Csorba László

Csorba László (1952–)

A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1971-ben, majd „történelem szakos középiskolai tanár, könyvtáros és levéltáros” képesítéssel szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1979-ben. Az MTA Filozófiai Intézetében kezdett dolgozni előbb segédmunkatársi, majd munkatársi, végül főmunkatársi beosztásban. 1981-ben summa cum laude minősítéssel egyetemi doktori címet szerzett; munkáját a Magyar Tudományos Akadémia „Ifjúsági díj”-ban részesítette. 1989-ben védte meg kandidátusi disszertációját A vallásalap 'jogi természete'. Az egyházi vagyon problémája a polgári átalakulás korának Magyarországán 1782–1918 címmel. A dolgozatot az MTA Filozófiai Intézete nívódíjban részesítette. A kutatómunka mellett 1978 óta folyamatosan tanított a közép- és felsőoktatásban, tanári munkájáért 1989-ben Miniszteri Dicséretben részesült.

1991 januárjától az ELTE BTK Történeti Intézetének Művelődéstörténeti Tanszékén docensként folytatta pályáját. Emellett 1990–1992 között a szegedi JATE BTK Újkori Magyar Történeti Tanszékén is tanított. 1994–1998 között tutorként a Láthatatlan Kollégium tagja volt. Az 1992/93-as tanévet az Indiana University Hungarian Studies programjának vendégtanáraként az Egyesült Államokban töltötte.

1998-ban megkapta a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, de végül nem használta fel, mert közben külszolgálatra kapott megbízást a Római Magyar Akadémián. 1998 szeptemberétől az intézmény tudományos igazgatójaként, majd 2003 őszétől igazgatójaként dolgozott egészen 2007 augusztusáig. Tevékenységei elismeréseként 2002-ben az olasz köztársaság elnöke az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2006-ban pedig a magyar köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki.

Római kiküldetéséből hazatérve, 2007 szeptemberétől az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyetteseként dolgozott, továbbá újrakezdte és máig folytatja egyetemi oktatómunkáját az ELTE BTK Történeti Intézetében. Ennek során 2015-ben habilitált, 2016-ban pedig egyetemi tanári kinevezést kapott. 2018–2023 között a Történettudományi Doktori Iskola Művelődéstörténeti Programját vezette. 2022 óta az egyetem professor emeritusa, továbbá ugyanebben az évben az ELTE BTK Tanácsa a Pro Facultate Philosophiae kitüntetésben részesítette.

2010 februárjától 2016 júniusáig a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói posztját töltötte be. 2010–2024 között a Folia Historica című folyóirat (a múzeum történeti periodikája) főszerkesztőjeként, 2016–2022 között pedig a múzeumi alapítvány kuratóriumának tagjaként is dolgozott. 2018 júliusában az EMMI minisztere – „a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként végzett munkájának elismeréseként” – „címzetes főigazgató” címet adományozott számára.

2012-ben megkapta a Józsefvárosi Becsületkeresztet, 2014-ben pedig a Széchenyi Társaság Díját. 2021-ben az Országos Széchenyi Kör díszoklevélben részesítette. 2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje, majd 2024-ben Magyar Örökség Díj kitüntetésben részesült.

2014-ben az MTA Doktori Bizottsága – sikeresen megvédett disszertációja alapján, melynek címe: A római magyar követ jelenti... A magyar–olasz kapcsolatok története 1945–56 – „az MTA doktora” tudományos fokozatban részesítette.

2010–2015 között a Magyar Történelmi Társulat egyik alelnöki posztját töltötte be. 2013-tól a Nemzeti Panteon Alapítvány társelnöke, 2021 óta elnöke. 2018-tól az ARTISJUS Irodalmi Alapítvány elnöke, és szintén 2018 óta az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának is tagja.

2024. április elseje óta a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója.