Másolatok, modern hamisítványok, segédanyagok
Az éremtár legfiatalabb gyűjteményi egységében a modern másolatokon és hamisítványokon kívül azok a tárgyak kaptak helyet, melyek bár szorosan kötődnek az érmekhez, mégsem tekinthetőek numizmatikai anyagnak.
Kapcsolat: Dr. Vida István, vida.istvan@hnm.hu és Dr. Kovács Enikő, kovacs.eniko@hnm.hu
Az érem az 1960-as években készült Nagy Britanniában. Egy kísérleti régészeti projekt keretében ókori technológiával készítették a verőtöveket és vertek velük érmeket.
A 18–19. században, amikor ezt az érmet is öntötték, számos historizáló, antikizáló érem készült oktatási célokra, illetve a gyűjtői igények kielégítésére. Ezek tematikájukban, ábrázolásukban gyakran olyanok, amik saját korukban nem készültek (ezért fantáziaérmek), vagy ritkaságuk miatt nehezen beszerezhetőek voltak.
Az Osztrák–Magyar Monarchiában, így a Magyar Királyságban is 1892-ben került bevezetésre az aranyalapú korona-fillér pénzrendszer. Az új valutának egyaránt voltak nemes- és színesfémből készült pénzérméi, valamint papíralapú fizetőeszközei. A pénzek tárolására olyan kasszák készültek, amelyekben egyaránt elfértek az érmék és a bankjegyek. A képen látható – kulccsal zárható – kassza felső felében a függőlegesen futó vájatokban helyezkedtek el az érmék a 20 pengőtől az 1 fillér (heller) címletig, az alsó, kihúzható fiókban a bankjegyeket tartották. A kereskedelemben, a bankokban vagy akár a postahivatalokban dolgozó pénztárosok dolgát nagyban megkönnyítette, hogy az érméket rejtő vájatokban időről-időre bemélyedő rovátkák voltak, amelynek segítségével akár „vakon” ki tudta venni a dolgozó a megfelelő összeget.
Az 1892-ben bevezetett korona pénzrendszer az I. világháború következtében olyan mértékben inflálódott, hogy 1925-ben új pénzérték bevezetése vált szükségessé. 1924-ben létrejött az önálló jegybankként funkcionáló Magyar Nemzeti Bank, majd 1925-ben megszületett az új aranyalapú pénznem, a pengőérték bevezetéséről szóló törvény. Ennek értelmében 1927. január 1-jétől a korona helyébe a pengőérték lépett. Rögzítették a váltási arányt is: 1 pengő 12 500 koronát ért. A régi és az új pénzérték közötti átszámítás megkönnyítésére – különböző táblázatok mellett – a fényképen láthatóhoz hasonló átváltó tárcsákat hoztak forgalomba, amelyen a fekete számok jelölték a papírkoronát (az infláció miatt koronaérmék ekkor már nem voltak forgalomban), a pirosak a pengőt. A kartontárcsához rögzített mutató elforgatásával könnyedén leolvashatóvá vált az átváltott összeg.
