903 őszén került elő egy mintegy 2,5 kg ezüstérmét tartalmazó kincslelet, melyből jó néhány példány közgyűjteménybe, így a Nemzeti Múzeumba is került. Az átlag 2,5 g-s érmék talán a Pozsony környéki boius törzs veretei közé tartoznak, és valamikor a Kr.e. 1. század első felében készülhettek. Jellegzetességük a hátlapon látható ló, melynek hátán többnyire már nem harcos ül, hanem különböző más alakok: madár vagy geometrikus figurák („S”, kerék).
Az érem hátlapján megjelenő hidat néha tévesen a damaszkuszi Apollodórosz által 103 és 105 között épített Duna-híddal azonosítják. Ezt a Vaskaputól keletre építtette Traianus, hogy a dák háború során a csapatok átkelését és az utánpótlás biztosítását megkönnyítse. Az érme valójában a Róma városi Pons Cestiust ábrázolja, amelyet Traianus talán felújíttatott.
Uralkodása során Hadrianus sokat utazgatott a Birodalom különböző provinciáiban, s ezekről az utazásokról az érmék is hírt adtak, a Birodalom békéjét és a császár gondosságát hangsúlyozva. Ezen a 132 és 134 közé keltezhető érmén feltehetően utolsó, balkáni utazása jelenik meg.
Felesége 141-ben bekövetkezett halála után Antoninus Pius uralkodása hátralévő húsz évében nagy mennyiségben veretett pénzt az istennővé avatott császárnénak. Az AETERNITAS felirat Faustina emlékének örökkévalóságára, a Fortuna-ábrázolás pedig a sors kiszámíthatatlanságára utal.
A hajóorra lépő, sceptrumot és parazoniumot tartó Virtus a legfontosabb császári, hadvezéri erényeket: a bátorságot és katonai erőt jelenítik meg, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki uralkodásra alkalmas legyen, és a Birodalom népét oltalmazza.
Florianus az előző császár, Tacitus féltestvére volt, aki a katonai anarchia korában, Tacitus halála után foglalta el a trónt. A keleti hadsereg azonban Probust választotta meg. Probus, bár kisebb haderővel rendelkezett, tapasztaltabb katona volt. Csatájukban, sikertelenségét látván Florianust saját katonái gyilkolták meg. Uralkodása mindössze 88 napig tartott. Az antoninianusuk – két denarius értékű ezüstpénzek – nemesfémtartalma a gazdaságilag is megrendült birodalomban ekkor 4–5% volt.
L. Domitius Alexander 308-ban lázadt fel Africában Maxentius uralma ellen, s felvette a császári címet. Carthagóban arany és bronzpénzeket is veretett. Follisának hátlapján katonai ruhában globuson álló Victoriát és sceptrumot tartva sikeres hadvezérként ábrázolják, a ROMAE AETERNAE felirat arra utal, hogy az egész Római Birodalom uralkodójának tekintette magát.
Diocletianus pénzreformja után a 4. századra a római pénzverés gyökeresen átalakult, a kisméretű bronzpénzek váltak a legjellemzőbb címletté, amiket hihetetlen mennyiségben készítettek a birodalom számos pénzverdéjében. A címletek elnevezése nem ismert, ezért méretük alapján osztályozzuk ezeket (AE1–AE4). A keresztény jelképek I. Constantinus uralkodásától jelennek meg a pénzeken, mint ezen az érmén a jobb mezőben feltűnő kereszt, ezek azonban ekkor még a verdejegyek és nem az éremképek részét képezik.
