BAJÁK LÁSZLÓ: EMLÉKEK ÉS NAPLÓJEGYZETEK 1989-BŐL

Baják László munkatársunk, a Történeti Tár főmuzeológusa 1989-ben (érzékelve a korszak sorsfordító, történelmi jelentőségét) naplóírásba fogott, feljegyezve az országos ügyekkel kapcsolatos élményeit, valamint személyes emlékeit. A Közös Időnk – 1989 oldalunkon hétről hétre az általa vezetett napló részleteit követhetjük nyomon, modernizálva, blog formájában.

XV. rész

Augusztusra végleg kitört a nyár és eljött a szabadság ideje. Az utamat, mint máskor is a Római part felé vettem. Evezni jártam ide egy baráti társasággal. Az egykori nagy vízi élet kései örökösei voltunk. Élveztük a kötetlen nomád vándorlást a szigetek, a zátonyok között, esténként letáborozva valahol a  fövenyes ártéri erdőkben. Általában néhány nap alatt feleveztünk a szigetcsúcsig meg vissza, de egyszer azért végigeveztük a magyarországi Dunát, Szigetköztől Bajáig.  Két-három kielboat-tal, azaz gurulópados, kormányos kétpárevezőssel mentünk. Komoly hajók ezek, amelynek kezeléséhez, főleg ár ellen, jó erőnlét, technika, precíz együttműködés, no meg bizalom kell, ugyanis az utat csak a kormányos látja, mivel az evezősök háttal ülnek a menetiránynak. A kormányos felelőssége volt, hogy elkerüljük a zátonyokat, a szárnyas hajókat, vagy a Beloianniszról elnevezett nagy sétahajót, amelyek vad hullámverése felborulással fenyegetett. Egyszer azért majdnem történt tragédia, amikor ráfutottunk egy víz alatti alattomos sodronykötélre és felborultunk. Végül azonban teljesen elázva, de sikerült partra úszni. Az evezés Igazi csapatépítő sport volt, eleinte komoly izomlázzal és vízhólyagokkal, aminek elviselését azért némileg megkönnyítette, hogy általában a lányok voltak többségben. A közösséggé alakuló társaság legtöbb tagja valamilyen módon Blankenstein Miklós köreihez is kapcsolódott, aki hivatása szerint pap volt a pesti Örökimádás templomban. Karizmatikus ifjúsági vezetőként évek óta sokakat vonzó remek teológiai, filozófia, történeti előadásokat tartott. Nyilvánvaló volt, hogy ha a működése pár évtizeddel korábbra esik, úgy bizonyosan a börtönben végzi, különös tekintettel arra, amit ugyan sohasem mondott, de mégis sokan tudtunk, hogy arisztokrata származású. Alig volt nagyobb bűn a szocializmus idején, mint keresztény alternatívát és konkurenciát teremteni az pártállami kommunista ifjúsági szervezetnek, a KISZ-nek. (A KISZ 1989. április 22-én szűnt meg.) Az evezések alatt azonban kevés szó esett a politikáról. A társaságban magától értetődően természetes  volt, hogy a kizökkent világot idővel helyre teszi a gondviselés. Még a nyári uborkaszezon is folyamatosan küldte az erre vonatkozó megerősítő jeleket. Az egyházakat rövid pórázon tartó Állami Egyházügyi Hivatalt még július elsején feloszlatták. Aztán augusztus 20-án, 41 évi tiltás után ismét nyilvánosan, nagy tömeg részvételével tarthatták meg Pesten a Szent Jobb körmenetet. 25-én pedig az Elnöki Tanács rendeletet hozott a szerzetesrendek működéséről, azaz újra működhettek pl. a betiltott ciszterek, jezsuiták, karmeliták, pálosok. De persze nemcsak a katolikusok örülhettek a változásoknak. Július 26-án a baptisták, Július 28-án pedig az akkor vallási szektának minősülő Jehova Tanúi tarthattak kongresszust. Július 29-én azután Billy Graham baptista prédikátor, az amerikai elnökök barátja és tanácsadója beszélhetett százezres tömeg előtt a Népstadionban.  A vallásszabadság ismét kezdett testet ölteni Magyarországon.