Múzeumi élet
Baják László: Emlékek és naplójegyzetek 1989-ből
Baják László munkatársunk, a Történeti Tár főmuzeológusa 1989-ben (érzékelve a korszak sorsfordító, történelmi jelentőségét) naplóírásba fogott, feljegyezve az országos ügyekkel kapcsolatos élményeit, valamint személyes emlékeit. A Közös Időnk – 1989 oldalunkon hétről hétre az általa vezetett napló részleteit követhetjük nyomon, modernizálva, blog formájában.
IV.
1989 tavaszára érezhetően megélénkült a civil szervezetek tevékenysége. Az országgyűlés még január 11-én elfogadta az egyesülési törvényt, amelyet okkal gondolhatnánk mérföldkőnek a rendszerváltás folyamatában, ha nem tudnánk, hogy ez a törvény már csak szabályozni igyekezett a számtalan új szervezet működését. 1989-re már annyi van belőlük, hogy nehéz számon tartani őket. Közülük csak a Görgey Kört említem meg, mivel azt a nagy Görgey rajongó unokabátyám, Gerendás Lajos szervezett. A legrégebbi alternatív szerveződések már a 80-as évek elején is léteztek, és a Pozsgai-féle Hazafias Népfront védőszárnyai alatt születtek meg. A Fényes Szellők Baráti körben, amely főleg kisgazda és parasztpárti öregurak gyülekező- és beszélgető helye volt, Salamon Konrádnak, a történész tudományos diákkör elnökének biztatására időnként én is megfordultam. Sokáig foglalkoztatott a gondolat, hogy megírom, miként tették tönkre a kommunisták a Független Kisgazdapártot, de a Munkásmozgalmi Múzeum nem fogadta „kitörő örömmel” az elképzelésemet. 1989 elején már én is több efféle társasághoz kapcsolódtam. Az alakulása után nem sokkal léptem be az Országos Ómagyar Kultúra Baráti társaságba. Ha valaki a fura elnevezésből valami múltba révedő amatőrökre, vagy netán ezoterikus őstörténészekre asszociálna, hát nagyot tévedne. Az egyesület Benda Kálmán elnökletével többek között a korszak legjobb középkorász szakembereit fogta össze. A teljesség igénye nélkül, pl. Szakály Ferenc, Kubinyi András, Engel Pál, Vékony Gábor, Valter Ilona, stb. említhetők. 1987-ben az ártalmatlannak hangzó név talán óvatosságot is tükrözött, nehogy a szerveződés felhívja magára a hatóság (közismerten a III/3-as ügyosztály) figyelmét. A társaság tagjai ugyanis határozottan tagadták azt a marxista-leninista felfogást, amely a középkorban leginkább csak a szocialista forradalom előtörténetét látta. Ha pl. valaki a nemzeti öntudat és dicsőség forrását vélte volna felfedezni a „sötét, jobbágynyomorító” korszakban, az hamar megkaphatta a lesújtó nacionalista jelzőt. A társaság stílszerűen a várbeli Fortuna fogadó középkori pincéjében, havonta tartotta az üléseit. Január 26-án Vékony Gábor, február 23-án Bálint Csanád régészek a honfoglaló és kalandozó magyarokról beszéltek. III. 30-án Benda Kálmán a moldvai csángók, számomra addig teljesen ismeretlen történetét mutatta be.
